Csendes Európa-nap

Az Európai Parlamentben (EP) tegnap gyér részvétel mellett tartotta meg Jerzy Buzek, a testület elnöke Európa-napi ünnepi beszédét. Május 9-e a Schuman-nyilatkozat 61. évfordulója is volt. Robert Schuman francia külügyminiszter 1950-ben hozta nyilvánosságra felhívását az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról, amely a mai Európai Unió őse.

Párizsi elismerés. Az Európai Unió soros magyar elnökségéről, illetve az azt követő kétoldalú francia–magyar együttműködésről egyeztetett Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára Párizsban. Horvátország uniós csatlakozása kapcsán a helyettes államtitkár megbeszélést folytatott Jean-Michel Casával, a francia külügyminisztérium Európa-ügyi főigazgatójával, aki május végi zágrábi útja előtt Magyarországra is ellátogat. Prőhle a találkozó után az MTI-nek elmondta: francia részről maximális elismeréssel beszélnek a magyar uniós elnökség ezzel kapcsolatos eredményeiről, illetve mindarról, ami az elmúlt négy és fél hónapban történt. (MTI)

Erősen lanyhul azonban Európa-szerte az uniós polgárok ünneplési kedve. De már nem csak „alulról felfelé” bírálják az uniót. Roberto Maroni olasz külügyminiszter nemrégiben dühösen kifakadt, és megkérdezte, vajon Olaszországnak érdemes-e az unióban maradnia, amikor azt látja, hogy a menekültkérdésben magára maradt. Finnországban a választások legnagyobb nyertesei, az Igaz Finnek azért nem akarják megszavazni a Portugáliának dobandó mentőcsomagot, mert szerintük az egész mentési mechanizmus – legyen szó Lisszabonról, Dublinról vagy Athénról – óriási csalás, amelynek lényege, hogy az adófizető polgárokból egyre több pénzt préseljenek ki, és azután a nagy bankoknak vessék oda. Steven Vanackere a múlt héten ment neki igen keményen Catherine Ashtonnak, az EU brit munkáspárti kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, amiért az, vetette szemére a belga külügyminiszter, képtelen volt az arab államokkal szemben egységes EU-külpolitikát képviselni.
Az unió megaprojektjei, mint a Galileo helyzetmeghatározó rendszer és az orosz földgázszállítástól való függetlenedést megvalósítani hivatott Nabucco földgázvezeték, haldoklanak, miközben Moszkva és Berlin gyakorlatilag befejezte az Északi Áramlat földgázvezetéket, ezzel mutatva be Brüsszelnek, mit gondolnak valójában az EU egységes energiapolitikájáról. Hogy nemcsak az uniós polgárok, de a kormányok is elfáradtak annak mímelésében, hogy a dolgok rendben mennek, annak jelét is adták. Londonban a brit kormányfő rezidenciája, a Downing Street 10. előtt a szél hosszú évek óta először nem lengette az EU sárga csillagokkal díszes kék lobogóját. A brit energetikai tárcánál pedig közölték, nemhogy uniós zászlójuk, de még zászlórúdjuk sincs.
Jerzy Buzek EP-elnök eközben beszédében megemlítette, hogy május 17-e a homofóbia elleni nemzetközi nap, és hogy az alapjogi charta értelmében az EU elkötelezte magát, hogy kiirtsa a homofóbiát Európából. A globális lapok közül a Wall Street Journal élcelődött az EU cinizmusán, amikor a reménytelen portugál és görög válságot boncolgatva azt jósolta, az Athénba tartó uniós csapat nyilván fáradságot nem kímélve küzd majd azért, hogy az ország csődjének valóságát az euróövezeti nyelvben használt „sikerre” írja át.
A Duna-stratégia koordinátorainak találkozóján azok vitatják meg a feladatokat, akik majd meg is valósítják a kezdeményezést – mondta Barsiné Pataky Etelka, a stratégiáért felelős kormánybiztos Gödöllőn. A Duna-stratégiát irányító nemzeti kapcsolattartók és koordinátorok kétnapos találkozója előtt a kormánybiztos kiemelte: bár a kezdeményezést az úgynevezett három nem határozza meg (nem lehet új uniós forrást, szabályozást és intézményt létrehozni), inkább a három igen felől kellene megközelíteni: a meglévő források összehangolására, az eszközök hatékonyabb használatára és az új ötletekre kell helyezni a hangsúlyt.