Mi lehetne annak a filmnek a nyitóképe, amely Demszky főpolgármesterről és a kultúra találkozásairól szól? Talán az, amikor a magyar underground mozgalom egyik meghatározó alakja az 1990-es önkormányzati választások előtt elénekelte a Szavazz rám! című dalt úgy, hogy azt lehessen érteni: szavazzál Demszkyre! És Demszkyt meg is választották. 1991-ben a főpolgármester nem akarta, hogy Magyarország világkiállítást rendezzen, s így betagozódjon a sikeres országok közé, aztán mégis akarta, aztán mégsem.
A millecentenáriumi ünnepségeket is ügyesen összezsugorította arra hivatkozva, hogy elszámolták magukat a hivatalban, és csak annyi pénz van, amennyiből Somló Tamás a Hősök terén gúnyolódhat rajtunk, „ezeréveseken”. Demszky nevéhez fűződik a budapesti búcsú megalapítása, amellyel június végén a szovjet csapatok kivonulását ünnepeljük minden évben, de az is, hogy a Sziget Fesztivál szervezői profitorientált rendezvényük után máig nem fizetnek bérleti díjat. Demszky főpolgármestersége alatt indult útjára a meleg büszkeség napja és a forráshiány miatt kimúlt technoparádé is, amelyen félmeztelen emberekkel megrakott, technót bömbölő kamionok haladtak végig az Erzsébet tértől a Városligetig, térdig érő szemetet, húgytócsákat hagyva maguk után. A Geszti Péter nevével fémjelezhető nemzeti vágta bár bulváresemény, amelyen fodrászok lovagolnak és ordítoznak celebekkel, fővárosi támogatást élvez. Az SZDSZ-es főpolgármester korszakának eredménye a Dózsa György úton az ARC óriásplakát-fesztivál, amelyen éveken át nem mulasztották el az Orbán-kormányt és a konzervatív értékrendszerű magyarokat gúnyolni.
Budapest eddigi első emberének kulturális örökségét azonban nem elsősorban az mutatja meg, mi az, amiben tevékenyen részt vett, hanem, hogy mi az, amiért nem tett semmit, és mi volt, amit egyenesen megakadályozott. Amikor megkezdődött az Erzsébet téren a Nemzeti Színház építése, hiába figyelmeztették arra, hogy az épület nem alkalmas a tervezett célokra, és a füst meg fog szorulni a Belváros közepén, az SZDSZ-es politikus nem csak hogy továbbra is ragaszkodott az eredeti elképzelésekhez, de azt sem könnyítette meg, hogy az új kormányzat megfelelőbb helyszínt találjon az intézmény számára. Az Erzsébet térre tervezett kiállítóközpont, amelyet a buszpályaudvar egykori épületében jött volna létre, máig nem készült el. Tétlenül nézte, hogy a belső kerületek önkormányzatai elkótyavetyélik a legszebb, legértékesebb műemlék épületeket, más, régi, például a zsidó negyedhez tartozó házakat engedély nélkül elbontanak vagy hagynak lepusztulni. Ebben a két évtizedben kótyavetyélték el a nagy múltú művelődési házakat, jutott siralmas helyzetbe a Fészek Klub, de a Kinizsi mozi helyén létrejött Blue Box is megszűnt. Abban az épületben utoljára a Tilos Rádió működött, de a főpolgármester nem állt ki a sajtó nyilvánossága előtt hozzá rimánkodó barátaiért sem, amikor a kerület az épület elbontása mellett döntött.
Demszky tőle szokatlan aktivitást inkább akkor fejtett ki, amikor elszántan harcolt a XII. kerületi turulszobor, valamint Teleki Pál és Wass Albert – a közterületek közelébe sem engedett – szobrai ellen.
A Főpolgármesteri Hivatal keze abban is benne van, hogy a kilencvenes évek elején nyílt, a műfaj elitjét foglalkoztató Művész Színház nem maradhatott fent eredeti formájában, hanem az operettszínház második játszóhelyévé lett. A tetemes adósságokat felhalmozó Vidámparkot is a főváros hagyta sorsára. Ott van még a Duna-parton vergődő-vajúdó CET is, afféle kultúrpláza, vagy inkább csak egy költséges és gigantikus építkezés, sok furcsasággal.
Nyilván érdekes olvasmány lesz majd az a papírhegy, amely a húsz év során a hivatalban keletkezett, de a film végén mégis inkább egy fura vigyorú férfit látunk egy kapualjban, újságíróktól övezetten, mellette egy hátsón szúrt neonkék műanyag tehén hever, amelyet a bazilika elől vittek el az éj leple alatt fiatal építészek. 2006. szeptember eleje van. Demszky éppen sajnálja a tehenet.
origo.hu
Itt vannak az ötös lottó legfrissebb nyerőszámai
