Lehetne a hazaszeretetre hivatkozni, de ezzel maximum öt perc haladékot nyerünk – mondja egy onkológus főorvos az elvándorlásról, hozzátéve, hogy ő se nagyon tudna olyan érvet felhozni, amely maradásra bírhatná fiatal kollégáit. Maga is kénytelen nyugdíjasként dolgozni, egyrészt azért, mert az osztályukra már vagy négy éve nem sikerült új kollégát felvenni, másrészt azért, mert százezer forintos nyugdíjából képtelen lenne megélni. Alig van olyan orvos Magyarországon, aki megengedheti magnak, hogy élvezze a nyugdíjas éveket: nálunk 85 éves traumatológus is rendel, és 82 éves háziorvos is praktizál.
Persze ehhez meg kell érni a nyugdíjaskort. Az orvosok várható élettartama egy vizsgálat szerint hat évvel marad el az országos átlagtól, a doktornők egyharmada már 15 évvel ezelőtt sem érte meg a nyugdíjaskort, és minden ötödik orvos beszerez valamilyen krónikus betegséget negyvenéves korára.
Az orvosok rossz egészségi állapotának oka elsősorban a stressz. Ennek egy része természetesen a munkavégzés jellegéből, az emberi életek mentésének felelősségéből ered – a szülészeket és a sebészeket sújtja leginkább az állandó feszültség –, más része pedig a hazai egészségügyben uralkodó feudális viszonyokból, a rossz munkakörülményekből, az elégtelen kommunikációból és a megélhetésért folytatott hajszából. Hazánkban nettó 160 ezer forintot keres egy sok évtizede praktizáló főorvos. Néhány hónapja ötvenezer forinttal emelte meg a kormány azoknak a rezidenseknek a bérét, akik valamilyen hiányterületen készülnek szakorvosok lenni. Egy emberként hördült fel a szakma, amikor kiderült, hogy bruttó fizetésük így azonos lesz a sok évtizede dolgozó osztályvezető főorvosokéval.
*
Ha egy fiatal orvos diplomát szerez, felvételiznie kell valamilyen betegellátó intézménybe szakorvosképzésre. A képzés első két évében nevezik a fiatal orvost rezidensnek, ez idő alatt az egyetemtől kapja a fizetést orvosi munkájáért. Rendszeres ügyeletekkel ez az öszszeg nettó 114 ezer forint körül alakul. Ha ez az időszak letelik, a hátralévő három-négy évben szakorvosjelöltnek nevezik a fiatal doktort, ekkor már az őt alkalmazó kórház vagy klinika fizeti. Ettől kezdve csökken a fizetése nettó 96 ezer forintra.
A Magyar Rezidensszövetség évek óta küzd a gyakorló orvosok anyagi megalázása ellen. Ezen a héten ultimátumot nyújtott be a kormánynak, hogy végre érdemi előrelépés legyen a rezidensek, orvosok bérének rendezésében. Az átlagbér háromszorosát (havi körülbelül 300 ezer forintot) követeli. Amennyiben nem történik változás, január elsejével tömegesen mondanak fel az orvosok, de addig is ügyvédeiknél letétbe helyezik felmondásukat, akárcsak cseh kollégáik. Az erről szóló sajtótájékoztatón váratlanul megjelent Szócska Miklós egészségügyi államtitkár, aki azt mondta: dolgoznak a probléma megoldásán, de ha az orvosok külföldre mennek, itthon maradt kollégáikkal szúrnak ki. Ez a kijelentés tovább mélyítette azt a szakadékot, amely a hálapénzkérdés okán amúgy is megvolt a sokáig – kívülről – egységesnek látszó orvostársadalomban.
A Mellékhatás.hu című, orvosi témákkal foglalkozó honlap becslése szerint a betegek évi hetvenmilliárd forintot hagynak hálapénzként orvosaik zsebében. Igen ám, de azt, hogy ki és mennyi hálapénzt kap, a szakmája határozza meg – a nőgyógyászok és a sebészek kapják a legtöbb paraszolvenciát –, valamint a kórház jellege. A nagy egyetemi klinikákon, az országos intézetekben nyilván több hálapénz vándorol a köpenyzsebekbe, mint a kisebb kórházakban. A nagy műtétet végző orvosnak többnyire tud fizetni a beteg, de a további kezelést végzőknek már nem. Megélhetésként alapozni a hálapénzre azért sem lehet, mert nő az élettartam, de az egészségesen töltött évek száma nem, vagyis az egészségügyi intézményekbe kerülő betegek egyre öregebbek, tehát szegényebbek.
Annak ellenére, hogy a szakorvosjelöltek legalább ugyanannyi munkát végeznek, mint a végzett szakorvosok, saját betegük nem lehet, vagyis a hálapénzt nem ők kapják, hanem a felettesük. Másrészt nagyon sok fiatal megalázónak érzi, ha ezreseket tömnek a zsebébe, hiába mondják az idősebbek, hogy szokd meg, fogadd el, csak ebből tudsz megélni. Rendszeresen legfeljebb az orvostársadalom egyharmada juthat nagy összegű hálapénzhez, ők viszont gyakran vezető pozícióban lévő emberek, akiknek érdekük lehet a jelenlegi áldatlan állapot fenntartása. De az is megosztja az orvostársadalmat, hogy a szakorvosok egy része (nőgyógyászok, bőrgyógyászok) rengeteget keres a szakrendeléseivel, míg például a patológusoknak erre esélyük sincs, mint ahogyan a rezidenseknek sem – ráadásul egy magánrendelő felszerelése sok millió forint. A többségnek tehát mellékes gyanánt marad a nagy semmi: „Húsz éve paraszolvenciának még pénzt kaptunk, mellé valamilyen márkás italt, ma jó, ha egy megkopasztott tyúk kerül, esetleg egy üveg bor” – érzékelteti az idők változását a már idézett onkológus. Idetartozik még az is, hogy azok a munkavállalók, akik havonta tetemes összegű biztosítást fizetnek, nem szívesen dugdosnak ezenfelül is borítékokat az ellátásért.
A másik nagy stresszforrás – nemcsak a gyógyítóknak, hanem a betegeknek is – a mindent eluraló orvoshiány, a sok hónapos várólisták, a túlterheltség. Szabó Ignác dunaújvárosi háziorvos a kollégája halála miatt – mert senki sem vette át a praxisát – kétezer beteget lát el. Kiszámolta: egy év óta naponta átlag 66,4 beteget lát el, de volt olyan influenzás időszak is, hogy ez a szám felugrott százra. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egymillió forintot biztosít a praxisnak, ebből kell fenntartani a rendelőt, rezsit, benzint, két alkalmazottat fizetni – a hatalmas adminisztráció miatt egy nővér csak ír, egy pedig az orvosnak segít. Ami jövedelemként a doktornál marad, jó, ha kiteszi a szellemi szabadfoglalkozásúak 150 ezer forintos minimálbérét. A kétezer beteg közül 600 hatvan éven felüli, vagyis rengeteg az egészségi problémájuk, sok munkával járó betegnek számítanak. Egy elszegényedő iparvárosban pedig alig van hálapénz. Szabó doktor helyzete tipikusnak mondható, városában az utóbbi tíz évben egy új praxist vásároltak. Jelenleg kétszáz háziorvosi praxis betöltetlen az ország 6388 körzetéből, de hamarosan rohamosan megugrik ez a szám, mert a háziorvosok tíz százaléka már engedélyt kért külföldi praxis folytatására. Ennél is nagyobb gond, hogy minden harmadik háziorvos betöltötte a hatvanadik életévét. A határon túli magyar orvosok ma már nem hozzánk jönnek dolgozni, hanem mennek tovább nyugatra, sőt az az eddig elképzelhetetlennek tartott helyzet állt elő, hogy sok erdélyi magyar orvos hazament, mert Romániában jobban boldogul, mint itt.
Négyezer orvos hiányzik a hazai egészségügyi rendszerből. A tatabányai Szent Borbála Kórházban 39 állás betöltetlen, Dunaújvárosban, a Szent Pantaleon Kórházban 16 rezidenst tudnának foglalkoztatni diplomaosztó után. Nincsenek illúzióik: tavaly csak hatan jelentkeztek, pedig a kórház lakhatást is biztosítana nekik. Parrag József orvos igazgató tárt karokkal fogadna Dunaújvárosban szülészt, gyermekorvost, radiológust, belgyógyászt, baleseti sebészt, pszichiátert és ideggyógyászt. „És én még nem is panaszkodhatom, mert éppen hogy, de működőképesek vagyunk” – teszi hozzá. Szempontjukból szerencsének tartja, hogy távol van tőlük a legközelebbi kórház, ezért a környékbeli egészségügyi végzettségű szakdolgozók náluk vállalnak munkát. Emiatt nem küzdenek nővérhiánnyal.
Sokszor bizarr helyzetet teremt az orvoshiány. Egy vidéki egyetemi város fiatal szakorvosjelöltje egyedüli orvosként dolgozik az osztályvezető főorvos mellett, így már rezidens korában is rendszeresen egyedül ügyelt, noha ezt nem lett volna szabad. Összesen 21 nap szabadsága van egy évben, de mivel csak ketten vannak orvosok az osztályon, ezt sem mindig veheti ki. Rendszeresen előfordul vele, hogy a munkaideje lejárta után is visszahívják, mert olyan probléma adódik, amelynek a megoldásához orvosra van szükség, és sokszor nincs mit tenni, mennie kell akkor is, ha a barátaival megivott már egy-két sört. Azt meséli, sok helyen a szakvizsga előtt álló orvosok viszik a napi ügyeket a kórházi osztályokon, a főorvos egy nap egyszer bejön vizitelni, egyébként meg mindenki boldoguljon maga. Ha valami baj történne, elvileg nem a rezidens volna a felelős, de a lelkiismeretével neki kell elszámolnia. Ahhoz, hogy ez a fiatalember néha el tudjon menni ide-oda a menyasszonyával, ügyeletet kell vállalnia más kórházakban vagy helyettesíteni háziorvosokat. Ez utóbbi elvileg szintén nem volna lehetséges szakvizsga nélkül, de gyakorlatilag mindenki szemet huny felette. Sok szakorvosjelölt mentőzik, nem egy közülük úgy látja el a munkáját, hogy mellette a hónap harminc éjszakájából 14-15-öt ügyel. Ez a fiatalember a második rezidensi évét Bécsben töltötte egyetemi klinikán, ahol jelenlegi fizetésének 12-14-szeresét kereste meg, és soha nem végzett úgy munkát, hogy ne kontrollálta volna valaki. Azt mondja, szó sincs arról, hogy kint kevesebbet kellene dolgozni, és az sem igaz, hogy a magyarok szakmai tudásától mindenki elájul, mert bár nálunk valóban első osztályú a képzés, az osztrákok is kitűnő szakemberek, akiket a társadalom is megbecsül. Ha valakinek meglátják a neve előtt a dr. rövidítést, megkülönböztetett tisztelettel bánnak vele. Egy befutott osztrák orvos kétmillió forintnak megfelelő összeget keres, és elmehet másfél hónap szabadságra, hogy feltöltekezzen. Bár erről nem szeretnek beszélni, de Ausztriában is létezik hálapénz, ám ott csak a sztárorvosoknak adnak, leginkább kiemelkedő műtéti bravúrért.
– És maga miért jött vissza? – kérdem a fiatal orvost.
Mosolyog, már ki is találtam: a szerelem hozta viszsza, de nem végleg. Azt javasolja mindenkinek, menjen, amerre csak tud, mert itt nincs jövő. Elárulja: ha találkozni szeretne azzal a baráti körrel, amelyikkel együtt bulizott a nagy szigorlatok után, Angliába kell utaznia. Az egykori medikusok közül harminchoz közeledve már alig van itthon valaki.
Az orvoshiány nem magyar jelenség, sok országban (például Norvégiában) nincs is orvosi egyetem, mert költséges, inkább megveszik a külföldi orvosokat. Néhány hete olvasni lehetett arról, hogy a Pécsi Tudományegyetem orvosképzést indítana Norvégiában, hiszen több mint 400 norvég medikus tanul a városban, és a hihetetlenül gazdag norvég egészségügyi rendszer is szenved a szakemberhiánytól. Egyre kevesebb fiatal akar orvos lenni, mert nagy a felelősség, és sokat kell tanulni. A hiányhoz hozzájárul az is, hogy ez a szakma is jócskán elnőiesedett, a doktornők pedig ki-kiesnek a rendszerből gyermekszülés miatt.
Németországban alacsonyabbak az orvosi fizetések, mint Ausztriában, ezért el is vándorolnak az orvosok. A németek is súlyos orvoshiánnyal küzdenek, ezenkívül a munkaidővel kapcsolatos szigorítások miatt is több munkaerőre van szükségük. Nemcsak orvosokat, hanem sokféle képzettségű egészségügyi személyzetet várnak, különösen nagy a műtőasszisztensek iránti kereslet. A német egészségügy már alkalmazkodott az elnőiesedéshez, sok helyen eleve úgy hirdetik meg az állásokat, hogy biztosítanak gyermekfelügyeletet, gyakran az egészségügyi intézmény maga tart fenn óvodát, bölcsődét.
Szabó Ignác is Németországba készül, már tárgyalt is az ottani munkáltatóval, azonnal kapna nettó négyezer euró fizetést, később további emelést. A végső lökést az adta neki, hogy a dunaújvárosi Zöld Rendelőintézetet – ahol van a praxisa – olyan tulajdonos privatizálta, amelyik nem hajlandó fizetni a közüzemi számlák rá eső részét. (Az egészségügyi vagyon elkótyavetyélése iskolapéldájának számító üggyel sokat foglalkozott a sajtó.) Ha elveszíti rendelőjét, és nem lesz hol megtartania kardiológiai szakrendelését, nem tudja visszafizetni a drága szívdiagnosztikai felszerelésekre felvett hitelt, és csődbe jut. Akkor inkább Németország. A dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórházból eddig nyolc orvos ment el külföldre.
Nemcsak ők vesznek el, hanem a gyerekeik is, mert aki néhány évet az angolszász iskolarendszerben töltött el, nem tud lépést tartani a magyar oktatás elvárásaival. Még akkor is így van ez, ha külföldön egy magyar mindig csak bevándorló lesz, és esetében létezik az üvegplafon, amelyik nem engedi túljutni bizonyos szinten.
Külföldön orvosnak lenni azt jelenti, hogy az elithez tartozik valaki. Itthon pedig azt, hogy egy nyomorúságos rendszer semmibe vett rabszolgája.
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
