Öt év

Pontosan öt évvel az ezermilliárdos nagyságrendű ötéves adócsökkentési csomag gyurcsányi bejelentése után, idén júliusban ténylegesen megkezdődött az adók csökkentése hazánkban. Szinte hihetetlen, de mindez ment adóreform-bizottságok, azok albizottságai, adókerekasztalok, APEH-félretájékoztatók és kommunikációs dobpergés nélkül is. Igaz, hogy nem száz, hanem csak egy lépésben. Gyurcsány Ferenc, Draskovics Tibor, Veres János és Bajnai Gordon „húsz év legnagyobb adócsökkentését” vizionáló bejelentései helyett most egy kevésbé csillogó, idén még kisebb léptékű, ám valós adó- és illetékmérséklésre került sor, amely nem fiktív ezermilliárdokat, hanem kézzelfoghatóan 80 milliárdot hagy a vállalkozók zsebében. Külön bónusz, hogy az adómérséklést ezúttal nem az adónövelés szinonimájaként értelmezték.
Az elmúlt nyolc évben se szeri, se száma, hányszor járatták a bolondját a lakossággal a közterhek könnyítését ígérgetve. Először csak 13 lépésben „csökkent” az adó, majd gyorsabb fokozatba kapcsolt, így jutottunk el az adóegyszerűsödést és teherkönnyítést hazudó száznapos programig. Majd kisebb fennakadás történt, mert átmenetileg – úgy 2006-tól 2010-ig – folyamatosan emelkedtek az adók. Történt mindez annak ellenére, hogy miközben egyesek Gyurcsány Ferencet „a Dunába akarták lökni”, ő a veszéllyel dacolva többször is történelmi adóreformot hirdetett, amely minden, de minden egyes magyar állampolgárt érintett volna. Sajnos őreá azonban rárontottak a nemzeti erők, így nem valósulhatott meg „az adórendszer átfogó átalakításának” közteherkönnyítő része, csak az adókulcsok emelése. A törvénybe foglalt ezermilliárdos adómérséklésből így lett az elmúlt évek során több ezer milliárdos adónövekedés.
Utolsó pénzügyminiszteri fellépéseinek egyikén Veres János egyébként már óvatosabban fogalmazott az adócsökkentések mozgásterét illetően: akkor úgy kalkulált, hogy „nullától úgy ezermilliárd forintig” terjed a skála. Mi már a nullával is kiegyeztünk volna, mert az adótörvények módosítgatásait elnézve, cirka 600 milliárd forintnyi emeléssel szembesültünk. Legutóbb Bajnai Gordon és Oszkó Péter ígérték, hogy idén mindenképpen 400 milliárd forint marad a vállalkozók zsebében – természetesen a folytonos adócsökkentési forradalom jegyében. A szakmai kamarák azóta is keresik ezt az összeget, amit valószínűleg azért nem találtak meg, mert az adókedvezmények eltörlése, a társasági adó alapjának kiszélesítése és a kafetériarendszer szigorítása elvitte. Ékes bizonyítéka ennek, hogy míg tavaly 380 milliárd forint folyt be társasági adóból, addig Oszkó Péterék „tökéletes költségvetése” idén ennél 180 milliárddal több bevétellel tervezett, miközben maguk is úgy számoltak, hogy a gazdaság tavalyi visszaesése után idén további zsugorodás várható.
A lyukas költségvetést és a Nemzetközi Valutaalap gyámságát megöröklő kormány mindezek után abban bízhat, hogy az adócsökkentési frázisoktól megcsömörlött lakosságnak az akcióterv és az új Széchenyi-terv hitelessége adhat reményt. A mozgástér szűkebb, mint bárki gondolta volna. Ma már csak azzal lehetne spórolni, hogy kilépünk az ENSZ-ből és a NATO-ból, mivel a tagdíjak befizetéséről megfeledkezett a szakértő-válságkezelő Bajnai-kormány.