Túl az önkormányzati választásokon, érdemes elgondolkodni, vajon hogyan folytatják pályájukat a kiürült csatatér egykori karizmatikus személyiségei. Hagyjuk most az izgága, trágár őszödi embert, a bukott kormányfőt és pártelnököt, Gyurcsány Ferencet: mit kezd például magával Szanyi Tibor szocialista megmondóember, aki a végső ütközet előtti hónapokban kampányfőnökként szaladgált fel-alá a véres karddal, s hordott össze hetet-havat MSZP-s megújulásról, Fidesz-diktatúráról és egyéb marhaságokról. Született vehemenciája révén ugyanis nehezen elképzelhető, hogy Szanyi (akárcsak Gyurcsány) ezentúl csak úgy szimplán üldögél majd az Országgyűlés plenáris ülésein, odahaza pedig emlékiratait rendezgeti. Született zendülő, a kákán is jobboldali csomót keres, örökké aktív, és rendületlenül bigott, emellett állandó szereplési vágy kínozza.
Tovább súlyosbítja a helyzetét, hogy alaposan csökkenni látszik fellépési lehetőségeinek száma, mondanivalója (és pártja) iránt ugyanis egyre lanyhul az érdeklődés. Szanyi kapitány tehát várhatóan kamera és mikrofon nélkül marad, legfeljebb a hordó tetejéről hirdethet igét, ha lesz kinek.
Szanyi Tibornál valamivel jobb helyzetben van a szocialista hajótöröttek kapitánya, Mesterházy Attila pártelnök, aki – lévén frakcióvezető is – hivatalból többet kesereghet, fröcskölődhet a nyilvánosság előtt, mint a mezei képviselővé visszaminősülő boldogtalan párttársa, aki most otthon toporog, s mérgében a macskáját rúgja ülepen, illetve régi szokása szerint blogjaiban trágárkodik féktelenül. A nagy vereségeknek színes utóéletük van.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről
