Tisztelt Végh Alpár Sándor úr, olvastam a Magyar Nemzet szeptember 11-én megjelent „gombás” naplóját. Szívemhez és eszemhez szól az írás. Elmesélem egy élményemet, ami, úgy érzem, írásához tartozik.
(Kiemelten: „Harangoztak, mire hazaértünk”-től.)
Csete György barátommal elmentünk a 90 éves Kós Károlyhoz Kolozsvárra. Tudni kell, hogy Trianon nemcsak területeket vett el, hanem tárgyakat is. Így Trianon után személykocsik nélkül még „tartoztunk” egy mozdonnyal is Romániának, mely Budapesten rekedt. Kós, a fiatal európai hírű építész ezzel a mozdonnyal hagyott itt európai karriert, szabadságot, és a mozdony megállt vele Kalotaszegen, a Varjúvárnál. Lebukott a sötétbe, a református egyház főgondnokaként, íróként, kiadóként dolgozott, gyümölcsfák ültetésére tanította a kalotaszegieket. Donát úti házában kerestük meg Kolozsváron. Kint ült a kertben, szemben a gyümölcsössel, ott fogadott. Kérdeztük, mit csinál itt.
– Nézem, hogy nő a fű.
Makovecz Imre
origo.hu
Itt vannak az ötös lottó legfrissebb nyerőszámai
