Milyen lehet a lelkiismeret? Picike, nagyocska, szív alakú, olyan, mint egy csukott száj, vagy titokzatos és láthatatlan? A lelkiismeret furcsa jószág. Akiknél túlteng, örökös felelősséget éreznek minden tettük és cselekedetük okán. Ez a csoport Magyarországon alaposan megfogyatkozott, sokkal többen vannak, akik a lelkiismeretet hírből sem ismerik. Az egész ország dermedten nézi a vörösiszap-áradatot, amely elöntötte Kolontár és Devecser környékét. A timföld mellékterméke a vörösiszap, amit levettek a veszélyes hulladékok listájáról, ki tudja, miért, kiszakadt az egyik tározóból, és elképesztő pusztítást végzett. Döglött háziállatok, elsodort autók, száznál több sebesült, négy halott, eltűnt emberek. A táj a marsbeli vörös sivatagra hajaz. A vörösiszap mindenre veszélyes, a házfal mérgező, pora rákkeltő, a talaj művelhetetlen, a termés mérgező, a vízbázis veszélyben, amennyiben a Dunát is eléri, a ciánszennyezés semmiség ahhoz képest, amit ez okozhat. A legjobb lenne a terület négy sarkát felkapni és kipenderíteni a világból. Ha lehetne. Erre kiáll egy ember, aki 40 százalékos tulajdonosa a Magyar Alumínium Zrt.-nek, és belemondja a kamerába, hogy a cég semmiben nem hibás, minden technológiai utasítást betartottak, egyébként sem mérgező az anyag, slaggal lemosható, és a kár sem akkora, amekkorára a kormány felfújja, és mindezek tetejében egy órával azelőtt nézte Pelikán elvtárs a gátat, és nem látott semmit.
Óriási. Emberek meghaltak, eltűntek, összeégve kórházban ápolják őket, minden valamirevaló cég vagy társaság siet segíteni pénzzel, élelemmel, fertőtlenítőszerekkel, katonák, tűzoltók, mentők teszik a dolgukat, erre T. úr közli, hogy nekik ehhez igazából semmi közük. Se bocsánat, se részvét, se emberi szó. Nyegleség és arrogancia. A televíziós csatornák tévednek, amikor arról nyaggatják a kormányt, a biztosítókat meg az adománygyűjtőket, hogy mennyivel tudnak segíteni a bajbajutottakon. Az egy dolog, de ennek a gyárnak a tulajdonosai milliárdosok. T. L. úr, a nyilatkozó becsült vagyona 23 milliárd forint, B. A. úr becsült vagyona 12,5 milliárd. P. B. becsült vagyona 16,5 milliárd forint. Ennek a timföldgyárnak az évi nyeresége jó időkben 56 milliárd forint. Ehhez képest a cég felelősségbiztosítása tízmillió forint, ami nem terjed ki a lakossági károkra, és nevetséges százezer forintokat utaltak ki, nem személyekre, házakra. A kormány kifejezett kérésére adtak csak az önkormányzatoknak 30 millió forintot. Az egy mellékmondat, hogy húsz év óta ezekhez a tározókhoz hozzá sem nyúltak. Magyarán a társaság minden előnyét élvezte egy jelentős állami iparág privatizálásának, minden hasznát, nyereségét, profitját bezsebelte, de amikor egyre valószínűbb, hogy nem az eső mosta ki a gátat, és beláthatatlan tragédiát zúdítottak vétlen falvakra, akkor félrefordítják a fejüket. Senki ne keressen összeesküvést, de Gyurcsány Ferenccel egy ideig cégtársak is voltak.
Az elmúlt húsz év kapitalizmusának legkeserűbb felismerése Magyarországon, hogy az emberélet még annyit sem ér, mint a szocializmusban. Könnyedén szabadultak meg egymillió munkavállalótól, a cégek válogatnak az olcsó munkaerőben sokszor megalázó, méltóságot hírből sem ismerő bánásmóddal. Az újsütetű milliárdosokat berlini fal választja el a közembertől. Tarol a lenézés, a semmibevétel és a felkapaszkodott parvenü gőgje. Itt felrobbanhat petárdagyár, lecsaphat halálos vihar, árvíz több áldozattal, vagy elönt a mérgező szenny egy fél megyét eltűntekkel, halottakkal, felakaszthatja magát a becsapott libás, évekig várhat pénzére a vállalkozó, a lehetséges felelősök belenéznek a kamerába, és megvonják a vállukat. A lelkiismeret, ami nem kapható kártyára, és nem adják az Audi mellé kulcstartónak, hiányzik belőlük. Hogy mi van helyette ott belül? Semmi. Nagy süket semmi.
Pszichopata, bohóc, egy múló pillanat: ez az utca emberének véleménye Magyar Péterről - videó