Pinki, a varsói képzőművészeti akadémia legendás aktmodellje állt – szó szerint – az események középpontjában szerdán este, a Viennafair, a bécsi kortársművészeti vásár megnyitóján. A vásárváros A épületében felépített standok közötti térben a neves lengyel művész, Pawel Althamer bécsi, pozsonyi és varsói művészeti egyetemek hallgatóival, valamint a közönség vállalkozó kedvű tagjaival a Tarzan-kosztümben pózoló modell alakjának megformálására tett kísérletet festményben, rajzban és különböző hulladék anyagokból készült szoborban. Csöndes, elmélyült munka vagy korunk totális zűrzavarának a modellezése? A kérdés a nemzetközi performansz láttán éppen úgy felmerülhetett a látogatóban, mint a másik, az előbbivel párhuzamosan folyó bemutató kapcsán, amelynek során a fehérre festett arcú Julius Deutschbauer vécépapír-gurigákból épített falat, miközben kollégája, Gabriel Schöller nyakába akasztva két rádióval figyelte a munkát. Mindkettő be volt kapcsolva és harsogó hangon zenét sugárzott – természetesen két különböző muzsikát. Hogy a közönség mennyire élvezte az Anyámnak még van két guriga vécépapírja című performanszt, arról csak sejtéseink vannak, látogató mindenesetre volt szép számmal, annál is inkább, mivel a közép-európai térségben mostanában a bécsi az egyetlen jelentős kortárs művészeti vásár, amely nemcsak az osztrák művészek, galériák számára nyújt bemutatkozási lehetőséget, de afféle találkozópont nyugat és kelet, észak és dél között is. Évek óta Fókuszban Közép- és Kelet-Európa alcímmel rendezik meg.
Ennek megfelelően az idén is majdnem félszáz galéria a kontinens kelet-délkeleti régiójából érkezett, miközben jelen vannak a legnevesebb osztrák kortárs galériák, de olasz, német, francia, spanyol és angol kiállítók is érkeznek. Húsz ország száztíz galériája mintegy kétezer művet prezentál a vasárnapig nyitva tartó vásáron, a hagyományos műfajok, a festészet, szobrászat, grafika, fotográfia mellett installációkat, videomunkákat is. A performansz különösen kiemelt szerepet kap ebben az évben, pénteken délután még egymást követik a bemutatók, s még a gyűjtők számára rendezett különprogramokban is megjelenik, ahol is a vendéglátó művészek vállalják a szakács szerepét. Hiába, ahogyan a bolgár Pravdoliub Ivanov egyik művén olvashatjuk, „Ez nem művészet, ez művészeti vásár”.
Diyalog címmel külön összeállítást mutat be a vásár a kortárs művészetet prezentáló török galériák kínálatából, különös tekintettel Európa legnagyobb metropolisa, Isztambul művészeti életére, amely egyre nagyobb érdeklődést kelt világszerte; a város négy neves galériája mutatkozik be igen változatos anyaggal. Magyarországot öt galéria képviseli, az acb, a Faur Zsófi, az Inda, a Molnár Anni és a Viltin Galéria, de van budapesti kiállítóhelye az eredetileg Bécsben létrehozott Knoll Galériának is, amelynek egyik kiállítója az idén is Birkás Ákos. Magyar vonatkozásokkal azonban más galériákban is találkozhatunk: a Ljubjanában és Berlinben működő Podnar Galéria állítja ki például a Naim Jun Paik-díjas Csörgő Attila műveit, a kölni Mirko Mayer Galériában szerepelnek a fiatal Istvan Ist Huzjan izlandi lávatöredékek által ihletett munkái – igaz, a szombathelyi magyar édesapától és ljubjanai szlovén édesanyától született művész magyarul csak néhány szót beszél, egyébként is Amszterdamban él. Úgy tűnik, a kortárs művészet egyre kevésbé ismeri a határokat, de, ahogyan a művek jelzik, azok a problémák is egyetemesek, amelyek foglalkoztatják az alkotókat.
origo.hu
Halálra gázoltak egy gyalogost Debrecenben
