Gyulafehérvár

Romániában ma munkaszüneti nap van, nemzeti ünnepét tartja az ország. 1918 óta december elseje a románságnak az öröm napja – nekünk szomorú mementó. Kilencvenkét évvel ezelőtt ezen a napon mondta ki a Gyulafehérvárra összehívott nemzetgyűlés Erdély csatlakozását a román királysághoz, voltaképpen Nagy-Románia létrejöttét. Mikes Imre 1996-ban Sepsiszentgyörgyön megjelent munkájában (Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig) egyebek közt így ír a fájdalmas napról: „Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja.” És ez az a nap, amellyel azóta is sokan teszik próbára a békediktátum csonkolta ország lakóinak érzékenységét.
A félresikerült Károlyi Mihály szobrot kapott a hálás történelemhamisítóktól. A mai zsiványoknak már nehezebb a dolguk, Alföldi Róbertnek is… A fals színházdirektor vagy nem ismeri a magyar történelemnek ezt a szakaszát, vagy ha ismeri is, a lelkét hidegen hagyja. Bármelyik változat igaz, a riasztó ember semmiképpen sem való a Nemzeti Színház élére. Szervezhet celebvetélkedőket, dirigálhat show-műsorokat, polgárpukkasztó esteket – az ország legelső teátrumának élén (bár utóbb lefújta a Nemzetibe tervezett román vigadalmat) nincs helye. Alföldit kifütyültük. Függöny.