A halál völgyében

Nem először fordul elő az iraki és afganisztáni háborúk történetében, hogy egy különösen veszélyes helyre küldött amerikai alegység rövid időn belül elviselhetetlen veszteséget szenved, és kénytelen visszakozni. Ám a híres 101. légideszant-hadosztály egyik szakaszának áldozatvállalása Kandahár közelében – amely a Reuters hírügynökség tolmácsolásában került napvilágra a minap – jól mutatja, hogy a harcoló katonák szintjén mit is jelent az Obama-stratégia megvalósítása, szemben a helyi tálibok makacs és elkeseredett, de mindenképpen hatékony ellenállásával.
Egykor iskola volt az a vályogtéglás épület, amelybe bázis gyanánt befészkelte magát a szakasz 17 embere, hogy onnan kiindulva vadásszon felkelőkre az Argandab folyó szőlő- és gránátalma-ültetvényektől dús növényzetű völgyében. A közeli elhagyott faluba és környékére küldött gyalogos őrjáratok azonban rendszeresen rajtaütésekbe és rögtönzött robbanószerkezetekbe (IED) futottak, amelyek három hét alatt harcképtelenné tették az alegység 41 százalékát, azaz hét tagját. Bár a velük lévő szanitécnek és a gyors mentőakcióknak köszönhetően egyikük sem esett el, többségük egy vagy két végtagját elvesztette, így életre szóló sérülésével számára véget ért az afganisztáni háború.
A cikk szerint a szörnyű sebesülések okozta veszteségek nyomán a szakasz most kivonul a völgyből, amelynek szilárd ellenőrzése a Kandahárba vezető egyik tálib utánpótlási útvonal elvágását jelentené. A szakaszparancsnok a sűrű növényzetre panaszkodik, amely elfedi az ellenséget, és párhuzamot von Vietnammal; a szanitéc pedig elárulja, hogy a helyet a halál völgyének hívják, és az ellen nem sokat tehetnek.