Parasztvakítás MSZP módra

Feltételezzük, hogy az idősek jó része vélhetően nem a svéd egészségügyi és szociális minisztérium honlapján edződött, nem beszéli a nyelvet, így fogalma sem lehetett arról, hogy Svédországban valójában nincs is nyugdíjkorhatár, valamint arról sem, hogy a svédek átlagosan 63 éves korukig dolgoznak. Az MSZP parasztvakítása tehát bejött

Ismét zseniális sajtótájékoztatóval örvendeztetett meg mindnyájunkat a szocialista párt. Török Zsolt szóvivő szerint „fontos lenne, hogy a kormányzat ne rabolja ki az alkalmazottakat, ne vegye el a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikat és ne sarcolja meg őket járulékemeléssel”. Török, akit onnan ismerhetünk, hogy előszeretettel téved be más pártok képviselőinek sajtótájékoztatóira, azt is nehezményezte, hogy az emberek pénze azért folyik el, mert „nőtt a miniszterek száma”.
Bár Török Zsoltról évek óta tudjuk, hogy a korábbi hírek ellenére sajnos nem sikerült elvégeznie az egri főiskolát és egy szimpla érettségivel rendelkezik egy vidéki szakközépiskolából. Azt azonban éppen olyan jóindulattal feltételeztük róla, hogy mindezek ellenére képes nyolcig elszámolni (ennyi minisztérium van most), mint amekkora „jóindulattal” ügyintéző kollégája annak idején véletlenül diplomát hazudott neki parlamenti honlapjára. Sőt, Török Zsoltból még ennél többet is kinéztünk: egyrészt azt, hogy ismeri a Bajnai-kormány minisztereinek számát (helyes megfejtés: tizenöt), másrészt, hogy a relációs jelet képes kitenni a két szám között.
Miután Török Zsolt téves információi ellenére tisztáztuk az egyes kabinetek tárcavezetőinek számát, már át is lendülhetünk „az alkalmazottak kirablásának” problémájára, amelyről azonban még nem tudni, hogy rögtön a nyugdíjak kollektív ellopása után vagy még az előtt következik-e be. Esetleg – bele sem merünk gondolni – egymással párhuzamosan folyna a jó nép megsarcolása, itt a szemünk előtt? Mindenesetre az MSZP november végére „bajban van Magyarország” jelszóval valami gyűlésfélére hívja a Fidesz-kabinet adócsökkentése nyomán „kifosztott” alkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott nyugdíjasokat is, sőt még azokat is, akiket majd csak később fognak fosztogatni szintén nyugdíjügyben.
Magyarország tényleg bajban van, de ebben oroszlánrésze van annak az MSZP-nek, amelyik most úgy tesz, mintha ez a „nagy baj” új keletű lenne, s kizárólag a Fidesz politikájához köthető.
A szocialisták kollektív félretájékoztatása és pánikkeltése erősen hajaz a kampányidőszak nagy blöffjére, amelynek az volt a szalagcíme, hogy „a Fidesz 70 évre emeli a nyugdíjkorhatárt”. Az ismeretlen, így még félelmetesebb svéd modellel riogatott nyugdíjasok postaládájából csak úgy hullottak ki a tájékoztató füzetecskék, és a riadt idősek már azt számolgathatták, hogy nem is nagyon érdemes megvárni ezt a magas korhatárt, mert statisztikailag nézve majdnem akkor szenderülnének jobblétre. Akkor meg mi végre kellene addig is járulékokat fizetgetniük?
Feltételezzük, hogy az idősek jó része vélhetően nem a svéd egészségügyi és szociális minisztérium honlapján edződött, nem beszéli a nyelvet, így fogalma sem lehetett arról, hogy Svédországban valójában nincs is nyugdíjkorhatár, valamint arról sem, hogy a svédek átlagosan 63 éves korukig dolgoznak. Az MSZP parasztvakítása tehát bejött. A szocialisták most ismét jó érzékkel tapintottak rá a lényegre: korunk munkavállalója szabadidejében bizony nem a statisztikai hivatalok adatsorait böngészi, így jó eséllyel nem is bukkanhat rá a kifosztási-kirablási lózungokat élből cáfoló rideg számsorokra. És lám, ehhez a felismeréshez még diploma sem kell. Elég bemondani a mikrofonba egy sajtótájékoztatón, szajkózni a reggeli hírműsorokban és az esti híradókban. Az MSZP ismét arra számít, hogy a lakosság zöme nincs teljes mértékben tisztában a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer minden részletével, maga sem érti a magánnyugdíjpénztáraknál vezetett számlájának bonyolult kimutatásait, sőt, mindezt talán be sem meri vallani. Török Zsolték abban bíznak, hogy a közgazdasági végzettséggel nem rendelkezők szűk körével így egyszerűbb lesz elhitetni, hogy Orbán Viktor személyesen talicskázza el a kisemberek szépkorra félrerakosgatott pénzecskéjét – egészen Alcsútdobozig.
A párt még meg is szondáztatja a közvéleményt: arra az egyszerű és egyáltalán nem manipulatív kérdésre keresi a választ honlapján, hogy „Felajánlaná-e önként a kormány részére a magán-nyugdíjpénztári megtakarításait?” És most kapaszkodjanak meg: lapzártánkkor a válaszadók 18 százaléka az „önként és dalolva” menüpontot választotta feleletként, és még további hét százalék igennel szavazott, nyilván a kérdezők rejtett szándékai ellenére. Úgy látszik, nem lehet eléggé manipulálni egy kérdéssort, hogy az igazság át ne üssön rajta.
S ha már rablást emlegettünk: Boldvai László – igen, az a Boldvai László, a Tocsik-ügyben elhíresült ember – a parlament hétfői költségvetési vitanapján szólásra emelkedett, és a gyermekétkeztetési támogatások bővítését követelte. A háromezer négyzetméteres ingatlan tulajdonosaként számon tartott Boldvai egyébiránt annak az MSZP-frakciónak a tagja, amelyik a tavalyi költségvetési tervezetében még 17 milliárd forintot vont volna el a gyermekétkeztetéstől, hiszen máshol már nem lehetett spórolni. Kellett a pénz a milliárdos irodabútorokra, a hirtelen sürgőssé vált számítástechnikai fejlesztésekre és a negyvenmilliárdos iskolai digitális- tábla-dömpingre. Mindez azért lényeges, hogy végre megérthessük: annak az MSZP-nek „fontos, hogy a kormányzat ne rabolja ki az alkalmazottakat”, amelynek képviselőcsoportjában 1994 óta háborítatlanul ülhetnek olyan személyek, mint például Boldvai László.
Végül arról, hogy miért aggódik annyira az MSZP az „alkalmazottak kirablása” miatt. A magyar alkalmazottakat nem éjszaka a nyílt utcán, hanem fényes nappal az új adócsökkentésekkel rabolják ki, így a következőképp lesznek kifosztva: a személyi jövedelemadójuk kulcsa 16 százalékra mérséklődik, és orvul bevezetik a családi adókedvezményt, amely gyermekenként havi 62 ezer forinttal, három gyermek esetén 480 ezer forinttal csökkenti az adóalapot. Az alkalmazottak szisztematikus kifosztása tetten érhető a természetben adott juttatások adójának megfelezésénél, ez is ugye a rablás klasszikus esete. Lehet a lakosságot ennyire együgyűnek nézni, ismét parasztvakítani, minisztériumok elburjánzásáról városi legendákat terjeszteni? Lássuk be, mindig lesz rá vevő. A hűtlen kezeléssel meggyanúsított Horváth Klárát is újra megválasztották októberben bábolnai polgármesternek, mint ahogy Dombóvár vesztegetési és sikkasztási ügybe keveredett, lemondani kényszerült szocialista polgármestere is sikert ért el az önkormányzati választásokon. Vannak itt tartalékok. Az MSZP zseniálisan felismerte, hogy a lakosság jelentős hányada (úgy 99 százalék) nem profi közgazdász, nem követi percről percre a külgazdasági folyamatokat, és nem olvassa naponta a Financial Timest, van neki más dolga is. Sokakkal így könnyen elhitethetik, hogy a forint árfolyamát a Fidesz egy-egy körmönfont politikusa mozgatja. Egy Londonból, egy New Yorkból, egy pedig Tokióból.
Az áprilisi kormányváltás óta több nemzetközi pánikhullám is végigsöpört a tőzsdéken: először Dubaj nem tudott fizetni, majd jöttek a görögök, később az euróövezet több gyenge tagállama, most éppen Írország van terítéken. Ki fogja elmagyarázni a lakosságnak, hogy ha gyengül az euró, akkor a drága jó befektetők aranyba és a betonbiztos svájci frankba menekítik pénzüket, így erősödik a frank, és emelkedik a magyar devizahitelesek havi törlesztőrészlete?
Írhattak itt sok éven át több ezer milliárdos nagyságrendű államadósság-növekedésről, százmilliárdos túlköltekezésekről, költségvetési lyukakról: sok ember csak akkor értette meg, hogy pazarlás folyik, amikor Veres János korábbi pénzügyminiszter új Audit vásároltatott magának és Gyurcsány négymillióért festette át az autóját.