Habverővel forradalmat

Amikor az ATV-n szerda este tragikusan komoly arccal, homlokán a gond redőivel elemezte néhány frusztrált baloldali, hogy mik az esélyei egy előre hozott választásnak 2012-ben, arra gondoltam, valóságérzékelésük kifordult sarkaiból a gyűlölettől. Ki akar Magyarországon előre hozott választásokat Bauer Tamáson, Ágh Attilán és néhány barátján kívül? Meg lehet kérdezni az embereket, hogy mit akarnak, el fogják mondani: rendesen fizető munkahelyet, nagyobb nyugdíjat, rezsiköltség-csökkenést, nagyobb lakást, több gyereket, kevesebb adósságot, talpig becsületes képviselőket, jobb ízű kolbászt, nem morzsáló kenyeret, az osztráknál olcsóbb magyar tejet – de előre hozott választásokat? Minek? Hiszen alig várták a 2010-es országgyűlési választásokat, hogy tűnjön el végre az enyveskezű szocialista–szabad demokrata garnitúra, és jöhessen a Fidesz!
Csak nem azt képzelik Bauer Tamásék, hogy lesz ember, aki rájuk szavaz? Meg hát mire is szavazna? Egy füstköddé vált pártra? Vagy a romokban lévő szocialistákra? Netán a Cohn-Benditet meghívó LMP-re? Az országnak nem az a baja, hogy nem a szocialisták vannak a kormányrúdnál, hanem hogy nyolc évig ők voltak. Nem az a bajunk, hogy a Fidesz van kormányon, hanem hogy olyan lezüllesztett állapotban kapta meg az országot, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudja olyan ütemben megszervezni a talpra állást, mint szeretnénk. Ki szavazna 2012-ben a szocialistákra? Ki szavazna azokra, akik nyakig ültek a korrupcióban, az offshore-ozásban, a pályázati és egyéb pénzek lenyúlásában? Nehogy azt gondolják az előre hozott választásokról álmodó balliberális értelmiségiek, hogy az emberek nem veszik észre: legalább másfél éve, tehát még a választások előtti időktől minden hétre jut egy korrupciós vagy csalási ügy. Bizony, ma leginkább ez a ránk maradt disznóól a baloldali hagyomány. Csekély vigasz, hogy havonta vonulnak volt tisztségviselők, magas jövedelmű állások elfoglalói a börtönbe. A pénzek eltűntek, kártételeik nyoma itt maradt.
Mit remél ez a társaság az előre hozott választásoktól? Maximum a Fideszt betonozná be egy új választással 2016-ig, pedig, gondolom, nem ez lenne a célja. Vérszemet kaptak attól, hogy a kormányerők népszerűsége valamelyest csökkent? Anynyit nem csökkent, hogy ők nyeregbe kerülhetnének.
A klubrádió egyik hallgatója megkérdezte a műsorvezetőt, mikor lesz már forradalom. Már az is sokat elárul a betelefonálóról, hogy erről a megsejthetetlen történésről Bolgár Györgytől akarta megtudni az igazságot. Bolgár, a delphói jós visszakérdezett: „De mi van, ha véletlenül akár forradalmi vagy akárcsak abszolút demokratikus és békés úton mégiscsak kétharmadhoz jut a mostani ellenzék?”
Nekem leginkább ez az árulkodó „akár forradalmi” kitétel ragadta meg a fantáziámat. Lehet forradalmi úton jutni kétharmados többséghez? Az nem terror, tessék mondani? Csak a fogalmak tisztázása végett: a Fidesz nem „forradalmi úton jutott” kétharmados többséghez, hanem kétharmados többséggel nyert a demokratikus választásokon, s ezáltal forradalmat csinált. Nagy különbség. (Csak nem új taxisblokád szerveződik valahol?)
Ha a baloldal forradalmi úton jut többséghez, ott pofonok csattannak el, és vér folyik. (Lásd: kékcédulás választások). Ha tehát Bolgár György ijesztgetni akarja a békés magyar lakosságot azzal, hogy a baloldal „akár” forradalmi úton szerez kétharmadot (netán statáriummal?), ám csak tegye. Mondja el még sokszor a klubrádióban, hogy mindenkiben tudatosuljon: mindent meg kell tennünk azért, hogy az a baloldal, amely csontig eladósította az országot, legalább két ciklusig ne kapja vissza a hatalmat.
Ha meg addig talpra állunk, minek is szavaznának rájuk az emberek? Hiszen újból csak azt tennék, amit eddig: megahiteleket vennének fel, és saját zsebre dolgoznának.