Tabajdinak már mindegy

Tabajdi Csabában van szeretnivaló. Például rendszereken átívelő, állhatatos ragaszkodása az értékekhez és az erényekhez. 1990 előtt a szovjet éthoszt képviselte a hazánkat megszálló birodalom gyomrában, most pedig nemcsak kiáll a legszentebb liberális értékek és erények mellett, de mindennapi életében még gyakorolja is azokat, amelyekért számos fővárosban akár hangos tüntetéseket rendeznek.
Aki eddig nem tudta volna, Tabajdi Csaba a Magyar Szocialista Párt népes európai parlamenti küldöttségének vezetője. Párttársához, Kovács László volt uniós biztoshoz hasonlóan – akinek négyéves munkája az Economist brit hetilap szerint nem hagyott nyomot Brüsszelben – az európai törvényhozás nagytermeiben jelenléténél csak azt veszik kevésbé észre, ha hiányzik.
Az egykori diplomata most azonban két olyan nyilatkozatot is kibocsátott, amely végre korlátozott feltűnést keltett. És egyben arról tanúskodik, mintha pártjának zilált helyzetét a delegációvezető szolidaritásból személyesen is magáévá tette volna.
Szeptember 29-i nyilatkozatában, amelyről az MTI-ből értesültünk – ugyanis Tabajdi lapunk brüsszeli irodáját bojkottálja, s ennek következtében nem áll módunkban küldöttségük értékes munkájáról hírt adni –, fideszes politikusokat bírált, miszerint az uniós fejlesztési pénzek ügyében megtévesztik a választókat. Surján László, az EP költségvetési bizottságának tagja még aznap közleményben igazította helyre Tabajdit, mert „összekeveri az uniós fejlesztési pénzek lekötését az uniós fejlesztési pénzek tényleges kifizetésével”.
Erre fel Tabajdi másnap ellennyilatkozatot adott ki, amelynek témája már az volt, hogy nem ért egyet Surjánnal, aki szerint „az előző szocialista kormányok meggondolatlanul kötötték volna le az uniós fejlesztési forrásokat”. Kínos, igen kínos az is, hogy Tabajdi viszont nyilatkozatában Molnár Ágnes államtitkár helyett „Horváth Ágnes államtitkár asszonyt” emleget.
A két hölgy közötti hasonlóság azonban csak annyi, hogy a magyar egészségügy felejthetetlen kedvence – a politikusi népszerűségi lista tartós utolsó helyezettje – szintén betöltött államtitkári posztot egészségügyi minisztersége előtt. Ő, akinek afganisztáni útja még emlékezetünkben él, amikor az asszony rózsaszín retiküljét himbálva Rejtő Jenő-sen szemlélte végig a reménytelen tájon felsorakozott magyar katonákat, kitűnő célpontot nyújtva az esetleg arra ólálkodó táliboknak, akik talán megdöbbenésükben nem húzták meg a ravaszt.
Tabajdinak láthatóan már nehezére esik a munka. Néhány nappal korábban szocialista képviselőtársa, Herczog Edit az azeri –grúz–román gázvezeték ügyében az EP plenáris ülésén Orbán Viktort azzal vádolta, hogy kiengedte a szellemet a palackból. A röviddel utána szólásra emelkedő Tabajdi Csaba pedig ennek az ellenkezőjét hangoztatta: hogy az ellátásbiztonság mellett ki kell állni. Felmerül a gyanú, hogy az egyre roszszabb állapotban lévő Tabajdi nem annyira az ügyek, hanem merőben másnak néz a mélyére.