Vendégek lennének, csak házigazda nincs

2006-ban és 2010-ben Budapest rendezhette az úszó Európa-bajnokságot. A duplázást egyedi sikerként értékeltük; most pedig akár triplázhatnánk is. A 2012-es kontinensviadalnak ugyanis még mindig nincs gazdája; nemhogy örömmel nekünk adnák, talán utánunk is dobnák. Mint valószínűleg a 2014-es vízilabda és feltehetőleg ugyanabban az esztendőben a női kézilabda Eb-t is.

Földrészünk vizes sportágakra szakosodott szövetsége, a LEN egy ideje afféle ószeresként házal két, egymástól 1997 után elszakított portékájával, az úszó és a vízilabda Európa-bajnoksággal. A pólóval lassan már csak az egykori Jugoszláviában és nálunk érdemes kopogtatni, bár szeptemberben éppen Zágráb volt oly méltatlan és érdektelen vendéglátó, hogy a magyar sportági elnök, Martin György nem hivatalos felkérést kapott a 2014-es torna megpályázására.
2012 kora telén addig is Eindhovenbe száműzik a mezőnyt, a holland város a vizes sportok utolsó mentsvára lett. 2008-ban a hagyományos, az idén novemberben a rövid pályás úszó Eb-t fogadta, illetve fogadja be. Bár utóbbiból próbált kihátrálni – a LEN riadtan tudakolta mindjárt Debrecennél, 2007 után nem újrázna-e –, végül kötélnek állt. A 2012-es klasszikus viadalt viszont már biztosan nem viszi el; az esemény iránt csupán Párizs érdeklődött, de akármilyen hihetetlen, nincs egy 50 méteres medencés alkalmas komplexuma.
Ha helyszín nincs is, attól még Eb valamiképpen lesz, mint ugyancsak 2014-ben női kézilabdában is. E versenyre ketten kandidáltak, ám a döntés előtt a szlovének és a törökök is visszaléptek. A kontinentális szövetség, az EHF új pályázatot ír ki, amelyre Magyarország is jelentkezik. Jön majd hozzánk egy szemlebizottság, a tagok komoly ábrázattal végigjárják a mérkőzéshelyszíneket, és építő kritikákat fogalmaznak meg. Mi pedig orvosoljuk a hiányosságokat. Ahelyett, hogy küldenénk Bécsbe egy hivatalos, kissé leereszkedően baráti hangvételű levelet, amelyben jeleznénk: érzékelve az EHF szorult helyzetét, felajánljuk tapasztalatainkat és segítségünket, hajlandók vagyunk megrendezni 2014-ben a női Eb-t, amennyiben arra határozott igény mutatkozik.
A sportnagyhatalmak – britek, németek, olaszok, spanyolok – számára egyre kevésbé inger az Eb, ők vb-re, olimpiára, futballtornákra vágynak, a kicsik pedig addig-addig rendezgetnek, míg belerokkannak a nagy tisztességbe. A megoldás az lehetne, ha Európa nem dacolna a világgal, hanem elfogadná, hogy amilyen mértékben csökken kontinensünk jelentősége, úgy apad az érdeklődés az Eb-k iránt is. Különösen akkor, ha az olimpia vagy a sportági vb évében rendezik. Ám mivel úszásban, vízilabdában és kézilabdában minden páratlan esztendő versenynaptárában ott a világbajnokság, a menekülés útja adott: Eb négyévente, páros évben, az olimpiát elkerülve.
Pár sportdiplomata szereplési lehetőségei és bevételei csökkennének, egy-két sportág viszont új erőre kaphatna. Kérdés, melyik a fontosabb.