Furcsa fegyverszünet

S Z Ó L Ó

Az El Diario de Juárez mexikói napilap a közelmúltban a következő vezércikket jelentette meg: „Ez az írás azokhoz a kábítószerkartellekhez szól, amelyek Ciudad Juárez ellenőrzéséért hadakoznak. Az El Diario szívfájdalommal áll két újságírója elvesztése felett. Uraim, önök jól tudják, hogy mi csak szeretnénk megtartani a szakmánkat. […] A hírközlés hivatásosai vagyunk. Azt szeretnénk, ha önök elmagyaráznák nekünk, hogy mit várnak tőlünk: milyen anyagokat akarnak látni a lapban és milyeneket nem. Erre azért van szükség, hogy ettől fogva tudjuk, mihez tartsuk magunkat.
Ennek a városnak önök a tényleges urai. A helyi hatalom nem tesz semmit azért, hogy meggátolja a gyilkosságokat, pedig számtalanszor fordultunk hozzá ezzel a kéréssel. Ezért címezzük kérésünket közvetlenül önökhöz, mert nem akarjuk, hogy újabb kollégáink legyenek a lövöldözések áldozatai. Az bizonyos, hogy az Egyesült Államokkal határos térségben zajló, a föderációs hatalommal szemben viselt háborújuknak az egyik vesztese az újságírói szakma. Az egyik legsúlyosabb csapást valószínűleg az El Diario szerkesztőségének kellett elszenvednie.
Nem akarunk több halottat. Nem akarunk több sebesültet, sem több megfélemlítést. Ilyen körülmények közt nem tudjuk gyakorolni mesterségünket. Ez nem azt jelenti, hogy feladnánk a munkánkat. Nem kapitulációról van szó, hanem fegyverszünetről. Azokhoz fordulunk, akik uralják ezt a várost, mégpedig azzal a kéréssel, hogy tiszteljék azokat az embereket, akiknek hivatásuk az információ továbbadása. […] Nem akarjuk munkatársaink életét kockáztatni csak azért, hogy így üzenjenek a különböző kartellek egymásnak vagy a hivatalos hatalomnak. Úgy véljük, hogy ennek nincs értelme.
Még a háborúnak is vannak szabályai, egyebek közt azoknak az újságíróknak a védelme, akik tudósítanak a konfliktusról. Megismételjük kérésünket önökhöz: kábítószercsempész főnök urak, mondják meg nekünk, hogy mit várnak tőlünk.”
Mielőtt elhamarkodottan mondanánk ítéletet az erkölcstelen tűzszünet felajánlóiról, néhány adat. A vezércikk azt követően született, hogy szeptember közepén gépkocsijában megölték az újság 21 éves fotósát. A vele lévő gyakornokot négy lövés érte, élet-halál határán fekszik a kórházban. A lap semmilyen fenyegetést sem kapott, ráadásul a két kolléga a közelmúltban lépett be a szerkesztőségbe, így semmiféle drogüggyel nem lehetett „előéletük”. A csempészek így akartak üzenni valami nagyfőnöknek, hogy jobb, ha vigyáz, mert különben… Az újságíró élete üres papír, halálával írják rá az üzenetet, ha ez egyáltalán eljut a címzetthez.
Ciudad Juárez a világ legkegyetlenebb városa. Tavaly 2600 emberölést követtek el a térségben, az idén kilenc hónap alatt több mint kétezer gyilkosság történt. Valószínűleg egész Mexikó is új rekordot állít fel: 2010-ben eddig csak a kábítószerbandák harca 7200 halottal járt. A hatalom által kevesebb mint négy éve meghirdetett kábítószerkartell-ellenes háború áldozatainak száma az év végére meghaladhatja a 30 ezret. A legutolsó tömeggyilkosság nyomaira az ország északkeleti részén bukkantak: 72 illegális bevándorlót mészároltak le, mert nem voltak hajlandók a kábítószercsempészeknek dolgozni. Errefelé az emberi élet semmit sem ér.
Az újságíróé sem. Az idén tíz tollforgatót öltek meg, 2003 óta 67-et, tizenegynek nyoma veszett. Az újságíró-gyilkosságok felderítési hatásfoka egy a tízhez. Ha valaki kritikai éllel viszonyul egy íráshoz, szinte büntetlenül el tudja hallgattatni a szerzőt. Egyes újságírók inkább hagyják meggyőzni magukat – egy kis pénzért cserébe – arról, hogy nem is olyan fontos a feldolgozásra váró téma. Az egész szakma felett ott lebeg a „csend vagy halál” fenyegetése. Az első lecke tehát: mielőtt nekiülsz egy cikk megírásának, gondolj magadra és a családodra!