Angyali szárnyak repítik a Sopront

Miközben a magyar sport térvesztése a nemzetközi színtéren nap mint nap tetten érhető, az MKB Euroleasing Sopron női kosárlabdacsapata sportágtól függetlenül, avagy az adott sportág hierarchiájában elfoglalt helye alapján minden idők egyik legkiválóbb magyarországi légiósát tudhatja a soraiban. Az amerikai Angel McCoughtry még csupán 24 esztendős, de már világbajnok, szerepelt a tengerentúli női liga, a WNBA nagy döntőjében, mi több, 42 ponttal új rekordot állított fel a liga rájátszásában, bedobóként, a hármas poszton jelenleg csak Diana Taurasit jegyzik nála is magasabban. Olyan kosaras, akinek a játékában a semleges szurkolók is gyönyörködhetnek.

„Ruszkik haza, Szvetlov marad!” A modern sport korában Bryan Pollard és Sylvester Norris volt az első két magyarországi légiós. A két amerikai férfi kosaras ugyan az NBA-nek a közelébe sem jutott, ám 1986-ban mégis szenzációszámba ment, amikor a MAFC leigazolta őket. A 213 cm-es Norris a reptérről esett be a Honvéd elleni rangadóra, s rögvest győzelemre vezette a csapatát. Ha minden idők legjobb magyarországi vendégjátékosait keressük, akkor feltétlenül meg kell említenünk az Újpest olimpiai és világbajnok hokis trióját, Alexandr Malcevet, Vjacseszlav Vasziljevet és Szergej Szvetlovot. Előbbi kettő már túl a negyvenen, hat évvel a visszavonulása után, pocakosan került hozzánk 1990 januárjában, utóbbi viszont ereje teljében. A rendszerváltozás hevében még rigmus is született róla: „Ruszkik haza, Szvetlov marad!” Férfi kézilabdában talán az olimpiai bajnok horvát Saracevic veszprémi szerződtetése az ezredfordulón jelentette a csúcsot, bár Mirza Dzomba és Sterbik Árpád – fájdalom, őt is kénytelen vagyunk a légiósok közé sorolni, mert bár csábították, mégsem kívánt a magyar válogatottban szerepelni, Szerbiából indulva Spanyolországot választotta – is világklasszis kategória. A nőknél a Győr ugyancsak olimpiai bajnok kapusára, Katrine Lunde-Haraldsenre is ez érvényes. Vízilabdában eddig inkább a mieink igazoltak külföldre, ám a Vasas és az FTC a nyáron egyaránt horvát világbajnokkal, Miho Boskoviccsal, illetve Aljosa Kunaccal erősített. Női kosárlabdában talán az olimpia ezüstérmes bosnyák Razija Mujanovic (Sopron, 2002), illetve a világbajnoki második orosz Marija Sztyepanova (Pécs, 2002) a két legnagyobb egyéniség, bár a tengerentúlon Nikki Teasley (Sopron, 2005) neve is jól cseng. Ám regnáló világbajnokként McCoughtry az első magyarországi légiós.

Már több mint húsz ponttal vezetett a Sopron a Rivas Ecopolis ellen a múlt heti Euroliga-meccsen, amikor, megszagolva az esélyt, Angel McCoughtry háromméteres hátrányból indulva startolt rá a labdára, amit az ellenfél játékosa elejtett. Meg is szerezte, egyedül tört kosárra, s midőn elrugaszkodott, elszánt tekintete alapján úgy tűnt, megpróbál zsákolni. (A meccs után érdeklődésünkre elárulta, be tudja húzni a gyűrűbe a labdát, ami egy hölgy esetében komoly bravúr.) Ám ekkor megszólalt a bíró sípja (a labda már túljutott az oldalvonalon a „lopás” előtt), McCoughtry dühödten visszahúzta a labdát a levegőben, csak „pincérrel” tette fel a gyűrűbe, aztán kicsit pörlekedett a játékvezetővel.
Ebbe a jelenetben összesűrűsödött, ami az amerikai klasszist jellemzi. Helyzetfelismerés, gyorsaság, ruganyosság és kivételezettség. McCoughtry tudatában van ezen tulajdonságoknak. Bár „csak” 185 cm magas, bátran megy be a palánk alá, hogy túlugorja a centereket, távolról is jól dob, de talán egy-egyezésben a legveszélyesebb. Ha úgy adódik, nem csak a bírókon kér számon egy-egy döntést, edzőjére, Székely Norbertre is ferde szemmel nézett, amikor lecserélte. A nagy szünetben elsőként sietett az öltözőbe, a meccs után az össznépi pacsizást kihagyta. Sztár, annak minden jellegzetes vonásával. Sztár, akinek a szolgálatai sokat érnek, de akihez nem könnyű alkalmazkodni. Ám Honti Kata, a soproniak vezéregyénisége gyorsan rövidre zárta ezt a kérdést: – Angel kivételes képességű játékos, nekünk az a feladatunk, hogy elérjük, a tudását a csapat javára fordítsa. – Talán még korai elkiabálni, de ha ez sikerül, a Sopron lehet az Euroliga 2010–2011-es idényének meglepetéscsapata.
Adódik a kérdés, a magyar együttes hogyan tudott leigazolni európai sztárcsapatokat megelőzve ekkora klasszist.
– Már egy éve, 2009 szeptemberében volt alkalmam személyesen megcsodálni Angel McCoughtryt, amikor Európában még szinte senki sem ismerte. Jekatyerinburgban rendezték meg az úgynevezett Bajnokok Tornáját a házigazda, az amerikai válogatott, a Prága, valamint a mi részvételünkkel – kezdett bele Török Zoltán, a Sopron ügyvezető igazgatója. – Annak köszönhettük a meghívást, hogy az előző idényben bejutottunk a legjobb négy közé az Euroligában. Sztárokban nem volt hiány, mégis McCoughtryt választották a torna MVP-jének (legértékesebb játékosának – a szerk.). Úgy volt, hogy mesés szerződéssel Kínában folytatja a pályafutását, a megállapodás azonban meghiúsult, ezért végül az előző évadot Európában, a Kassával játszotta végig. A sorsolás szeszélye folytán a csoportkörben kétszer is találkozhattunk vele, majd a rájátszásban még kétszer elutaztam Kassára. A kassaiakkal nagyon jó a kapcsolatunk, város- és klubszinten egyaránt. Rögtön az Euroliga-idény végeztével a soproni küldöttség tagjaként két napot Kassán töltöttem, meghívásunk volt a helyi operatársulat előadására. Akkor természetesen összefutottam Daniel Jandrichovskyval, a női kosárklub tulajdonosával. Ő arról panaszkodott, hogy 2011-ben Szlovákia jégkorong-világbajnokságot rendez, Kassa az egyik helyszín, minden pénzt erre fordítanak, s noha kedvező feltételekkel megtarthatná McCoughtryt, mégsem tudja kigazdálkodni a szükséges összeget. Kértem, ha egy hét múlva is így áll a helyzet, szóljon, mert átvennénk a játékost.
Így is történt. A nyáron aztán Angel McCoughtry robbantott: az Atlanta Dream együttesét a nagydöntőig vezette a WNBA-ben és a Keleti Konferencia döntőjében 42 ponttal új ligarekordot állított fel. Ezután következett a prágai világbajnokság, ahol a győztes amerikai válogatott húzóembere volt, a döntőben ő szórta a legtöbb kosarat, s a vb-t honfitársa, Taurasi mögött a második legponterősebb játékosként zárta. Ezek után nem csoda, hogy megugrott az ázsiója, s az európai sztárklubok is szívesen leigazolták volna. Török Zoltán sportszerűen elismeri, McCoughtryban is felötlött: miért éppen Sopronban kell játszania.
– Angel értéke fél év alatt a háromszorosára nőtt. A nyár végén emiatt akadtak nehéz napjaink, de egyrészt már aláírt szerződésünk volt, másrészt sikerült őt meggyőznünk arról, hogy Sopronban minden tekintetben ideális körülmények várják. Nem hinném, hogy oka lehetne az elégedetlenségre. S ha azt nézzük, szakmailag még nagyobb elismerést harcolhat ki, ha Sopronban ér el kiugró eredményt, mintha ezt egy sztárklubban tenné – így az ügyvezető.
Szó, ami szó, a Sopron Honti, Holt, McCoughtry, Tamane, Krivacsevics kezdőötöse az Euroliga bármelyik csapatáéval felveszi a versenyt. A kispad az idén viszont nem olyan erős és hosszú, mint az előző években, de hát, mint Török Zoltán mondja, az előző költségvetés tartása mellett ez volt az ára az amerikai klasszis leigazolásának. Aki már megbékélt a helyzetével, s mint érdeklődésünkre elárulta, minél szebb eredményeket szeretne elérni a csapattal: – Nincsenek egyéni céljaim, nem lebeg a szemem előtt, hogy én legyek az MVP vagy a legjobb dobó az Euroligában. Csakis az fontos, hogy minél előrébb, akár a Final Fourig jussunk a sorozatban. A bajnokságot pedig egyértelműen meg kell nyernünk. – Kérdésemre, hogy a WNBA-t vagy az Euroligát tartja-e többre, nem alakoskodott, kapásból rávágta, hogy az előbbit.
Angel McCoughtry egyelőre a beilleszkedés napjait, heteit tölti Sopronban. A csapat úgy nyert könnyedén két fontos meccset az Euroligában, hogy neki nem kellett extrát nyújtania. Ám e héten a Fenerbahcénál, Rátgéber László és Vajda Anna együttesénél, a jövő héten pedig Jekatyerinburgban vendégeskednek a soproni lányok, s csak ihletett formában van esélyük a győzelemre. Úgy is mondhatnánk, angyali segítséggel.