Egyoldalú a strasbourgi ítélet

Magyarország ellen döntött otthonszülés ügyében a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság egy panaszos egyéni feljelentése alapján. Előre borítékolható volt, hogy az említett bíróság hazánk ellen dönt, ugyanakkor maga az ügy, amely még az Egyesült Államokban is hullámokat vert, felvet néhány gondolatot.
Úgy az EU illetékes bíróságát, mint az Egyesült Államok illetéktelen beavatkozóit érdekes módon hidegen hagyja az a tény, hogy országunk adósságcsapdában vergődik, tönkretett gazdaságot próbál helyrehozni, többszörösen kirabolt egészségügyet kísérel meg rendbe tenni. Az sem zavarja a nevezetteket, hogy ugyanaz a magát liberálisnak és szocialistának nevező kör követte el országunk ellen a mai állapotokat eredményező, bűntettnek nevezhető cselekedeteit, amelyek folyamatosan rontják hazánk hírnevét, miközben az állam javait saját gyarapodásukra használták, illetve a nemzeti vagyon kiárusításában segédkeztek. Hazugságaikat úgy az EU, mint az Egyesült Államok politikusainak meleg kézfogása és széles kamerába mosolygása kísérte, miközben országunk a tönk szélére került, és az ország népe tehetetlenül vergődött a mindeddig behozhatatlan hátrányt jelentő, óriási balliberális médiafölény terhe alatt, amely mindenkor igyekezett elfedni az igazságot.
Bizonyára akkor is szemellenzőt viseltek az országunkat elmarasztalók, amikor liberális egészségügyi miniszterek végezték ámokfutásukat, és versengtek egészségügyünk mielőbbi és hathatós, de mindenekelőtt tudatos lepusztításában; a kórházak teljes körű eladósításában. Az eredmények magukért beszélnek. Fentiek magyarázzák, hogy miért tart ott ma egészségügyünk, hogy nem képes minden otthoni szülést áhító hölgy mellé külön asszisztenciát biztosítani. Viszont az elmarasztalást megfogalmazóknak jogukban áll az otthonszüléshez szükséges körülmények biztosítását saját erőből finanszírozni. Feltenném azt a kérdést is, hogy mi indokolja annak szükségszerűségét, hogy nekünk mindenben önfeladóan követnünk kellene a mások által felállított direktívákat, mielőtt még megértek volna annak feltételei?
Megdöbbentő az a tény is, hogy gyermekáldást vállaló fiatal hölgyek hazájukkal szemben képesek külföldi szerveknél eljárni, ismerve hazánk gazdaságilag kivéreztetett helyzetét, feledve azt a tényt, hogy a gyermekáldás az életnek valóban csodálatos eseménye, akár kórházban, akár otthon történik. Régebbi korokban általános volt az otthonszülés, annak minden természetes örömével, veszélyével és magas csecsemőhalandóságával együtt. Ma, amikor egészségügyünk nehéz helyzetben van – éppen a liberális és baloldali miniszterek éveken át folytatott áldatlan ténykedésének betudhatóan –, akkor nincs itt az ideje annak, hogy költséges háttérbiztosítással tegyük lehetővé az otthonszülést mindazoknak, akiknek kibírhatatlan megpróbáltatást jelent a kórházban szülés, ahol egyébként mindenfajta szaktudás helyben rendelkezésre áll bármilyen gond esetére.
Kórházaink eladósodottságát és pénztelenségét nem a szülészorvosok és szülészeti osztályok esetleges, egyedi és egyáltalán nem általános visszaélései okozzák, hanem a közpénzek korábbi kormányzatok által lehetővé tett elherdálása. Ha öszszegeznénk a szektorból 2006 óta kiszivattyúzott pénzösszegeket, azokból bizonyára igen barátságos szülészeti osztályok lettek volna kialakíthatók valamenynyi közkórházunkban. Nem ártana ezen szempontokat is figyelembe véve türelmet tanúsítani mindaddig, ameddig a jelenlegi kormány valóban rendbe teszi szétzilált országunk dolgait, ahol nem sorolnám az otthonszülés kérdését a prioritások közé. Érdemes lenne megkérdezni a strasbourgi bíróságnak e témakörben a legilletékesebbeket, a magyar szülészorvosokat is, de ezúttal nem csak a liberális hangadókat.
Husz Mariann
közgazdász, Budapest