Hogyan kerül tea a pörköltbe? Bizony nem szokványos kiegészítője nemzeti ételünknek, de Őszy-Tóth Gábriel igényesen szerkesztett, minden érzékszervünkre hatni akaró könyvében megleljük erre a választ. De birtokába juthatunk Wunderlich Lojzi híres, már-már mesebeli kakaspörköltreceptjének is. A szerző a 81 borászhoz a gyomrán keresztül közelített, kifaggatta őket, szeretik-e a hasukat. Bár a választ sejtjük, e beszélgetéseken keresztül mi is közelebb juthatunk, szinte társaságunk részévé válnak borászaink. S miért pont a borászok? – Ha nem lenne a földön pék, nem lenne kenyér, nem tudnánk élni. Ha nem lenne a földön borász, és nem termelne bort, attól még tudnánk élni, de mi értelme lenne? – válaszolja Dula Bence.
Az egyszerű palacsinta elkészítésétől eljuthatunk a csúcsgasztronómiáig, emellett bensőséges történeteket is élvezhetünk, érezhetjük, bekerültünk egy olyan társaságba, ahol fontosak a jó ételek, a jó borok, a tisztesség és az őszinteség. Persze van még, aki vegetát tesz az ételbe, de olyan is, akinek nem mindegy, mikor szedi le a vargányát, hiszen más íze van tavasszal, s más az íze nyáron. Nem szokványos szakácskönyv tehát ez az album, hiszen az ételreceptek mellé borajánlót is kapunk, méghozzá első kézből: a termelőéből. Példájukon keresztül talán felnyitja a szemét a könyv olyanoknak is, akiknek a reggeli vagy akár az ebéd is a gyorsétteremben megvett, utcán elfogyasztott hamburgert jelenti, és ez itt nem elsősorban a pénzről vagy az idő hiányáról szól. Nem a liszttel habart rántással nehezített főzelékekről, hanem az étel és az élet szeretetéről. Hiszen ha van általános tanulsága a könyvnek, akkor ez az: a tökéletességre kell törekedni helyi alapanyagokból főzve, hiszen – mint ahogy Dúzsi Tamás is mondja – „az ember azt egye, amit a helyi parasztok esznek, s olyan bort igyon hozzá, amilyet ők isznak, mert az az igazi gasztronómia”.
Időben kapunk ötletet a karácsonyi ebéd fogásainak összeállításához, mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző ételt, akár úgy, hogy a neki legkedvesebb borásznál lapozza fel, ahogy én tettem, akár az ízlésének legmegfelelőbb ételnél nyitja ki, s lehet, ha megkóstolja az ajánlott bort, megszereti magát az embert is. Elmondhatja, jó társaságba került.
S amikor megettük az ételt, megittuk a bort, meghallgattuk a Vivat Bacchus lemezét – amit a szerző a könyvhöz mellékelt ajándékként –, Jásdi Istvánt segítségül hívva elmondhatjuk: „Többet élünk, ha lassabban élünk.”
(Őszy-Tóth Gábriel: Így főznek a borászok. O&P Média, Budapest, 2010, 7490 Ft.)
origo.hu
Megint hazudtak Magyar Péterék
