Gyurcsány: Harcom

Az egy ember, egy ország képviselője, aki hol Dolores Ibárrurinak (aki nem azt mondta, hogy no passzaran, ahogy Szemlőhegyen mondják, hanem csak: no pasarán!), hol brajnszki partizánnak képzeli magát, megint túlmozgásos periódusába lépett. A Facebooktól a blogjáig, a Demokratikus Chartától a Táncsics Alapítványig mindenhol ott nyüzsög, fejfájdítóan hazudik és harcol. Nem tudni, milyen szerzőket olvashat, de beleszeretett a harcba mint létezési formába, ahelyett, hogy egyszer az életben őszinte lenne és bevallaná, hogy a becsvágyánál csak az izzón irracionális gyűlölete nagyobb, s e szégyellnivaló jellemhiba Orbán Viktor és a kormány elleni fenekedésben jelenik meg. Sajnálatos, hogy ezt párttársai elnézik neki: az örökös harciaskodás, az állandó beteges érzelmi túlvezéreltség, ami verbálisan átcsap pöffeszkedő, tolakodó, sértő aljaskodásba, egészen ritka még a magyar politikai élet sötét lovai között is. Talán egy, a képzelt rivális Mesterházy Attila beszél olyan fogalomzavaros ökörségeket, hogy nehéz röhögés nélkül végighallgatni a papagájként ismételgetett Fidesz aktuális „aljasságait”, a demokrácia végét, Orbán betonozását és az MSZP különleges anyagból gyúrt nagyszerűségét. De Mesterházy legalább nem harcol.
Ez a harc Gyurcsány specialitása, mein kampfja, vagy mije.
Harcának célja a kormány lejártása, az Orbán-gyűlölet ébren tartása és táplálása. Gyurcsány Ferenc is különleges anyagból gyúrt személy. Nincs párja a tekintetben, hogy nála az elképzelés és a megnyilvánulás között akkora a szakadék, mint a Himalája és a Mariana-árok között. Összevissza beszédeiben örökké a demokráciáról, az emberi méltóságról, a jogegyenlőségről, a köztársaság védelméről, a szerénységről vagy a másiknak megadott tiszteletről beszél. A valóságban önmagából kifordult, ijesztően monomániás egyéniséget mutat: átkozódik, fenyeget, gyalázkodik. Minden szava rögtönzés, hazudozás, feketítés, sértegetés. Hihetetlen, de nyíltan megfenyegette a Fidesz-kormány alkalmazottait, akikkel majd leszámol, akik mindannyian rossz minőségű emberek, a kormány pedig egy büdös szájszag. Nem tudni, hogy Blendaxszal vagy Elmexszel mos fogat, de tény, hogy létezik virtuális szájszag is, ami elől menekülni kell. Valami olyasmit mondott, hogy nincs olyan sértő jelző, amit a Magyar Nemzet nem írt volna le róla. Ez nem igaz, amit sokan gondolunk Gyurcsány Ferencről, azt egyetlen újság sem nyomtatná ki, pláne nem az ebben nagyon is konzervatív Magyar Nemzet. Ő azonban nem ilyen szemérmes; csak az utóbbi 24 óra bejegyzéseiben a Fidesz aljas, galád, tisztességtelen szemforgató, sprőd és durva. Most éppen az egész országot fellármázza, hogy koncepciós per készül ellene, ami Orbán Viktor személyes bosszúja. Harcolni fog a Fittelina, a Nomentana elévült áfazsonglőre, a kedvezményes áram birtokosa, üdülők lenyúlója, aki fillér nélkül jutott az ingatlanokhoz.
Az őszödi hazudós harcát vívja az igazságszolgáltatás ellen. Neki természetes, hogy az ügyészség, a bíróság, a rendőrség csakis Orbánt szolgálja, neki bokázik. Nem kellene oly hevesen börtönbe kívánkozni, a sukorói telekcsere az én szememben múló rosszullét, Gyurcsány Ferencet azért kellene bíróság elé állítani, mert hazudott a magyar választóknak. Megszállott hatalommániája 2006-ban orbitális hazugsággal juttatta újra a miniszterelnöki székbe. A költségvetés köszöni, jól van, trükkök százai, nem csináltunk semmit, az uniónak szánt pénzügyi hamisítások, eladósodás, egy erkölcsileg lezüllött, szétlopott ország uralkodásának mérlege. És most a cigányok Róbert bácsija, egymillió forintot utalt át a gyöngyöspatai barátainak. Én is kérnék belőle, mert a Gyöngyöspatára elköltött negyvenmillió közpénzben az én befizetett adóm is benne van. No pasarán!