Egykapuzás, két találat

A magyar labdarúgó-válogatott tegnap kilencven percen át egykapuzott a nagyon halvány litván csapat ellen a Székesfehérváron megrendezett barátságos mérkőzésen, s bár helyzetek tömkelegét puskázta el, a 2-0-s győzelem miatt nem lehet okunk fanyalogni.

2010. 11. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gera Zoltán még a keddi edzésen megsérült, ám az ő távollétében is öt támadójátékossal állt fel a magyar csapat, amelynek így festett a kezdőtizenegye: Fülöp – Lázár, Lipták, Juhász, Laczkó – Elek – Czvitkovics, Koman, Dzsudzsák – Rudolf, Szalai. Egervári Sándor eddigi alapcsapatából tehát Király Gábor is kimaradt, Fülöp Márton kapott lehetőséget.
Szalai Ádám már a huszadik másodpercben megszerezhette volna a vezetést. A litván térfél közepén labdát szerzett, felismerve, hogy a védők behátrálnak, tolt kettőt a labdán, s húsz méterről rászúrta. A helyzet szépséghibája, hogy alaposan mellédurrantott, legalább a kaput illett volna eltalálni. A 3. perc elején Rudolf iramodott meg középen, talán a jobbra mellette induló Szalait jobb lett volna megjátszani, ő inkább belement a sűrűbe, s elütötték. Dzsudzsák ugyan kiváló helyről végezhetett el szabadrúgást – s kevéssel tekert a jobb kapufa mellé –, ő viszont sántikálva hagyta el a játékteret. Nem telt el három perc, s megint Dzsudzsák került helyzetbe, ballal, futtából ezúttal a bal kapufát „veszélyeztette”. Ezután Szalai percei következtek: előbb szépen beforgatta a védőjét, majd Koman remek labdájával lépett ki középen, sajnos, mindkétszer Karcemarskas kapusba lőtte a labdát. S még csak negyedóra telt el a találkozóból! Ha a litvánok Spanyolországban így játszanak, aligha húzzák ki az első félidőt 0-0-lal. Fehérvárott ez sikerült nekik, mert a mieink a folytatásban is eltékozolták a lehetőségeiket. A második félidőre Laczkót, Eleket és Rudolfot Kádár, Varga és Priskin váltotta, ennek dacára ott folytatódott a meccs, ahol abbamaradt. A 47. percben Priskin egy támadáson belül kétszer is ziccerbe került. Koman labdájával kilépve egyedül vezethette Karcemarskasra a labdát, ám nem tudott eltekerni mellette, Dzsudzsák szerezte meg a kipattanót, egyből beadta, Priskin ekkor fejjel tette még nagyobbá a litván kapust.
Az 58. percben Priskin a kihagyhatatlant is kihagyta. Dzsudzsák lökete után a kipattanót az ötösről rúghatta rá zavartalanul, de arra célzott, amerre állt, így fél méterrel a kapu mellé helyezett. Úgy illett, hogy ő maga javítson, s a 61. percben végre megszerezte a vezetést a válogatott. Koman ugratta ki Szalait, ő az Ipswich csatára elé csúsztatta a labdát, aki Karcemarskas lába mellett a hálóba paszszolt (1-0). A magyar egykapuzás ezután is folytatódott. Egervári további két játékosnak adott lehetőséget, Lázár helyett Vermes, Czvitkovics helyett pedig Hajnal állt be. Az egyik litván rálépett Juhász lábára, ezért ő is lejött, Pintér váltotta. Az esetnek mégis inkább az kölcsönzött érdekességet, hogy a 79. percben Dzsudzsák kapta a csapatkapitányi karszalagot, s eme minőségében mindjárt gólt szerzett. Hajnal gurította le neki a szabadrúgást, ő keményen kapura rúgta; a helyszínről nehéz volt eldönteni, hogy Karcemarskas hibázott-e, vagy a lövés volt gyilkosan erős
(2-0). Noha a helyzetek alapján akár 10-0 is lehetett volna a végeredmény, ne legyünk telhetetlenek, a 2-0 is megbecsülendő.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.