Jekkel Klára már a Jóisten közelében terjeszti a szabadság röplapjait. Tiszakécskén született 1937. november 30-án. A forradalom idején elsőéves joghallgató volt az ELTE-n. Október 23-án együtt vonult egyetemi társaival, este a rádióhoz mentek. A forradalom leverése után röpcédulát terjesztett barátnőivel, sztrájkra, néma tüntetésre és a szórólap továbbterjesztésére buzdítottak. Két hete még mosolyogva mondta: tizenhat röpcéduláért tizenhat hónapot kapott. A politikai rendőrség által kiállított kísérőlapján ez állt: „Jekkel Klára, egyetemi hallgató, elkövetett bűncselekmény: a népi demokratikus államrend ellen irányuló szövetkezés bűntette. Hálózati munkára nem alkalmas.” Mélykúton ült gyermekgyilkosokkal együtt. Már várandós volt, amikor börtönbe került. Naponta alázták meg, kiállították a sor végéről azzal, hogy „te nem egyetlen gyermeket, hanem az egész országot akartad megölni”.
Két lánya született, az óvodából, iskolából kiutálták őket, suttogtak a hátuk mögött édesanyjuk megbélyegzettsége miatt. Nem adta fel, Isten és férje mellette állt. A lányok elvégezték az egyetemet. Gyermekeinek, unokáinak sokszor mesélt megnyomorított életéről. A 2006. őszi tüntetések idején naponta ott voltak mindannyian a Kossuth téren, Klára szinte olyan boldog volt az övéi között, mint ötvenhatban. Mi viszont némi keserűséggel mondhatjuk: húsz év kevés volt ahhoz, hogy köszönetet kapjon valakitől helytállásáért, azért, hogy szinte semmiért harmadrangú állampolgárként kellett végigélnie egy életet.
Klára szabadulása után misét mondatott cellatársáért, Havrilla Béláné Katiért, akit az ő fogva tartása idején végeztek ki. Az esti mise után titokban egy szál gyertyát gyújtott a sötétben a rabtársa emlékére felravatalozott üres koporsó mellett. Mi menjünk el Tiszakécskére szombaton délben, álljunk a koporsója mellé, és búcsúzzunk el tőle, a szabadság angyalától, Jekkel Klárától.
origo.hu
Emelkedő pályán a magyar egyetemek a Times Higher Education nemzetközi rangsorán
