Eric Woerth francia munkaügyi miniszter körül egy hónapja szinte naponta kerülnek nyilvánosságra zavaros ügyek. Ám ezek közül eddig egy sem volt törvényileg büntethető kategóriájú, inkább súlyos etikai vétségnek tekinthetők. A sajtó legutóbbi feltárásai azonban már felvetik Woerth bíróság előtti felelősségét is.
Megtévedt miniszter bármely kormányban lehet, nagyobb baj az, hogy a kirobbant botrányok egyes elemei közvetlenül a francia elnököt veszélyeztetik. Ezek közül a legsúlyosabb a 2007-es elnökválasztási kampány törvénytelen finanszírozása. Természetesen egyelőre mindenki tagadja a vádakat.
Ha csak felvillanásokra is, de ebben az ügyben megjelenik a – mindenki által gyanított – kapcsolat a politika és a nagytőke között. A baloldali elemzőknek ez ragyogó példával szolgál arra, hogy bizonyítsák, ki is az úr az országban, és miként intézik ügyeiket.
Szokványos családi perlekedésből alakult ki az egész országot megrengető politikai botrány. De lássuk a tényeket! A 87 esztendős Liliane Bettencourt-t – a francia kozmetikai világcég, a L’Oréal egyetlen örökösét – lánya az idős hölgy elmeállapota miatt gondnokság alá akarja helyeztetni, hogy ne osztogassa szét a vagyonát. Tizenhétmilliárd eurós (!) magánvagyonról van szó. Az ügyben indított per e hónap elején folytatódott Párizsban, amelyet azonnal későbbi időpontra napoltak.
A közelmúltban ennek keretében érkezett több új feljelentés a nanterre-i ügyészséghez. Ezek egyikében – eléggé elítélhető módon – a Bettencourt-ház komornyikja mintegy húszórányi, titokban készített magnófelvételt adott át a hivatalos szerveknek. Ezeken Madame Bettencourt meglehetősen összefüggéstelenül beszél – egyebek között vagyonkezelőjével – egy svájci bankbetétről és a Seychelles-nél lévő Arros magánszigetéről, amelyről eddig sohasem számolt be a francia pénzügyi hatóságoknak.
Bizony van ilyen: Franciaország legnagyobb adózója is megpróbál néha kibúvót keresni a fináncok majd mindenre kiterjedő figyelme elől. A be nem jelentett két svájci bankszámlán „alig pár tíz millió eurós összeg” szerepel, összesen 78 millió, míg a szigetéről mindenki tudhatott, hiszen több francia lap beszámolt róla – így Liliane védőügyvédei. A milliárdos nő az adóelkerülés miatt kap néhány milliós büntetést, hogy máskor jobban emlékezzen.
Itt lép be a képbe Éric Woerth volt költségvetési miniszter, aki jelenleg a munkaügyeket irányítja. Új megbízatásának kimondott célja, hogy kidolgozza, és a parlamentet is beleértve az egész társadalommal elfogadtassa Sarkozy elnöki periódusának utolsó reformját, amely a nyugdíjrendszert szabályozza újra.
Kétségkívül rendkívüli a feladat, már-már megoldhatatlan, hiszen úgysem tudnak olyan változatot kiötleni, amely mindenkinek megfelelő lenne. Sarkozy a nyugdíjaskor előttiek vagy épp frissnyugdíjasok körében a legnépszerűbb. Ezért különösen fontos, hogy ezt a szavazóréteget ne taszítsa el magától az államfő. Ha ennél a társadalmi csoportnál bekövetkezik valamilyen rokonszenvvesztés, azzal 2012-ben újraválasztását kockáztathatja.
A francia elnök értékelése szerint „a könyvelő”, mármint Woerth jól áll. Mégpedig olyannyira, hogy párizsi mendemondák szerint az októberi kormányátalakításon jó esélye van arra, hogy ő váltsa majd a miniszterelnöki székben Francois Fillont. Woerth megbízható, pontos, a feladatait kiválóan elvégző, kipróbált politikus. Miért ne lehetne belőle kormányfő? Egy hónapja még ilyen virágos látkép bontakozott ki Woerth lehunyt szemei előtt, amint karrierjéről álmodozott. Azóta azonban változtak a dolgok.
Éric Woerth-ről tudni kell, hogy költségvetési miniszterként az adóelkerülés elleni harc bajnoka volt. Ő szerezte meg – épp Svájcból – a francia adó alól kibúvó háromezer állampolgár adatait: reszkessetek, adóelkerülők, mert sohasem tudjátok, hogy mikor csap le rátok az adóhatóság, amely akkor Woerth felügyelete alá tartozott.
Mily érdekes, hogy felesége, Florence a Clymene cég vezető alkalmazottjává vált Woerth költségvetési minisztersége alatt, mely cégnek egyetlen, de nem kicsiny feladata volt: a Bettencourt-vagyon kezelése. Azóta már ismerjük Woerth szerepét abban, hogy felesége miként jutott ilyen busásan javadalmazó álláshoz.
Patrice de Maistre, a Clymene vezetője múlt heti, pár órás előzetes letartóztatása alatt a nyomozóknak elmondta, hogy „visszautasíthatatlan kérést” kapott a költségvetési minisztertől felesége alkalmazására. Állítása szerint Woerth még Florence fizetéséről is rendelkezett: úgy évi kétszázezer euró megfelel. Tény, hogy az asszony szakmailag megfelelt az állásnak: húsz év pénzügyes tapasztalattal rendelkezik.
Azonban számtalan kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Az elhangzott vád szerint Woerth visszaélt megbízatásával, mégpedig magánha-
szon szerzése céljából, hogy közvetlen hozzátartozója mindenki által irigyelt és busásan jövedelmező álláshoz jusson. A feleségnek tudnia kellett a Bettencourt-féle adóelkerülésről. Bár ez idáig semmilyen szabály nem tiltotta, de vajon erkölcsileg összeegyeztethető-e, hogy a férj az adózás betartatásán fáradozik vaskézzel, miközben felesége annak minimalizálására törekszik? Talán esténként nem adnak egymásnak tanácsokat? „Mindig kínai fal választotta el munkánkat egymástól” – állítja Woerth, de azért a botrány kipattanása után Florence gyorsan megvált állásától.
Nyilván nem az öreg hölgy ötletére „menekítették ki” az országból ezt a vagyon egészéhez képest nevetséges összeget. A következő kérdés: vajon miért nem indult pénzügyi vizsgálat Bettencourt asszony ellen a svájci számlák tavalyi „leleplezésekor”? „Nem adhattam utasítást sem pénzügyi vizsgálat megkezdésére, sem pedig leállítására” – védekezik most a volt költségvetési miniszter.
Az ügynek koránt sincs vége, ugyanis a nagy munkabírású Woerth 2002 óta a kormánypárt, az UMP pénztárnoka. Sőt Chantilly polgármestere is. Ez így megy Franciaországban: kis túlzással, de ha az ember egyszer politikussá válik, azt sem tudja, honnan kapja a különböző fizetéseket.
Woerth mint a kormánypárt pénzügyeit felügyelő személy azért rajta tartotta a szemét a kampánypénzeken. Állítja, hogy a tömörülés csak az évenként megengedett csekély adományt kapta Liliane Bettencourt-tól. A különböző tanúvallomások azonban ellentmondanak ennek az állításnak. Az idős hölgy volt könyvelője első tanúvallomásakor 150 ezer eurónyi készpénzzel tömött borítékról beszélt, amelyet Woerth-nek készített elő. Érdekes módon a volt könyvelő másnap részben visszavonta vallomását.
Nem elég, hogy ha a vádak igaznak bizonyulnak, akkor törvényellenes kampányfinanszírozásról van szó, hanem még egyéb bűncselekmény gyanújába is kerül az elkövető. Ha megkérdőjelezhető szellemi állapotú személytől valaki furfanggal pénzt csal ki, az Franciaországban három év börtönnel büntethető.
A Bettencourt-perben Francois-Marie Banier fotográfus ellen éppen az a vád, hogy megtévesztéssel szedett ki több száz millió, egyesek szerint egymilliárd euróra rúgó „ajándékot” az idős milliárdos nőtől. Banier már korábban azt ígérte, hogy a tárgyaláson majd előáll azzal a listával, amelyen azoknak a nevei szerepelnek, akik ily módon férkőztek az öreg hölgy bizalmába. Egyelőre azonban még csak lebegteti, hogy lerántsa a fátylat a francia politika neves képviselőiről és a művészeti élet nagyságairól, akik így kuncsorogtak Bettencourt asszonynál.
Két hete végre fellélegezhettek a francia elnök környezetében: napvilágra került az IGF, a francia pénzügyi felügyelet vizsgálati jelentése, amely minden korábban ellene felhozott vádban ártatlannak ítélte meg Éric Woerth minisztert. Igaz, ez még Patrice de Maistre vádjainak elhangzása előtt történt.
Szinte hallani lehetett az Élysée-palotában a kő legördülését a szívtájékról. Négy független pénzügyi vizsgáló semmilyen kifogást nem talált Woerth korábbi tevékenységében. A miniszter nyilatkozataiban igazolva látta állítását, hogy semmilyen törvénytelenséget, semmi össze nem egyeztethető dolgot nem követett el.
De hát mi lehet az oka a francia baloldali politikusok és médiacézárok utóbbi években példátlanul összehangolt, átgondolt támadásának? Az egyértelmű, hogy a munkaügyi miniszter a fő felelőse a nyugdíjreform kidolgozásának, ezért állhat a szocialista ellenzék célkeresztjében. Woerth Sarkozy ásza. Ha őt sikerül semlegesíteniük, akkor romokba dől a nyugdíjreform, amely vélhetően maga alá temeti a rossz emlékű Sarkozyt is – ilyen taktikát alkalmaznak a baloldalon.
Az ellenzék egyszerűen korruptnak nevezi a jelenlegi vezetői réteget, míg a jobboldal – tőle szokatlanul – goebbelsi sajtótechnikát vél felfedezni a lejárató írások mögött. Ám a nácizmus felvetése is hiábavaló, még ezzel sem tudnak gátat szabni a vádló cikkeknek. Különösen, ha azok hatalommal való visszaélést sejtetnek.
A francia nemzeti ünnep napján – július 14-én – jelent meg a Le Canard Enchainé és a Marianne című sajtóorgánumban a leleplezés, hogy Woerth költségvetési miniszterként a piaci ár tizedéért, 2,5 millió euróért juttatta egy ismerőse tulajdonába a chantillyi erdő egy részét, a hozzá tartozó lovas- és golfpályával egyetemben, miközben a miniszter a kisváros polgármestere. Ez már több, mint szolgálók „megalapozatlan fecsegése”, ez annak ellenére korrupciós vád, hogy a költségvetési minisztérium közleményben tiltakozott, és az eljárást mindenben szabályosnak vélte.
Ráadásul Woerth felesége rendelkezik egy istállóval Chantillyben, a nagy hagyományú lónevelő területen. Nem valami eredeti módon a Le Figaro napilapnak nyilatkozva a munkaügyi miniszter csak arra tudott hivatkozni, hogy hatvanezer állás szűnne meg, ha bezárnák az összes istállót Franciaországban. De ki beszélt erről? Csupán Florence istállójára vonatkozott a kérdés, hogy miből vette, és miből tartja fenn.
Woerth egyben következetes: váltig tagadja a vádakat, és szemenszedett hazugságnak, egész családja elleni rágalomhadjáratnak minősítette a támadásokat. Hasonlóan vélekedett Nicolas Sarkozy is múlt hét elejei tévéinterjújában, aki hazugságkampánynak nevezte az elhangzott állításokat. Azt azonban elismerte, hogy még elnöki mandátuma előtt két vagy három alkalommal vacsorán vett részt Bettencourt asszonynál.
Nicolas Sarkozy képtelenségnek minősítette, hogy ő is tömött borítékokkal távozott volna az étkezések után. A sajtó által megszellőztetett gyanút, hogy az elnöki hivatal megpróbálta befolyásolni az ügyben az ügyészség munkáját, az államfő természetesen határozottan cáfolta.
Az biztos, hogy az ügyek kivizsgálása bőven ad munkát az ügyészségnek. Nagyjából három ügy köré lehet csoportosítani az oda-vissza beadott feljelentéseket. Az első a titokban készített felvételek valódiságának bizonyítása. A második a pénzügyi csalás vádja, míg a harmadik a politikai tevékenység törvénytelen pénzelése. A három ügycsoportban természetesen vannak tanúk, akik mindháromról tudnak nyilatkozni.
A múlt heti közvélemény-kutatásokat elemezve csupán a megkérdezettek negyede hisz a párizsi kormánynak. Kétharmaduk korruptnak tartja az egész politikai osztályt. A két valóban „bűnös” államtitkár menesztése – az egyik magánrepülőt bérelt antillai útjához, a másik kubai szivarjait számolta el költségként – hát persze, hogy még figyelemelterelésre sem volt elég! Sarkozy bejelentése az állami kiadások érezhető csökkentéséről máskor nagyot szólt volna, most azonban pusztába kiáltott szó maradt a botrány dübörgése közepette.
Csoda, hogy ha ma lennének az elnökválasztások, a Szocialista Párt első titkára, Martine Aubry és Nicolas Sarkozy azonos, 26-26 százalékot kapna? Ez a Sarkozy-éra három évében még sohasem fordult elő. Van-e még lejjebb, elnök úr? – hát persze, hogy minden eszközt bedobnak a szocialisták, hogy erről meggyőződjenek.
Sarkozy láthatóan eltökélt: ha törik, ha szakad, most már kitart Éric Woerth mellett. Szerinte a nyugdíjreform miatt kell eltűrnie ezeket az alantas támadásokat. Mégis megkezdődött az óvatos visszavonulás: a hónap végén Woerth lemond a kormánypárti pénztárnokságról, amit az UMP-ből is egyre többen javasoltak neki. Ám ha Woerth esetleg kilépne, akkor az államfő könnyen magára vonhatja a támadások zömét. Mindenesetre Párizsban nem lesz eseménytelen az idei nyár: ki tudja, hogy holnap milyen hírekkel áll elő a sajtó?
origo.hu
A legtöbben elvéreznek ezen a kvízen – Ön hány magyar megyeszékhelyet ismer fel?
