Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Molnár Kálmán (Budapest): Fokozódó ütemben és több hullámban dől ránk kivédhetetlenül a kereskedelmi láncok reklámanyaga. A megcélzott fogyasztó, akinek a pénzéért a lakásán zajlik a multik egymás közti versenye, ha egyáltalán belenéz valamelyik röplapba, csupa nagyméretű 9-est lát az áraknál (ekkor érzi, hogy gyengeelméjűnek tartják), vagy egy családi fotón akad meg a szeme a kedvező hitelajánlaton összeborulva hahotázó tagokkal, akikről lerí, hogy éppen az imént gyakoroltatták velük az „életérzést” tükröző fogsoros vigyort. Ezekhez hozzátartozna egy régóta sulykolt további is: A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg pénzügyi tanácsadóját vagy józan ismerősét. De ami a gyógyszervásárláskor óvatosságra (a felelősség áthárítására) int, azt az üzleti érdek felülírja. Nem kellene rendelettel vagy különadóval korlátozni ezt az importált gyakorlatot? Másodszor: javaslom, hogy 2010. november 2-át – a Charta-rendezvény apropóján – nyilvánítsuk a politikai halottak emléknapjává.

Dr. Kausz Iván Antal (Budapest): A napokban olvashattuk az MN-ben Bene László korábbi főrendőr vallomását a 2006. októberi rendőrterrorról, amelyből megtudtuk, hogy ő (szerencséjére) nem volt a kérdéses napokban Magyarországon, és csak hazajövetelekor tudta meg, hogy közben mi történt Budapesten. Ő kérdőre vonta volna Gergényi Pétert, de nem tehette, mert Gergényi úgymond a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc védelme alatt állt. Ezzel kapcsolatban két kérdés merül fel. Az egyik Bene főrendőrre vonatkozik: ha nem tehetett semmit, akkor miért nem mondott le, hiszen be kellett látnia, hogy nem tud hivatali esküjének megfelelően eljárni! A másik kérdés még sokkal izgalmasabb: vajon ki/kik fedezték Gyurcsány Ferencet? Mert mindenki előtt nyilvánvaló kell hogy váljon: Gyurcsánynak az elejétől fogva tudnia kellett, hogy saját népe ellen tervezett brutális támadását nyugodtan végre is hajthatja, nem kell nemzetközi konzekvenciáktól tartania. Az idő tájt Szentpéterváron is valami okból tüntetők ellen rendőrséget vetettek be. A rendőrség ott sem kesztyűs kézzel végezte dolgát, de brutalitásban össze sem lehetett hasonlítani a Budapesten történtekkel. Ennek ellenére a nemzetközi sajtó mélységesen felhördült, és elítélte az orosz rendőrség eljárását. A budapesti eseményekről szinte tudomást sem vett a nemzetközi média, de nem hallottunk hivatalos tiltakozásról sem. Kár, hogy mindennek felderítésére Balsai István megbízatása nem terjedhet ki. Az igazságot valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

Kovács Ilona (Miskolc): Hű, de okosak ezek a „független” politológusok, hű, de háborognak: hogy a Fidesz, lám, visszaél hatalmával, erőből támad (Hír TV, október 28-i reggeli híradás). Még az Alkotmánybíróságnak is nekimegy! Ha tárgyilagosan néznék és látnák is a helyzetet, hogy a lelépő hatalom milyen ádáz dühvel támadja, és minden eszközzel akadályozza az utód működését, akkor megértenék, hogy nehéz időt élünk, és a kormány nem bíbelődhet mindenféle hatalomból kiszorult méltóságok (nevet nem írok) sértettségből fakadó aknamunkáival. Bárhová nyúl az új vezetés, mindenütt törlesztendő adósságokkal, a vártnál nagyobb mínuszokkal, több száz milliárdos hiányokkal, nem várt fizetési kötelezettségekkel találkozik. Ráadásul közben árvíz, majd vörösiszap-áradat sújtotta az országot. Gyurcsány Ferenc, Horváth Csaba, Mesterházy, kihasználva a nehéz helyzetet és a választók egy részének érthetetlen türelmetlenségét – egy jó kis puccs reményében –, már utcára vinné az ország népét. Miért? Azért, hogy a milliomos-milliárdos szocialista urak még zsebre vághassák az erkölcstelenül nagy végkielégítésüket is! Jó, ha tudják, hogy mi azért adtunk szavazatainkkal kétharmados többséget a kormánynak, hogy ki tudja védeni a rosszindulatú, hatalomra vágyó ellenzék támadásait. Hogyan és milyen eszközzel, azt már rábízzuk politikusainkra. Megbízunk bennük.