Megnyomni a pánikgombot

Két mérkőzéssel (Győr–Pápa, Újpest–Haladás) ma megkezdődik a labdarúgó NB I 10. fordulója. Utóbbi mérkőzés két okból is érdekes lesz: egyrészt az MLSZ mérsékelte az Újpest büntetését, így a két csapat nézők előtt játszhat, másrészt, ha a Haladás ismét kikap, akkor az érvényben lévő ultimátum értelmében Csertői Aurél vezetőedző távozik a szombathelyi együttestől. A szerdán kinevezett régi-új kecskeméti tréner, Tomiszlav Szivics tegnap megtartotta az első edzését, noha egyelőre csak ideiglenes megállapodást kötött a vezetőkkel.

Csertői Aurél nem kívánt nyilatkozni a kényes helyzetéről, amit barátja, üzlettársa, egyben főnöke, Halmai Gábor utóbbi minőségében megtett helyette. A korábbi 57-szeres válogatott játékostól először azt kérdeztük, az ultimátumtól valóban várnak-e változást, vagy ez a gesztus csak Csertői személyének, a barátnak jár.
– Játékosként én sem örültem volna hasonló intézkedésnek, most mégis azonosulok vele – kezdte a válaszát Halmai. – Abban bízunk, hátha mindenki, tehát nemcsak Aurél, hanem valamenynyi játékos megnyomja magában a pánikgombot, s az eddiginél jobb teljesítményt nyújt. Nem tudok arra válaszolni, mi lenne, ha nem Aurél lenne az edző. Az üzleti életben különösen kellemetlen, ha barátok kerülnek egymással ellentétbe, ám Aurél intelligens ember, maga is tudja, a kecskeméti vereség után lépnünk kellett. Egy éve, amikor úgy érezte, ő már nem tudja felrázni a csapatot, önként távozott. Nem ez a célunk, mert a barátságon túl jó edzőnek tartjuk, de elfogadhatatlan, hogy a Haladás kilenc forduló alatt csupán három döntetlenre volt képes.
A Haladás mélyrepülése különösen a 2009-ben szerzett bajnoki bronzhoz képest szembetűnő. Halmai Gábor szerint az a harmadik hely erőn felüli siker volt, miként a mostani kudarc sem reális. – A Haladásnak a középmezőnyben lenne a helye – jelentette ki.
A kecskeméti vezetők még ennél is magasabbra taksálták a csapatukat az idény előtt. Az eredmények azonban nem jöttek. Ezért Urbányi Istvántól a 7. forduló után elköszönt a tulajdonos, Rózsa Pál, s az átmeneti megoldás után ismét Tomiszlav Szivicset nevezte ki. A szerb edző visszatérése több szempontból is meglepő. Egy éve sejtelmes indoklással mondott le; tavasszal, amikor megtekintette volna a KTE egyik mérkőzését, arra kérték, hogy tegyen le a szándékáról; ráadásul nem volt munkanélküli: a szerb utánpótlás válogatottak (U18, U19, U21) mestereként az elmúlt egy évben egészen kimagasló mérleget mutathat fel: 15 győzelem és 2 döntetlen mellett csupán egy vereség. Adódott a kérdés: miért tért vissza mégis?
– Tudom, egy évvel ezelőtti szavaimat sokan úgy értelmezték, mintha bundázásra utaltam volna, de nem így volt. Egyszerűen nem értettem, miért esett vissza a csapat. Igen, tavasszal mérges voltam a kecskemétiekre, de előfordult már, hogy a feleségemre is megharagudtam, a mai napig mégis egy ágyban alszom vele. Szerbiában márciusig különben sem lenne feladatom, ezért mondhattam igent a kecskeméti felkérésre. Hamarosan elválik, csak néhány fordulóra ugrom-e be, vagy ismét hosszú évekre itt dolgozom – felelte az edző. Hozzátette, sok apróságon kell változtatni a csapat játékában a javulás érdekében, amihez türelem kell. A vezetők persze már a hét végén, a kispesti vendégjáték alkalmával szeretnének eredményt látni.