Szászt elvitték az ufók

Szász Emese a párizsi vívóvébén még hétfőn szerzett ezüstérme hozadékaként a női párbajtőrözők világranglistáján a második helyről előrelépett az elsőre, és tegnap a csapatversenyben, a dél-koreaiak elleni nyolcaddöntőben címéhez és rangjához illően kezdett. Első ellenfelét 6-3-ra, a másodikat 5-3-ra verte, és amikor az utolsó párban felállt Jung Hju Jung ellen, együttesünk (Szász mellett még Antal Edina, Takács Emese és az ezen a találkozón tartalék Budai Dorina tette ki a négyes fogatot) csakis neki köszönhetően vezetett 28-25-re.
Ha hátra nem is dőltünk, hiszen Jung tizedik a világranglistán, nem hittük, hogy baj lehet. Ám az lett, 30-29-nél már az ellenfélnél volt az előny és kisvártatva sokkoló végeredményt kellett rögzítenünk: a koreai együttes 41-34-es győzelmét, vagyis Jung három perc alatt 16-6-ra lépte le az összeomló Szászt. Külső szemlélő aligha mondta volna meg, hogy az asszó után momentán a világ második legjobb (vagy legjobb) párbajtőrözője roskad le egy székbe, és temeti az arcát a kezeibe…
Egyéni tragédiája a csapaté is lett, amely az alsó ágon 30-15-re legyőzte a japánokat, majd 45-42-re a svájciakat – ők előzőleg egy tussal kaptak ki a franciáktól –, s a kilencedik helyért nem mással, mint a címvédő olaszokkal kellett megmérkőznie. S ezt az összecsapást úgy nyerték meg a mieink 40-39-re, hogy Szász a végén hét tus hátrányból fordítva 13-5-re verte Quondamcarlót!
„Szerintem egy asszóra elvittek az ufók, aztán visszahoztak, csakis ez történhetett… – meredt maga elé kevéssel később Szász Emese, mert percekkel az eszement bravúrja után is a délelőtt járt a fejében. – Az elején nem akartam rohanni, erre kaptam három tust, ekkor elkezdtem támadni, de nem találtam. Utána pedig már menni kellett, ám ezután sem jött be semmi… Nagyon bánt, ami történt, még soha nem blokkoltam le ennyire. S most, hogy az olasz lány ellen sikerült fordítanom, még nagyobb kérdőjel számomra, mi történt délelőtt.”
Ezzel így van Kulcsár Győző szövetségi kapitány is, pedig a négyszeres olimpiai bajnok már látott egy és mást: „A koreaiak jobbak nálunk, ha simán kikapunk, tulajdonképpen nem szólhatok semmit, de úgy veszíteni, hogy végig a kezünkben volt a mérkőzés, és pont a nagyágyúnk sül így be, arra nem találok magyarázatot. Annak persze örülök, hogy az alsó ágon végigvertük a világot, és a mezőny erősségét mutatja, hogy a kilencedik helyért a világbajnokot kellett legyőzni. Szerintem jó úton indultunk el, türelmet kérünk, előbb-utóbb ez a csapat szállít majd jobb eredményt is.”
A fiúk viszont remélhetőleg előbb szállítanak, olyannyira, hogy már ma; mert a vb zárónapján az Európa-bajnok, tavaly vb-2. párbajtőrcsapatunk logikusan most is éremesélyes.