Kísért Paul Lendvai múltja

Önkéntes informátorként segítette a Kádár-diktatúrát a kommunista rendszerrel való szembenállását hirdető Paul Lendvai – derítette ki a Heti Válasz, amely mai számában dokumentumokkal támasztja alá állításait. A magyar származású, Ausztriában élő újságíró tegnap a Klubrádióban nevetségesnek nevezte a lap információit, és állítja: soha nem szolgáltatott bizalmas információt magyar szerveknek.

Paul Lendvai, a jelenleg is Ausztriában élő magyar újságíró a Heti Válasz birtokába került egyik irat szerint a bécsi nagykövetségen keresztül jelentett a pártvezetésnek a hazai (például Konrád Györgyöt, Csoóri Sándort) és külföldi értelmiségieket (Susan Sontagot, Timothy Garton-Asht) összehozó 1985-ös ellenzéki csúcsról. Lendvai azonban nem csak rendezvényekről informált: más esetekben beszámolt az osztrák televízióban tervezett műsorának hangvételéről, és a diktatúra ízlésének tökéletesen megfelelő adást készített 1956-ról. A lap szerint e cselekedetek súlyosságának megértéséhez érdemes felidéznünk, micsoda vihart kavart a magyar közéletben, amikor időről időre kiderült: egy-egy író vagy könnyűzenész – sokszor zsarolás alatt – beszámolt környezetéről a kommunista állambiztonságnak.

*

Lendvain azonban semmifajta kényszer nem volt, amikor a nyugati szabadságból informálta a diktatúrát.
A Heti Válasz információira tegnap a Klubrádió reagáltatta Paul Lendvait. Az újságíró nevetségesnek nevezte a Heti Válasz megállapításait, és hozzátette: mint ahogy millió papírban le van írva, őt és családját több mint negyven éven keresztül figyelte a diktatúra. – A belügy még a 80-as évek közepén is ellenséges elemként írt le egy jelentésében. A legveszélyesebb felforgató elemnek tartottak, az, hogy én ötévi feketelista után Magyarországra jöhettem, annak volt a következménye, hogy megírtam Bruno Kreisky osztrák kancellár önéletrajzát. (…) Ő segített nekem, hogy levegyenek a feketelistáról – hangsúlyozta Lendvai, aki állítja, soha semmiféle bizalmas információt nem szolgáltatott magyar szerveknek.
Paul Lendvai 1929-ben született Budapesten. Újságíróként a Kossuth Népe, a Szabad Nép és az MTI munkatársaként dolgozott, ám 1953-ban internálták. Visszatérése után az Esti Hírlapnál kapott munkát, majd 1957-ben Bécsbe távozott, s újságíróként folytatta pályafutását az osztrák rádiónál és televíziónál. Később az Europaische Rundschau főszerkesztője és társkiadója lett.