Nagy korszaka volt a magyar tornasportnak a II. világháborút követő időszak. Keleti Ágnes a megszerzett öt aranyérmével, három ezüstjével és két bronzával máig az olimpiák legeredményesebb magyar versenyzőnője, de akadtak társai is. 1956-ban, Melbourne-ben a Köteles Erzsébet, Keleti Ágnes, Kertész Alice, Tass Olga, Bodó Andrea, Korondi Margit összeállítású kéziszercsapatunk is aranyérmes lett, négy évvel korábban, Helsinkiben Korondi felemáskorláton nyert, az viszont már kevésbé köztudott, hogy 1948-ban, 1952-ben és 1956-ban egyaránt magyar ezüst született a női összetett versenyben. Azt pedig jószerivel csak a sporttörténészek és maguk a résztvevők tudják, hogy a londoni ötkarikás játékokon a második helyből első is lehetett volna, ha a csehszlovákok óvásának nem adnak helyt.
Ám az az ezüst is megszépült a korszak kiválóságainak minapi összejövetelén. (Felvételünkön balról Karcsics Irén, Keleti Ágnes, Bodó Andrea, Reviczkyné Köteles Erzsébet, Weckinger Edit, Balázs Erzsébet, Kertész Alice, Lemhényiné Tass Olga és Zalainé Kövi Mária látható a Régi Sipos étteremben összehozott baráti beszélgetésen.) A találkozót Köteles Erzsébet szervezte meg, tudván, hogy Keleti Ágnes hazalátogat Izraelből, Bodó Andrea pedig az Egyesült Államokból. A nagy generációból csak az ugyancsak Amerikában élő Korondi Margit hiányzott. (Balázs Erzsébet már 90 éves, a legfiatalabb, Kertész Alice 75.)
– Nagyon nagy dolog, hogy ismét össze tudtunk jönni, azok a versenyzők, akik egykor a torna világszínvonalát jelentették. S mintha el sem váltunk volna az olimpiai és vb-sikerek óta, jó volt látni a csillogó szemeket – fogalmazott Köteles Erzsébet.
S mint kiderült, az egykori csapattagok közül többen még mostanság sem szakítottak a tornával. Ugyanis ma sem hagynák ki a reggeli tornát.
origo.hu
Napi balfék: Nem jó, Petike, pedig mennyit gyakoroltunk együtt!
