Ádáz küzdelem a hideggel

A magyar Himalája-expedíció tagjai az akklimatizáció idején csapatépítő jelleggel magyaros ételeket főztek és Shakespeare-filmeket néztek esténként. Az is kiderült, hogy Gál Lászlónak a 8516 méteres Lhoce megmászása után lefagyott mind a tíz ujjvége, de az orvosok szerint ez nem végzetes sérülés.

Sajtótájékoztatón számoltak be tegnap Budapesten a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciós láncolat tagjai legutóbbi útjukról, amelyen ketten, Erőss Zsolt és Gál László feljutott a világ negyedik legmagasabb hegycsúcsára, a 8516 méteres Lhocéra. – Voltak dolgok, amik nem sikerültek jól, de szakmailag és emberileg is kiválónak minősíthető az út – foglalta össze tapasztalatait Kollár Lajos, az expedíció vezetője. Hozzátette, nagy meglepetésére Gál László kiváló mászással jutott fel a csúcsra. Mindez annak tükrében meglepő, hogy az ajkai fiatalembernek ez volt az első nyolcezer méter fölötti hegye. Erőss Zsoltnak a Lhoce a kilencedik nyolcezrese, amelyre a világ első, művégtaggal mászó alpinistájaként kapaszkodott fel május 21-én. A sportember leginkább a hajnali hidegektől tartott, attól félt, hogy lefagy a lábcsonkja, ezért gyakran megállt, hogy megmasszírozza magát, serkentve a vérkeringését. Végül sikerült fagysérülések nélkül megúsznia a kalandot. Gál László kevésbé volt szerencsés, ő a csúcsról lefelé ereszkedve elveszítette a pehelykesztyűjét. A tartalék kesztyű vékony volt, az ajkai alpinista hiába tornáztatta, melengette az ujjait, mind a tíz vége lefagyott. Orvosai szerint sérülései nem végzetesek, mindegyik ujj tökéletesen rendbe jön, ehhez azonban hónapok kellenek. Gál egyébként nemcsak a kesztyűjét, hanem a kulacsát és a kulacsa helyett kapott üdítős- palackot is elhagyta.
Az időnkét mínusz 30 Celsius-fokos hideg Horváth Tiborhoz sem volt kegyes. Az Ausztriában élő sportember nem vitt magával a 7900 méteres utolsó táborhelyre hálózsákot, az ennek hiányában végigfagyoskodott éjszaka annyira kivette belőle az erőt, hogy már csak lefelé tudott menni. Mécs László elindult ugyan a csúcs felé, azonban annyira rossz formában volt (hányás nehezítette az állapotát), hogy visszafordult.
A hegymászók az akklimatizáció idején csapatépítő jelleggel magyaros ételeket főztek és Shakespeare-filmeket néztek esténként, köszönhetően Kollár Lajosnak, aki civilben színházi főügyelő. A csapat tagjai a következő utazáson törik a fejüket. Egyre nehezebb választani, mert már csak három, magyarok által megmászatlan nyolcezres csúcs maradt.