Megszorítások vagy felemelkedés

Elképesztő az a jajveszékelés, amit a pénzügyi szektor csap a magyar kormány elhatározása miatt. Emlékezzünk csak! A kilencvenes évek elején az OTP megmentése érdekében egyoldalúan módosították a lakáshitel-törlesztés feltételeit. A szerződés másik felét kész tények elé állították. Aztán jött az általános feltőkésítés és bankkonszolidáció. Az alapindok a sok rossz kihelyezés, illetve a behajthatatlan követelések tömege volt. Mindeközben az MN hasábjain vallott egy „bűnbánó”, elmesélve, hogy a hitelezés ismeretség és összekötetés útján volt lehetséges úgy, hogy ha viszszafizetésre került sor, akkor 10-15 százalékot kellett adómentesen előre zsebbe dugni, ha a visszafizetés nem volt valószínűsíthető, akkor 20-25 százalék volt a jutalék, természetesen az is adómentesen.
Majd következett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) leánybankjainak felszámolása. Különös színfolt volt ebben a sorban a bécsi CW Bank esete. Időközben nyilvánosságra került egy VIP-lista, melyen többségében azok neve szerepelt, akik ma gyalázzák az Orbán-kormányt, és szemben az országos átlaggal, egy számjegyű kamatért kaptak hitelt, miközben nem egy esetben 20-30 százalék körüli kamatok voltak divatban. Volt aztán egy devizáról forintra történt tranzakció is, amit szintén ráterheltek a Magyar Nemzeti Bankra. 2008-ban jött az IMF–EU-segély, megmentve Gyurcsányékat és Magyarországot az államcsődtől. Azóta sem hallani a baloldalt arról vallani, hogy 2002 óta hogy sikerült csődbe vinniük az országot. Érdekes módon a kapott segélycsomagból elsősorban a bankokat kellett kistafírozni, amelyek a kapott pénzt a külföldi anyabankjaiknak adták tovább. Gyakorlatilag a padlóra vitt magyar gazdaság konszolidálta a külföldi pénzpiac egy részét. Most is azt csiripelik a verebek, hogy elsősorban azért kellenének a megszorítások, hogy a bankokat a maradék készenléti pénzből ismételten megsegítve a magyar adófizetők további pénzekkel segítsék a külföldi anyabankokat. Mert bizony nagy baj, hogy a kormány nem akarja felvenni az utolsó részletet. A külföldi anyabankok további pénzt várnak. Mert a korábbi gyakorlat folytatódott, és felelőtlen módon folyt a hitelezés. Végeredményben a világválság Amerikából indulva a felelőtlen pénzintézeti tevékenység következménye volt. Érdekes két évtizedes gyakorlat az is, hogy a baloldali bankárok mindig készségesen „ócsították” a forintot, a magyar fizetőeszköz vásárlóértékének megőrzése csak a jobboldal szokása volt. Ahogy a baloldal csak megszorítást ismert. Egyiket a másik után. Mert ezt kérték tőlük.
Miközben a külföldön felvett 1-2 százalékos kamatozású hiteleket 5-6 százalékért itt kamatoztatják, a nyereséget pedig kiviszik. Ahogy azt a nyereséget is, amit az MNB-nél elhelyezett körülbelül 4500 milliárd forint után vesznek fel. Mindezt a magyar adófizetőktől vonják el, ahogy mindezt a magyar adófizetők finanszírozták milliárdos árvízi károk után. Jövőre azért fagyoskodjanak az emberek lakásaikban, hogy a bankoknak jól menjen? Csak az mehessen iskolába, orvoshoz, gyógyszerészhez, akinek pénze van minderre?
És mindez miért történik? A magyar gazdaság és pénzügyi helyzet rendbetételéért? Ki hiszi ezt el?
Ha Magyarország bevezeti a bankadót, precedenst teremt. Utána jön a többi ország is. Ezt pedig meg kell gátolni. A pénzügyi világ ehhez nincs hozzászokva. És ugyanez vonatkozik Simor András fizetésére is. Tudomásom szerint korábban Angela Merkel jelentősen csökkentette a Deutsche Bank elnökének a fizetését, s nemhogy nem dőlt össze a világ, de ez jószerivel nem is volt hír. Nem beszélt róla a világ.
Nálunk a hivatásos sikoltozók most mindenféle vélt függetlenségért aggódnak. Az új magyar kormány felezni tervezi az Országgyűlés létszámát, felezi az önkormányzatok létszámát, csökkenti az állami alkalmazottak juttatásait, élen jár a takarékosságban, amire egyébként az EU és az IMF állandóan inspirálja a kormányt – és akkor csak az egyetlenegy Simor András fizetésének a csökkentése nem lehetséges?
Simor András mindent jól csinált, semmi köze a banki hibákért, a pénzét pedig törvényesen vitte ki Ciprusra. Neki szerződése van a fizetésére. Mint ahogy szerződése volt nyugdíjasoknak is a 13. havi nyugdíjra, az állami alkalmazottaknak is szerződésük volt a 13. havi illetményükre és a kafetériajuttatásokra, ők valamiért mégsem kapták meg.
Remélem, mindenki előtt világos, hogy mire megy ki a játék, és a kétharmadból rövid időn belül háromnegyed vagy négyötöd lesz. Már az őszi önkormányzati választásokon.
Horányi Ödön
e-mail