Ketten a padon

– Látom, sárga tollal firkál a könyvébe. Ronda szokás, már megbocsásson.
– Törődjön a saját dolgával! Egyébként nem toll, hanem szövegkiemelő.
– Aha. És milyen céllal emeli ki a szöveget? Vizsgára készül?
– Hetvenhat évesen? Uram, nekem már csak egy vizsga van hátra, de arra felesleges készülni, ott még senki nem bukott meg.
– Nahát, milyen szellemes. Elárulom, én csak hetven múltam, de nem jutna eszembe könyvekbe firkálgatni. Gondolja, ha tovább öregszem, kedvet kapok hozzá?
– Megmondom, mit gondolok. Maradjon csendben, és etesse a galambokat. Még jobb, ha átül egy másik padra. Viszontlátásra!
– Mit olvas?
– Komolyan érdekli?
– Nem érdekel, csak kedvem van beszélgetni, bár az ön modora pokróc.
– Ez itt Pedrő professzor fő műve, Az emberiség mint csodafegyver.
– Jobban járna, ha erotikus regényeket olvasna. És mi az, hogy csodafegyver? Vagy fegyver, vagy nem fegyver. Ha fegyver, mi benne a csoda?
– Látom, még sose hallott Pedrő professzor elméletéről.
– Nem is vagyok rá kíváncsi. Tudja, rengeteg elméletet hallottam már, tojok mindegyikre.
– Pedrő professzor szerint párhuzamosan két világegyetem létezik, az egyik a miénk sok millió csillaggal, bolygóval, naprendszerekkel, vörös óriásokkal…
– Hiába provokál, nem politizálok.
– Nevetséges! Magának fogalma sincs a vörös óriásokról.
– Na ne mondja! Tudnék mesélni!
– A Napnál nagyobb tömegű égitestekről van szó. A magjukat hélium veszi körül, azt égetik évmilliókig.
– Hadd égessék! Látja, nem a fegyver a csoda, hanem az ember! Lehet, hogy egy év múlva ön már alulról szagolja az ibolyát, mégis az égő héliumra pazarolja a drága idejét.
– Miért? Maga mivel tölti a napjait?
– Hosszú sétákat teszek, sörözök, moziba járok, életunt özvegyasszonyokkal randevúzok, felcsábítom őket a lakásomra, vagyis még fölülről szagolom az Ibolyát. Így hívják az új barátnőmet.
– Igazán romantikus. A Pedrő-féle elmélet szerint a számunkra láthatatlan másik világegyetemet egy központi elme kormányozza, ő tenyésztette ki az emberiséget. Valójában egy pokoli terv eszközei vagyunk. Megsúgom magának, hogy a törzsfejlődés csak álca.
– Van fogalma, hogy viselkedik egy özvegyasszony, ha kedvet kap a másodvirágzásra? Vulkánná válik! Pláne ha kap két pohár olcsó pezsgőt. Drágára nem telik a nyugdíjamból.
– Agyunkat módszeresen pusztításra programozzák, és nem tehetünk ellene semmit. Egy aljas színjáték részesei vagyunk.
– Lehet, hogy maga részese, én nem. Ennyire vonzódik a kövér szamárságokhoz?
– Ön aztán sötétségben él, de a maga baja! Tessék, olvassa el a szövegkiemelővel jelölt sorokat! Kölcsönadom a könyvet, ha akarja.
– Dehogy akarom. Dobja a szemétbe! Inkább igyunk egy korsó sört! Akár kettőt. A sör is csodafegyver!
– Menjek sörözni egy idegennel, akit nem érdekel a világegyetem?
– Szerettesse meg velem! Gyerünk, ott a sarkon a Kék Tulipán, de sajnos, egy fitying sincs nálam! Meghív?