Miért ment tönkre a szenvedélybeteg-ellátás Magyarországon?
– Mert az előző kormány radikálisan, mintegy harmadára csökkentette a pszichiátriai és az addiktológiai gondozásra fordítható összeget. Bár hazánk kiemelkedő a szenvedélybetegségek területén, s az alkoholfogyasztás miatti betegségek aránya az egyik legmagasabb Európában, az ország egyes részein negyven-ötven kilométeres körzetben nincs addiktológiai ellátás. S közben Magyarország tranzitországból célország lett drog tekintetében, sőt már exportálunk is…
– Mi lesz a drogstratégiával, amelyet tavaly fogadott el az Országgyűlés? Ez elvileg tíz évre szól, és számos olyan kitételt alkalmaz, amely a liberális politikának ad teret. Volt Fidesz-politikus, aki azt mondta: amint kormányra jutnak, kidobják az egészet.
– Bizonyos változások biztosan várhatók, de hogy kidobják-e, arról a politikusokat kellene megkérdezni.
– Kaptak ígéretet az ellátás finanszírozására?
– Az előző és a mostani kormány közötti átadás-átvételi dokumentumban az áll, hogy készen van az új finanszírozási rendszer, amely kiválthatja az eddigit. Valójában nincs kész, így az ellátás túlnyomó része elsüllyedni látszik két part között: az úgynevezett fixdíjas rendszert már megszüntették, a teljesítményalapú finanszírozást pedig még nem vezették be. Most mindenesetre a viszonylag olcsóbb megoldásokra van esély. Előbb a járóbeteg-ellátást kéne megmenteni, mert az addiktológiai ellátásnak ez lenne az alapja. (Időközben a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának egészségügyi államtitkársága és a szakma között a gondozók finanszírozási problémájának megoldását célzó egyeztetés kezdődött – a szerk.)
– A nemrég Magyarországon is megjelent online drogambulancia mennyire képes kezelni a problémát?
– A fogyasztás csökkentésében jelenthet némi támogatást. Ha az a célja a kezdeményezésnek, hogy alacsony küszöböt jelentsen a terápiához, rendben van. De a valódi kezeléshez nélkülözhetetlen a személyes kapcsolat a beteggel. S persze a környezetváltozásnak is óriási szerepe volna.
– Marihuánával már az iskolában is találkoznak a fiatalok. Hová mehetnek a kísértés elől?
– Ez ugyanaz a probléma, mint amely az alkohol és a dohányzás esetében fennáll. Az alkoholproblémával küzdő embernek elég kilépnie az utcára, hogy kísértésbe kerüljön, és a reklámok is szüntelen ingert jelentenek számára. A legtöbb esetben a leszokásra törekvő dohányosok sem tudnak elbújni a többi dohányos elől. Nemrég egy új-zélandi kutatás is megerősítette, hogy a szűkebb lakókörnyezetben történő drogfogyasztás mint viselkedési minta kockázatot jelent az ott élő nem fogyasztók számára. Egy kábítószer-nagykereskedő társadalmi veszélye óriási, de a szomszédban lakó családra kisebb kockázatot jelent, mint egy rendszeresen füvező fiatal.
– És nem lehet legalább a drogokkal kapcsolatos kísértést hatósági eszközökkel csökkenteni?
– A büntetőjognak mindenesetre figyelembe kell vennie az addiktológia szempontjait. Nem feltétlenül jó, hogy még akkor sem jár el a rendőr a fogyasztóval szemben, ha egyébként dílert is le lehetne buktatni vele együtt. Ráadásul a marihuána esetében a fogyasztók
és a terjesztők közt átfedések vannak, sok esetben a kettő ugyanaz a személy.
– Ön tehát kriminalizálná a drogfogyasztást?
– A Btk. tiltja a drogfogyasztást. Ám a gyakorlatban, szintén a törvény felhatalmazása alapján, valamelyik elterelő programot alkalmazzák, s ezzel a fogyasztó mentesül a büntetőjogi következmények alól. Priusza sem lesz.
– Ez nem megalázó kényszerintézkedés?
– Egyáltalán nem. Az érintettek szeretik, főleg, amikor már kialakul személyes kapcsolatuk a segítőkkel. Nem úgy kell az elterelést elképzelni, hogy kéthetente elmondják az illetőnek: nem kéne füvet szívnia. Ehelyett együtt igyekeznek megoldani a problémákat, amelyek drogfogyasztáshoz vezettek. Dolgoznak a megelőző-felvilágosító szolgálatban pszichológusok, szociális munkások, szociálpedagógusok is, igény esetén ez a kör lelkész jelenlétével bővül, sőt: zen buddhista meditációs programot is tartalmaz a rendszer azok számára, akik erre nyitottak. Ha lehetséges, a családokat is bevonják. Minden követ meg kell mozgatni, hiszen a cannabis esetében a pszichiátriai komplikációk száma növekszik. Túl vagyunk azon a klasszikus vitán is, hogy okoz-e pszichózist a marihuána: ma már egyértelmű, hogy okoz.
– De nyilván nem minden esetben. Nem volna célszerűbb úgy fogalmazni, hogy okozhat?
– Jelenlegi ismereteink szerint a cannabis a kóros pszichés elváltozásoknál oki tényező. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kivételek. A dohányzás is oki tényező a tüdőrák vagy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, mégis egyes dohányosok megússzák ezeket. A cannabis depressziót, mániás állapotokat, szorongásos kórképeket, akut fogyasztásnál pánikreakciókat okoz. Mindezzel együtt ez a szer is növeli az öngyilkosság kockázatát.
– Cannabisambulancia nem létezik?
– Nem, hiszen sokáig azt is tagadták, hogy létezik problémás cannabisfogyasztás. Pedig a cannabisfüggőség már régen bekerült az addiktológiai diagnózisok körébe, s a szakma manapság szembesül azzal is, hogy ezek a betegek speciális ellátást igényelnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy egyre kevesebb az úgynevezett tiszta fogyasztó, sokan a kedvenc anyag mellett egyéb drogokat is fogyasztanak. Többen közülük egyfajta stimuláns-nyugtató hintában ülnek, vagyis egy „pörgető” szer hatásait ellensúlyozzák valamilyen „lassító” anyaggal. A kokain- és az amfetaminfogyasztás emelkedése évek óta folyamatos Nyugat-Európában, és most már nálunk is. S akik ilyen szerek fogyasztásával kerülnek ellátásba, azoknál többnyire a másodlagos szer a cannabis.
– Hogyan függ össze a szerfogyasztás az elszegényedéssel?
– Az anyagi javak szűkössége nem szükségszerűen vezet kóros szerfogyasztáshoz, ugyanakkor az új-zélandi és ausztrál vizsgálatok szerint a szegénység egyes helyeken megduplázta a cannabisfogyasztás kockázatát, csakúgy, ahogy számos európai példán látjuk azt, hogy a szegények körében nagyobb az alkoholfogyasztás és a dohányzás előfordulása. De a szegényeknek a drogfogyasztás nagyobb kárt is okoz, hiszen a tehetősebbek elmehetnek jól felszerelt magánklinikákra, nagyobb eséllyel veszik igénybe a támogató szolgáltatásokat, vagyis növekszik gyógyulási esélyük. Még a nikotin sem egyformán káros a szegényekre és a gazdagokra. Nem mindegy például, hogy a dohányos milyen táplálékokat fogyaszt. Más, ha valaki szalonnán és sült krumplin él, és más, ha a dohányzás mellett tengeri halat fogyaszt, nyers zöldséget és minőségi vörösbort. Mivel a drogok nagyobb pusztítást végeznek az alacsonyabb jövedelmű néposztályokban, a liberalizáció tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. A cracket Amerikában a gettólakó színes bőrűek fogyasztják. Rossz nyelvek szerint a pálinkát is azért adták az indiánoknak a telepesek, hogy így győzzék le őket…
– Most épp a pálinkafőzést liberalizálták hazánkban, pedig csaknem tízszázaléknyi a problémás ivók és alkoholbetegek száma a felnőtt lakosság körében. Erre nem kapták fel a fejüket az addiktológusok?
– Voltak és vannak szakmai ellenérzések ezzel kapcsolatban. De ha már így alakult, s a kormánynak csakugyan nem kell az az egyes becslések szerint négy és fél milliárd forintos adóbevétel, amely eddig a bérfőzésből bejött, szerintem célszerű lenne legalább ezt az összeget alkoholbetegek ellátására és megelőzésre fordítani. A magyar egészségügyi rendszerben ez utóbbira egy fillér sincs. Az Egészségügyi Világszervezet idén fogadta el a globális alkoholstratégiát, amelyet ajánl a tagállamoknak. Van tehát törvénykezési és szakmai háttér, vannak hatékony nyugati példák, csak pénzre és politikai felelősségvállalásra lenne szükség. Sürgős, mert hazánkban az alkoholizmus a harmadik legnagyobb haláloki tényező, s családok százezreinek keseríti meg az életét. A kormány programja kiemelt célként kezeli a lakosság egészségének javítását, de ez elképzelhetetlen valóban hatékony alkoholpolitika nélkül.
– Nemcsak alkoholt, egyéb legális drogokat is sokan fogyasztanak. Jó néhányan a nyugtató és a kávé hintájában himbálóznak. Ez nem okozhat mentális zavarokat?
– Okozhat, főleg azért, mert egy idő után ez a hintajáték is kombinálódhat alkohollal. De vannak viselkedési addikciók is, például a szerencsejáték-függőség, amely egyre súlyosabb jelenség egész Európában, így Magyarországon is.
– A lottózás is okoz függést?
– Azok a leginkább addiktív játékok, melyeknél a játékesemény, például amikor megtesszük a tétet, időben közel esik a játék kimeneteléhez. Az izgalmi állapot fokozódik, és minél intenzívebb a belső feszültség, minél hamarabb jön a feszültség oldódása, annál valószínűbb, hogy a játék függőséget vált ki. A lottó ilyen szempontból nem annyira veszélyes. A lóverseny azonban igen, valamint a póker és a rulett is…
– Miért vagyunk ennyire hajlamosak mindenféle függésre?
– Erre léteznek metafizikai, spirituális és társadalom-lélektani magyarázatok, lehet válogatni közülük. Az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal, amire a civilizáció programozza őket. A természeti népek is fogyasztanak tudatmódosító szereket, mégsem válnak függővé, mert a fogyasztás meghatározott időközönként, rituális keretek között, szabályozottan történik. Ugyanakkor életünk kényelmesebb, biztonságosabb, ezért keressük a kockázatot. Vannak, akik a világ bonyolultságával nem tudnak mit kezdeni. Vannak, akik a közösség pótlékát keresik a drogos szubkultúrákban. Sok mindennek lehet helyettesítője az addiktív szer vagy a viselkedési függőség. Aki igazi értékeket talál, annak kisebb az esélye, hogy valamilyen függőségbe kerül. De azért ne higgyük, hogy lesz valaha olyan ideális helyzet, amikor semmilyen kiváltó okkal nem kell számolnunk!
origo.hu
„Ezek undorító férgek!” – üzent a magyar celeb
