Elefántháton a Bakheng tetejére. A világ egyik legismertebb látványosságát meglátogatni ma már nem túl olcsó, a napijegy fejenként húsz dollárba kerül, és nem átruházható, mivel tartalmazza a fotónkat. Jó tudni azonban, hogy a délután ötkor megváltott (másnapra szóló) jeggyel még aznap is bemehetünk, így legalább egy helyszínt meg tudunk nézni az odaérkezés napján. A háromnapos belépő negyven, az egyhetes hatvan dollárba kerül. Angkorvat akkora, hogy motoros riksával, tuk-tukkal kell egyik látványosságtól a másikig átpöfögnünk. Érdemes fejenként húsz dollárt rászánni arra, hogy elefántháton és napnyugta előtt menjünk fel a Bakheng tetejére – a látvány minden pénzt megér. Fejfedő, sok víz és szúnyogriasztó mindig legyen nálunk – sok későbbi kellemetlenséget tudunk ezekkel megspórolni.
Egyre hűvösebbek a hajnalok mifelénk, így nem csoda, hogy sokan visszavágynak a nyárba. Aki teheti, akciós repülőjegyek után keresgél a világhálón, hogy a tél elől melegebb éghajlatra meneküljön. Ha Ázsia lesz az úti cél, Kambodzsát kár lenne kihagyni. Bangkokba már egész jó áron is ki lehet fogni repülőjegyet (a Malév sajnos már nem repül a thai fővárosba), onnan tizenvalahány-ezer forintba kerül a jegy a helyi fapados, az Air Asia járatára. Ne féljünk tőlük, hiszen ezt a társaságot választották meg a világ legjobb ilyen kategóriájú légitársaságának. És valóban: vadonatúj gépekkel, igen civilizált körülmények között viszik az utasokat az alig egyórányi repülőúton.
Mi először a fővárosba, Phnom Penhbe érkezünk, ahol a nagybetűs szállodában, a Raffles Hotel Le Royalban szállunk meg. A kanadai lánchoz tartozó ötcsillagos hotel fényévekre van az itteni konkurenciától, ezért igazi sztárnak érezhetjük magunkat, hiszen a nevünk Charlie Chaplin, Jacqueline Kennedy, Charles de Gaulle és más világhírességek után kerül be a vendégkönyvbe. Az 1929-ben megnyílt szállodában az újságírók is biztos helyen vannak – legalábbis a Gyilkos mezők című filmben ide menekültek a kollégák a Polpot-rezsim katonái elől.
Az 1997-ben újranyitott ház minden egyes szobájában valódi kambodzsai műtárgyak jelzik azt, hogy különleges helyen járunk. Khmer, art deco és francia kolonista stílus jellemzi az épületet, amelyben öt étterem, számtalan üzlet, zseniális fürdőház és két szabadtéri medence teszi teljessé a vendég kényelmét. Az Elefánt bár érdekes falfestményeit csodálva elkortyolhatjuk a neves vendég, a Kennedy lány tiszteletére elnevezett Femme fatale koktélt, de azt is jó tudni, hogy a cukrászdában este hat után fél áron adják a süteményt, így akár egy amerikai dollárért is hozzájuthatunk egy mennyei sajttortaszelethez.
Ha már az egy dollárnál tartunk: az ország lakosságának harmada naponta ennél kevesebb pénzből él! Miközben elképesztő a szegénység, elképesztően sok a Lexus – minden harmadik szembejövő jármű a Toyota prémium- márkájának emblémáját viseli a hűtőrácson.
A fővárosban nem szabad kihagyni a királyi palotát – az Ezüst- pagodát például ötezer darab ezüstlapocskával padolták le –, érdemes kipróbálni a hatdolláros masszázst, és mindenképp meg kell nézni a Polpot-rendszer kegyetlenkedéseiről berendezett múzeumot, amely egy régi iskolában kapott helyet. Persze ki is mehetünk a gyilkos mezőkre a főváros határába, ahol a tömegsírokat megtalálták – a koponyákból épített torony látványa egész életünkben végigkísér.
A főváros átszelő Mekongon lehet hajókázni is, de az is elég, ha beülünk egy étterembe a parton. Néhány dollárért egész jót ehetünk a kitűnő khmer ételekből: a banánlevélben felszolgált amokot például vízibivalyos, halas, csirkés vagy vegetáriánus változatban is kérhetjük. Phnom Penhből az esős évszakban hajóval, máskor pedig busszal vagy repülővel mehetünk fel az angkori romváros melletti városkába, Siem Reapba. Ha busszal megyünk és kellően bátrak vagyunk, az egyik pihenőhelyen kóstoljuk meg az olajban sült szöcskét vagy egyéb bogarat. A helyiek olyan jóízűen ropogtatták, hogy egyet én is megkockáztattam: leginkább a sózott szotyira emlékeztet az íze.
A kisváros az elmúlt években elképesztő módon kiépült, a világ összes szállodalánca felhúzott ide egy hatalmas épületet. Nekünk életünk legjobb ár-érték arányú szállodáját sikerült itt kifogni a világháló segítségével: a négycsillagos Tara Hotelben napi huszonhárom dolláros szobaáron (két személyre) adtak reggelit, volt internet, használhattuk a fürdőt és a medencéket, kaptunk félórás ingyenmasszázst, welcome drinket és gyümölcstálat, és a végén még kivittek a repülőtérre! A IX. századtól a XV. századig virágzó Khmer Birodalom fővárosát francia tudósok ásták ki a dzsungelből az előző évszázadban.
A világ egy hollywoodi szuperprodukció, az Angelina Jolie főszereplésével itt forgatott Tomb Rider után fedezte fel igazán (a színésznő mostanában sűrűn előfordul Budapest egyes részein is, így megeshet, hogy a második kerületet a jövő évtől ellepik a fényképezőgépet szorongató japán turistahadak). A négyszáz négyzetkilométeres területen elképesztő kőépítmények vannak: sok száz templomot, gyönyörű palotákat, lélegzetelállító kilátókat rejt a buja növényzet. Külön érdekessége, hogy a hatalmas fák gyökerei befurakodtak az egymásra rakott kövek közé, és az egész olyan hangulatot ad, mintha egy Indiana Jones-filmben sétálnánk, és perceken belül felfedezünk valami világraszóló értéket.
