Wass Albert A funtineli boszorkány című regényében van egy jelenet, amikor az iddogáló legények hátraviszik a félőrült Nucát a kocsma mögé. Nahát, az Édesnégyes című „mocsokreál” (trash realitiy) sorozatban most Szabó Zsófi került némiképp hasonló helyzetbe. Négy visszafogott beszédképességű ifjú bika taszajgatja-nyűvi egymást a szinglinek mondott Zsófi kegyeiért estéről estére. Fenekét fogdossák, tapogatják, nyalogatják, csókolgatják, reménykedve, hogy ez még valahogy belefér a tizenkettes karikába. Pedig nekem már a ráparáztam, szemétláda vagyok, megfogta a seggem, maradjá’ csendbe’ kifejezések sem férnek bele az esti mese helyét foglaló műsorsávba.
Zsófi, Szabó Gyula – vagyis az ország kedvenc mesemondó színészének – lánya pedig csúf (lehet, hogy viszonylag őszinte?) vicsorokat legyűrve, Lendvai Ildikó üde mosolyaihoz hasonlóvá szublimálva váltig állítja, hogy neki mind a négy fiú szimpatikus, és mind a négy fiú esélyes az ő kegyeire, és a nagyobb nyomaték kedvéért visszanyal, visszacsókol nekik időnként.
Szabó Zsófival már évek óta elnézők vagyunk a papa miatt, de egyszer már csak le kell írni, hogy irritálóan mesterkélt, hogy ripacs, hogy jelentéktelen, hogy terepszínű, bármennyire hadonászik is, bármennyire próbál kibontakozni a kamera előtt a „világ közepe” szerepkörében.
Igaz, az Édesnégyes múlt heti szinglisztárja, Kozso sem túl jelentékeny figura, csak egy kicsit érdekesebben, karikaturisztikusabban senki. Kézzel fogható körvonalai vannak a senkiségének, mint a homorú hamutálnak. De ha a szemébe lógó, feketére színezett hajtincsét levágnák, felismerhetetlenné válna az utcán.
A mocsokvaló műfaját kedvelői azzal szokták védelmezni, hogy amit látunk, az nem a rendes valóság, hanem a rendes valóságból valami össze van kutyulva a kész dramaturgiával, és ezt nem lehet máshogy nézni, hanem csak úgy, hogy az ember ezt tudja. Na jó, akkor nézzük úgy, hogy életidegenebb párbeszédeket csak az elmúlt húsz évben keletkezett magyar filmekben hallottam, következetlenebb, pszichológiailag megalapozatlanabb jeleneteket, „fordulatokat” még magyar szappanoperákban sem.
Mi lehet akkor a látottakból a valóságszövet vagy micsoda? Zsófi másodpercnyi „Nem bírom tovább!” vicsora, a „Maradjá’ má’ csendbe!” felkiáltás, a marokra fogott pezsgős pohár, az epilált, tetovált szemöldök, Kozso saját erotikus verse magánkiadásban meg némi harmonikázó narancsbőr?
És ennyi elég? Tényleg?
(Édesnégyes – TV2, szeptember 6.)
origo.hu
Halálra késelt egy miskolci férfi egy 16 éves kamaszt Miskolcon
