A négyes metró, a Margit híd és a Kossuth tér beruházásainak vizsgálatából levonható következtetések is elegendők lehettek volna ahhoz, hogy kapákkal, kaszákkal zavarják el Demszkyt oda, ahova való. A hatvanmilliárdosra becsült károkozáson túl egy szakértői csapat is megnevezte a bajok fő okát: az előkészítetlenséget, a szervezetlenséget, az ellenőrzés és a személyi felelősség hiányát, a törvénysértéseket, a politikai ráhatásokat.
Volt esélye, hogy húsz év után felemelt fejjel távozzon a főpolgármesteri székből – ezt Demszky Gáborról csaknem egy évvel ezelőtt mondta egy volt párttársa, aki sokáig hű kiszolgálója volt a városháza hatalmi politikájának. Budapest első embere azonban az elmúlt két évtizedben az előtte álló lehetőségek közül szinte mindent eljátszott. Neki ma már édes mindegy, hogy a fővárosi nagyberuházások vizsgálatának elkészült jelentéséből kiolvasható hatvanmilliárd forintnyi, annál némileg kevesebb vagy akár jóval több anyagi kár lesz a végleges eredmény. De nekünk, budapestieknek, adófizető polgároknak és még életünkben polgári létre, jobb életminőségre és életszínvonalra vágyakozóknak nincs több eltékozolni valónk. „Csupán” három önkormányzati nagyberuházás, a négyes metró építése, a Margit híd felújítása és a Kossuth téri mélygarázs történetéből levonható következtetések is elegendők lehettek volna ahhoz, hogy a fővárosiak elzavarják Demszkyt oda, ahova való.
Mert mire is derült fény ebből a részleges fővárosi leltárból, amelyet – a városháza szemétdombján még ma is kapirgáló – MSZP-s és SZDSZ-es képviselők a vizsgálóbizottságban még most is leszavaztak, elutasítottak? A becsült károkozáson túl egy egyetemi tanárokból, matematikusokból és közgazdászokból álló szakértői csapat is megnevezte a bajok fő okát: az összességében több száz milliárdos fejlesztések szakmai és jogi előkészítetlenségét, a munka szervezetlenségét, az ellenőrzés, a személyi felelősség hiányát, és ami mindebből következik, a törvénysértéseket, a politikai ráhatásokat, a sugallástól egészen a kézi vezérlésig. Mi is lenne egy választott főpolgármester dolga, ha nem a fentiek megvalósítása, illetve megakadályozása? A liberálisnak kikiáltott Demszkyt viszont mindig is csak a hatalom érdekelte, a fényben fürdőzés, a horvátországi nyaraló vagy éppen a brüsszeli és párizsi utak. Ezekről a passziókról már régóta tudunk, Budapest népe mégis újra és újra elnézte ezeket, egy része inkább hitt a „világvárost építünk”, „épül már a négyes metró”, „Podmaniczky báró újra itt van közöttünk” szlogeneknek, vagy a korántsem ennyire magasztos suttogó propagandának. Ennek vége. Húsz év eltelt, és a korrupciós ügyek sokasága felnyitotta az emberek szemét. Sem kasza, sem kapa nem kell ahhoz, hogy végleg túllépjünk a balliberális rezsimen, elegendők a demokratikus választások.
Alig másfél hónap múlva ismét a szavazófülkékben tehetünk pontot e történet végére is. A jelenlegi főpolgármester az idén már nem indul. Azt, hogy hova megy, pontosan nem tudjuk. Ő maga boldog nyugdíjasévekre számít, memoárt írna, politikát elemezne. Hogy ezt lakhelyén, Budakeszin, esetleg kedvenc városában, Párizsban, az isztriai Kusariban vagy netán a BKV-ügyben már lebukott volt szocialista helyettese, Hagyó Miklóssal szomszédos cellájában teszi-e, nem tudjuk. Azt sem, hogy boldogságának része lesz-e a lelkiismereti számvetés, mint ténykedését lezáró „projekt”. A rendőrök, az ügyészek, majd a bíróságok dolga, hogy eldöntsék, csak tanú marad-e a távozó városvezér, kimutatható-e tényleges vagyoni hátrány, s ha igen, a károkozó szándékossága vagy hanyagsága volt-e a meghatározó. Egy biztos: a főpolgármester cselekedeteinek és mulasztásainak következményei itt maradnak, és azok súlyosak lesznek. Ezt megerősítette Tarlós István, a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltje is, aki szerint a városvezetés által okozott kár akár nagyságrendileg nagyobb lehet a kimutatott hatvanmilliárd forintnál. A leszavazott vizsgálati jelentésről pedig csak annyit: ugyanez történt a közpénzből fizetett BKV-s végkielégítések, tanácsadói szerződések, ügyvédi megbízások felelőseinek feltárására létrehozott bizottságban.
Láss csodát, a Központi Nyomozó Főügyészség folytatta nyomozásnak már tizennyolc gyanúsítottja van. A különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés, hivatali visszaélés, csalás és egyéb bűncselekmények miatt eljárás alá vontak között ott találjuk a nemrég még nagy hatalmúnak hitt, most előzetes letartóztatását töltő Hagyót, továbbá Demszky Gábor volt főtanácsadóját, bizalmasát, a létező szocializmus tükörképeként működtetett, de valójában nem létező liberalizmus vegykonyhájának egyik háttéremberét, Mesterházy Ernőt.
A Magyar Nemzet a napokban bemutatta a négyes metró néhány év alatt megduplázott költségű, és ma már a hatszázmilliárdos végösszeget közelítő, de ránézésre soha el nem készülő beruházásáról, a Margit híd két hét alatt tizenhárom milliárdról harmincmilliárdra növesztett, de még mindig csúszó felújításáról, valamint az elhalasztott, de már 300 milliós összeggel kistafírozott Kossuth téri mélygarázsépítésről készült jelentést, amelyet történetesen a vizsgálóbizottság – a demokráciákban egyébként a világon mindenütt – ellenzéki elnöke nyújtott be. A tervezetet elkaszáló szocialista és a papíron még mindig szabad demokrataként jelzett képviselők érdemi érvekkel nem álltak elő. Az említett bizottsági ülésen egyet is értettek azzal a megállapítással, hogy „nem jutottunk volna ide, ha ilyen beszélgetéseket, vitákat folytatunk a beruházások megkezdése előtt”. A fideszes Wintermantel Zsolt érzékletesen ecsetelte, hogy amikor vagy hat éve a metróépítés konkrét lépései kerültek terítékre, rengeteg kérdés adódott. Ezek többségét fel is tették Demszky Gábornak, aki válasz helyett a kérdezőkre mordult: akarod vagy nem akarod a metrót, igen vagy nem? Ha kérdezel, akkor a metró ellensége vagy! Így volt-e pontosan vagy a főpolgármester talán egy kicsivel árnyaltabban fogalmazott? A lényeg, hogy ez a mentalitás nem is annyira a Kádár-korszakot, inkább a Rákosiét idézi: „aki nincs velünk, az ellenünk van”. A városházán, különösen az elmúlt négy évben történtek viszont a húszas évek Amerikáját hozták vissza, ám Robert de Niro vagy Al Pacino helyett a darabot igazi ripacsok játszották, színpadi kellékeik között negyven deka párizsival és milliókkal teletömött nokiás dobozokkal.
A Magyar Nemzet cikke után szinte naponta nyilatkozik ilyen-olyan illetékes az ügyben, legutóbb a városházán hírmondónak maradt, utolsó SZDSZ-es főpolgármester-helyettes. A közszolgálati televízió híradójában a témában készített tudósítás végén a riporter közölte: „Ikvai-Szabó Imre cáfolta, hogy károkozás történt”. Demszky helyettese meg sem szólalt, nemhogy több dossziényi iratanyaggal a hóna alatt a vizsgálat ellenkezőjét bizonyította volna. Ismét csak kérdezni kell. Mit csinált pontosan Ikvai-Szabó Imre?
A Demszky-érában a Fővárosi Önkormányzatnál nem emlékszem hatalmi vagy hivatali szereplőkre, akik bármit is cáfoltak vagy bizonyítottak volna. Ez volt a lényeg, az elkenés. Eddig. A hatóságok a BKV-ügyek mellett nyomoznak a négyes metró, a metrókocsi-beszerzés, a Margit híd, a csepeli szennyvíztisztító, az útfelújítások, a gyógyfürdők, az FKF, a Főtáv, a Főkert ügyeiben. Az Állami Számvevőszék pedig fél éven belül megkezdi a Fővárosi Önkormányzat átfogó, visszamenőleges vizsgálatát.
Meghalt egy ember a négyes-hatos villamos vonalán