Régészeti ásatások – más szemszögből

V I S S Z H A N G

Hanthy Kinga
2010. 08. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Magyar Nemzet 2010. július 3-i számában a Szigorúan ellenőrzött vonalak című cikk az ásatási törvény (LXIV. tv.) módosításával foglalkozik, érzékeltetve a téma körül kialakult nézeteltéréseket. Az Országgyűlés időközben elfogadta a törvénymódosítást. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy e helyen az MTA Régészeti Intézetét érintő részleteket pontosítsam.
Az MTA Régészeti Intézete – miként a korábbi törvényben, most is, változatlanul – országos hatáskörrel rendelkező intézménynek minősül („a Magyar Nemzeti Múzeum és más régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeum, a régészeti tanszékkel rendelkező egyetemek” mellett). E minőségében – és az irányában megnyilvánuló szakmai elismerés következtében – az autópálya-építésekhez kapcsolódó leletmentések megindulása (a nyolcvanas évek eleje) óta, több megyei múzeum megbízásából vett részt ezekben a munkákban, azaz már jóval a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) létrejötte (2007) előtt is.
A cikk keretben kiemelt része az Archeosztráda Kft.-vel és annak az MTA Régészeti Intézetével való viszonyával foglalkozik. Azt sugallja, hogy tisztességtelen pénzügyi tevékenységet folytatnak. Ezt a leghatározottabban visszautasítom.
Az intézet 2003-ban alapította meg az Archeosztráda Kft.-t, ez az egyedi konstrukció tehát sem logisztikai, sem financiális értelemben nem kötődik a KÖSZ létrejöttéhez. A kft. a tulajdon tekintetében teljesen egyedüli a régészeti-muzeológiai tevékenységet folytató hazai vállalkozások között, az utóbbiak ugyanis magántulajdonban vannak. A cikk megállapításával szemben: a kft. leletmentésre nem köthetett szerződést közvetlenül a KÖSZ-szel, mert a hatályos jogszabályok értelmében nem tartozik az ásatásra jogosult intézmények közé. A KÖSZ és a kft. tehát nem kötött és nem is köthetett egymással szerződést megelőző feltárásra; a szerződéses kapcsolatai kizárólag a fal- és földradaros szakértői munkákra korlátozódtak, melyek egyszeri értéke nem haladta meg az ötszázezer forintos határt (a kft. ebből származó összbevétele nem haladja meg a kétmillió forintot). A KÖSZ rendszerében a gépi és kézi földmunkát keretszerződésben végző vállalkozások semmiféle tulajdonosi és személyes érdekeltséggel nem rendelkeznek sem az MTA Régészeti Intézetében, sem az Archeosztráda Kft.-ben. A vitatott cikkben említett Leveller Kft. és Platinabau Rt. múzeumi megbízásból már 2007 előtt, a megyei rendszerű nagyberuházások idején is az intézet és a kft. partnerei voltak a múzeumok által működtetett különböző közbeszerzési konstrukcióknak megfelelően.
A cikkben „bevételként” százmilliók, milliárdok felemlítése teremthet az olvasóban bizonyos hangulatot, de tudni kell, hogy azok igen jelentős hányada minden ásatás esetében a terepen márciustól novemberig dolgozók munkabérére fordítódik, a megmaradó rész a terepi és digitális dokumentáció elkészítéséhez, a leletanyag gondozásához (mosás, restaurálás, leltározás, fotózás, adatbázis feltöltése) és a publikációra való előkészítéshez szükséges (ezt a törvényi és szerződéses kötelezettségek előírják).
Az intézet és a kft. a konkrét szerződéseken kívül tudományos kutatási-feladatmegosztási megállapodás keretében dolgozik együtt, kiemelten ügyelve arra, hogy az ásatásokat a szakmai-tudományos vetületük előtérbe helyezésével végezzék, azaz folyamatosan készüljön azok tudományos feldolgozása is. Ezt hároméves fiatal kutatói ösztöndíjakkal, a korábban az ásatásokon dolgozó fiataljaink PhD-disszertációjának támogatásával igyekszünk elősegíteni.
Pontatlan állítás, hogy a KÖSZ-szel kapcsolatban nem mindig lettem volna a mostani véleményemen. 2007 februárjában Balogh Gyulának, az Oktatási és Kulturális Minisztérium igazgatási főosztálya akkori kabinetfőnökének írt levelemben nemcsak a KÖSZ létrehozásával kapcsolatos problémákról szóltam, hanem – akkor is – a kérdéskör egészéről, tárgyalást javasolva, de nem kaptam választ. Az abban leírtak változatlanul aktuálisak (a lelőhely fogalmának tisztázása, a terepmunka tervezését kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé tevő előkészítő fázis hangsúlyosabbá tétele, a valamennyi oldal számára biztonságot kínáló fix árak kialakítása, a Magyar Nemzeti Múzeum leletgyarapodásának elősegítése és kezelése); azt ma is készséggel megmutatom minden hivatalos érdeklődőnek.
Közhely, hogy mi a puding próbája, amint az is, hogy nem az számít, hogy honnan jössz, hanem hogy hová mégy – a KÖSZ a tagadhatatlan kezdeti nehézségeket leküzdvén és a kiemelkedő szakembereket tömörítő, az illetékes miniszter által felkért tagokból álló tudományos tanácsára támaszkodva a hazai örökségvédelemben meghatározóan minőségi munkát végzett, mégpedig az ásatások lebonyolításán túl a restaurálás, raktározás, feldolgozás és közzététel területén is. E tevékenységének folytat(ód)ását, a KÖSZ által foglalkoztatott háromszázötven szakember sorsának rendezését, az eddigi ásatások szerzői jogának megőrzését és nem utolsósorban a nagyberuházásokkal (Mercedes, NOL, győri iparpark stb.) kapcsolatos megelőző feltárások határidőinek betartását remélem a vadonatúj törvény végrehajtásától. Szükség lenne arra, hogy a KÖSZ meglévő infrastruktúrája ne kallódjon el, s a jövőre tekintve: valósuljon meg a szakmai minőség-ellenőrzés az örökségvédelem minden területén. Bízom abban, hogy a Szőcs Géza államtitkár úrtól néhány napja kapott felkéréssel megindult kommunikáció révén mindez végezetül valamennyi fél számára megnyugtató módon zárul le.
Végül megjegyzem: Raczky Pállal, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatójával együtt meglepetten tapasztaltuk a megjelent cikket olvasva, hogy a velünk készült interjú milyen szövegösszefüggésben jelent meg. Mi az interjú során a probléma teljességét mutattuk be, javaslatokat is téve a továbblépésre, miközben a lényeggel foglalkozó, a jövendőt is érintő mondanivalónk (a nagyberuházásokat megelőző feltárások, a múzeumok megoldatlan finanszírozása, a leletanyag muzeológiai gondozása és tudományos feldolgozása) vagy nem kapott kellő hangsúlyt, vagy téves beállításba került a cikkben.

Bálint Csanád
az MTA Régészeti Intézetének igazgatója


Bálint Csanád azt írja, hogy cikkünk a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) körül kialakult nézeteltéréseket mutatta be. Egy ilyen cikkel tehát, érthetően, nem minden érintett tud teljes mértékben azonosulni. A törvény megszületett, a vita elméleti síkon lezárult, most már a gyakorlaté a terep. Azt kell megmutatnia az új kulturális vezetésnek, hogy tanult az elmúlt évtizedek hibáiból, miközben megfontolja az általa megszüntetett szervezet jó tapasztalatait is. Meggyőződésünk, hogy a KÖSZ nem élt hiába, hogy mindazok az erények, amelyeket felmutatott, beépülnek a következő korszak rendjébe. Hisz mindenkinek ez lenne az érdeke.
Ami pedig a szövegkörnyezetet illeti. Mi megtettük, ami a dolgunk: Bálint Csanádnak és Raczky Pálnak lehetőséget adtunk arra, hogy kontrollálják az általuk mondottakat. A szövegkörnyezet nem áll az ő hatáskörükben. Egy napilap nem a szakmai viták terepe. A mi dolgunk, hogy legjobb tudásunk szerint tájékoztassunk. A szakmáé, hogy a legjobb minőségű szabályokat megalkossa. Ehhez mi csak sikert kívánunk.
Fáy Zoltán – Hanthy Kinga

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.