Ironikusan azt mondhatnám, kiderült, nem kispályás csapat a miénk… Összességében azért nem lehetünk nagyon elégedetlenek, hiszen mind a kilenc versenyzőnk döntőbe került valamelyik számban, ami kitűnő teljesítmény – kezdte értékelését Kiss László a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjának nyilatkozva. – Tény, az érmek tekintetében kicsit többet reméltünk, de úgy gondolom, egy világbajnokság az év végén nem igazán ideális, ha az eredeti időpontban, tavasszal rendezik, mindenki jobb állapotban érkezik. Otthon a feltételek nem igazán adottak ahhoz, hogy tökéletesen ráhangolódjunk a huszonötös medencére, hiszen egy teljes makrociklust megfelelő létesítmény híján nem tudunk rövid pályán végiggyakorolni, és arról most nem beszélek, hogy a műhelyekhez még nem jutott el például az idén használatos rajtgép, amin gyakorolni lehetne. Ez itt még fontosabb, mint az ötvenesben. A tanulságokat mindenesetre levonjuk, azaz jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni a rajtokra, a fordulóra és a célba érésre. Nálunk az edzők elsősorban az úszás technikáját igyekeznek a lehető legjobban tökéletesíteni, de látni kell, egyre több múlik az imént említett részleteken is. Ettől függetlenül az olimpiákat továbbra is nagymedencében rendezik, azaz úgy gondolom, nincs miért aggódnunk, az egyre jobb fiatalokkal kiegészülve ütőképes csapatunk lesz Londonra.
Ha másra nem, csak Gyurta Gergelyre gondolunk, aki felnőttvilágversenyen az első érmét szerezte, máris erősödött az eddig sem gyenge csapat.
Ha kitekintünk, a világbajnokságnak több érdekes egyénisége akadt. Így például a magyar származású, amerikai színekben versenyző Rebecca Soni a nőknél megnyerte mindhárom mellúszószámot; a svéd Therese Alshammar 33 évesen is a világ legjobbjai közé tartozik, Dubajban 50 m pillangón győzött, s nem nehéz kitalálni, mi hajtja még: az olimpiai arany hiányzik az éremgyűjteményéből; a spanyol Mireia Belmonte Garcia a nőknél egy óra leforgása alatt megnyerte a két leggyilkosabbnak mondott szám, a 200 m pillangó és a 400 m vegyes döntőjét; a brazil Felipe Silva testalkatra inkább súlyemelőt idéz, ám a férfiak között mellúszásban ő az egyik fénylő csillag, első lett 50 méteren, ami után ma már szokatlanul könnyekre fakadt a dobogón; a verseny legnagyobb sztárja azonban vitathatatlanul Ryan Lochte volt.
A 25 éves amerikai úszó hat aranyat és egy ezüstöt nyert Dubajban. Győzött mindhárom vegyesúszó-számban, továbbá 200 m gyorson és háton, a 4x100 méteres váltóval, ráadásként a 4x200 méteres gyorsváltóval lett második. Mindezek tetejébe 200 és 400 m vegyesen óriási világcsúcsot úszott, pedig sokan úgy vélekedtek, a szuperdresszes időszak után néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy erre bárki is képes legyen. Teljesítményét sokan Michael Phelpséhez mérik, aki Pekingben Mark Spitz rekordját megdöntve nyolcszor állhatott a dobogó legtetejére. Kettejük különmeccse lehet a londoni olimpia egyik csemegéje.
– Lassan a világ legjobb úszója lesz, a fejlődése olyan utat jár be, amelynek úgy tűnik, egyelőre nincs vége – mondta róla David Marsh, az amerikai válogatott másodedzője. – Szeret edzeni, úgy gondoljuk, egy versenyen akár nyolc számban is szerezhet aranyérmet.
– Az ünnepek miatt két-három pihenőnapot adok magamnak, de azután rögtön edzésbe állok, és készülök a júliusi, sanghaji világbajnokságra – nyilatkozta a vb után ennek megfelelően Lochte, hozzátéve, még nem tudja, Londonban milyen távokon áll majd rajthoz.
Azért nem járna rosszul, ha
a listáról egyeztetne Michael Phelpsszel.
origo.hu
Egy időre eláll az eső, de aztán rosszabbra fordul az idő
