Tegnap az Országgyűlés kulturális bizottsága az Operaház és az Erkel Színház jövőjéről tájékozódott, az ülésen megjelent számos művész, továbbá Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) helyettes államtitkára is. L. Simon László a napirendet úgy indokolta: mielőtt a parlament őszi ülésszakán az Operaházzal kapcsolatban bármilyen határozati javaslatot benyújtanának a kormánykoalíció képviselői, előbb az érintetteket hallgatják meg. A bizottsági elnök emlékeztetett: ez a gyakorlat nem volt jellemző a szocialistákra, az egykori kultuszminiszter például négy évig nem fogadta a Magyar Írószövetség képviselőit. Hiller István – aki ezúttal megjelent a bizottság ülésén – mindezt néma bólogatással nyugtázta. Gulyás Dénes elsőként azt vetette fel: miközben az Operaház látogatottsága az elmúlt években visszaesett, a fiatal művészek sorra hagyják el az országot, mert nem tudnak itthon munkát találni. A fideszes képviselő, operaénekes szerint az Erkel Színház és az Operaház felújítása mellett az egyik legfontosabb azt átgondolni, hogy a nemzeti kulturális alapintézmény milyen rendszer szerint, strukturális átalakítással tudna működni a jövőben.
Az Operaház főigazgatója, Vass Lajos elsőként kronológiai áttekintést adott az Operaház és az Erkel épületének történetéről: előbbi a színpadtechnika elavultsága miatt szorul felújításra, míg az Erkel esetében két lehetőséget tart elképzelhetőnek: a felújítást, illetve a bontást és vállalkozói formában egy új, sokfunkciós épület építtetését. E projekt üzleti tervét Vass Lajos és az egykori kulturális tárca két munkatársa készítette elő. Mint ismert, az egykori tervek szerint az új épületben található színháztermet 25 évig bérelte volna az állam a befektetőtől: 2008-ban ennek becsült költsége 19,2 milliárd forint volt, 2009-ben már mintegy nyolcvanmilliárd forint. Ráadásul a 25 év eltelte után sem lett volna automatikusan az állam tulajdona a színházterem – a Bajnai-kormány határozata szerint.
Vass Lajos továbbá kitért arra: az Operaház állami támogatásának 80-90 százaléka a munkabérekre megy el, miközben az intézmény támogatottsága évről évre csökkent (2001-ben 6,5 milliárd, a múlt évben 4,7 milliárd volt).
Az épület életveszélyes, a falak tartószerkezete a gyenge alapozás miatt mozog, az épület statikája miatt nem alkalmas a bővítésre, sem a ráépítésre – 2008 közepén a Magyar Állami Operaház vezetésével egyetértésben ezzel indokolta a Hiller István vezette kulturális tárca, miért szükséges lebontani a 2007 decemberében bezárt Erkel Színházat, és a helyére sokfunkciós épületet emeltetni. A tárca egy olyan építészeti szakvéleményre hivatkozott, amelyet sosem hozott nyilvánosságra. Mint tegnap kiderült, nem véletlenül: a Főber Zrt. vezérigazgatója, Kemény Péter arról számolt be a bizottságnak, a teátrum épülete sosem volt életveszélyesnek minősítve. A cég 2008-ban több alternatívát vázolt fel. Az állapot konzerválását 4-5 milliárd forintból tartotta megvalósíthatónak, az Erkel korszerűsítését 15-16 milliárdból, míg az Erkel bontásával – ám néhány műemléki elem megtartásával – járó új épület emeltetésének költségét 25-28 milliárd forintra becsülte.
Keveházi Gábor balettigazgató külföldi mintára akadémiai színházzá alakítaná az Operaházat: ez a Magyarországon ismeretlen jogi státusz biztosítaná az intézménynek, hogy több évre meghatározott legyen a költségvetése, és közvetlenül a parlament felügyelje. (Jelenleg a Nefmi alá tartozik.) Selmeczi György a magyar operajátszás vízióját hiányolta. A zeneszerző javasolta a vidéki és a határon túli operákkal a szoros együttműködést, ugyanakkor az Erkel Színházat függetlenítené az Operaháztól.
Bár több művész is javaslatot tett az Operaház új főigazgatójának személyére – Gulyás Dénes és Dénes István karnagy neve hangzott el –, Kálnoki-Gyöngyössy Márton jelezte: a Nefmiben egyelőre nincsenek napirenden személyi kérdések.
origo.hu
Magyarországon replikázik a spanyol kormány, féltik a melegjogokat
