Társadalmi mobilitás és humán tőke

Luttenberger Zoltán
2010. 09. 11. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gratulálok Fricz Tamás cikkéhez (Magyarország még zárt, kasztos társadalom, Magyar Nemzet, augusztus 21.), nagyon fontos problémát fogalmaz meg (mond ki), rámutatva a probléma lényegi pontjaira. Sokat mond, de nem eleget.
A magyarok kiemelkedő tudományos és sportteljesítményei rámutatnak arra a humán tőkére, amit a kasztrendszerű társadalom elfojt, elpazarol, ahelyett, hogy kiaknázná azt sokak előnyére. Ennek a képességnek nyelvi, genetikai, iskolarendszerbeni stb. okait kutatják. A kispolgárinak nevezett elit inkább hízelgő megfogalmazás. Nyugat-Európában sem beszélhetünk az amerikaihoz hasonló mobilitásról. A német vagy az angol elitbe bejutni gyakorlatilag lehetetlen. Különösen fontos, hogy a brüsszeli bürokráciának kifinomult technikái vannak a mobilitás és az „új emberek” elhárítására, másrészt ez sok tekintetben emlékeztet az általunk már jól ismert régi moszkvai rendszerre. Az elit mellett a káder szó is fontos ebben a tekintetben. Sose láttam Barroso vagy Van Rumpoy nevét szavazólapon. („Ez nem Amerika.”)
Az Amerikáról leírtak tényleg nagy különbséget jelentenek. Akkorát, hogy innen elképzelni is nehéz. Szerintem az olvasóknak is. Kolumbuszi lendület kell ahhoz, hogy annak a jelentőségét megértsék itt. A mobilitás mint társadalmi alrendszer sikeréhez nagyban hozzájárul a szabadságnak ez a felfogása, az amerikai álom: „I have a dream.” Itt ellenben utópisztikus történelmi hagyománya annak van, hogy az emberek álmait is ellenőrizzék.
A magyarok képességei és lehetőségei közötti ellentmondásnak egyik immár történelmi szelepe, hogy elmennek oda, ahol van társadalmi mobilitás. Más szavakkal, a valóban tehetséges magyarokat szeretik ott, ahol van mobilitás.
Egyfajta költői kérdéssel zárul a cikk, hogy a kormány(párt) képes lesz-e ezen változtatni. A történelmet ismerő emberek jól tudják, hogy (mobilitási) forradalmat nem a szavazófülkékben csinálnak. A fejekben, talán így lehet egyszerűen megfogalmazni. Amerikai kollégáimmal is szoktunk erről beszélgetni. A bottom-up (felfelé törekvés), illetve még inkább a grasroots (széles néprétegek, választók) szavak azok, amelyek itt sokak szótárából hiányoznak. Ezzel függ öszsze, hogy Amerikában (és Svájcban) sok évszázados múltra visszatekintő direkt demokrácia van, amely jobban támogatja ezeknek az elveknek az érvényesülését.
Luttenberger Zoltán PhD,
az Amerikai Pénzügyi
Tervezők Szövetsége Nemzetközi
Tanácsadó Testületének tagja

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.