Már csak egy akadály Katowicéig

Katowicébe Oberhausenen és Sopronon át vezet az út, avagy kétlépésnyire van a magyar női kosárlabda-válogatott attól, hogy kijusson a jövő hét végén kezdődő Európa-bajnokságra. Vasárnap és szerdán Németországgal játszik oda-visszavágós párharcot a részvételért, talán azt is kimondhatjuk, esélyesként.

Egy éve azon búslakodhattunk, női válogatottunk olyan mélypontra süllyedt, ami korábban rémálmainkban sem jött elő. Két győzelemmel és hat vereséggel zárta az Eb-selejtezősorozatot, ami után azon aggódtunk, nehogy kizuhanjon az Európa-bajnoki A osztályból. Ám váratlanul új esélyt kapott a pótselejtező átalakításával, amivel, úgy tűnik, élni tud. Sallangmentesen megnyerte a soproni csoportot, miközben láthatóan igazi csapattá érett, amit a közönség is megérzett. Egy hete, a Hollandia elleni nyitómeccsen még csak a családtagok, barátok szorítottak a lányokért a soproni MKB Arénában, Finnország és Ukrajna ellen előkerültek a törzsszurkolók, kedden, a Bulgária elleni csoportrangadón pedig már több mint ezer néző buzdította Székely Norbert együttesét. S most már ott tartunk, hogy a szövetség buszt szervez az oberhauseni vendégjátékra.
A szövetségi kapitány jóslata fényesen bevált. A Honti, Fegyverneky, Vajda, Krivacsevics, Horti kezdőötöst a kispadról Szécsi és Raksányi személyében két meghatározó ember segíti, továbbá Fűrész, Vida és Horváth is bármikor bevethető. A nevekből azt is kiolvashatjuk, lezárult a generációváltás. Ahhoz, hogy kimondhassuk, sikeresen, a németeket még meg kellene verni.
Ellenfelünk a tarantói csoportban ugyan kikapott Romániától, de meglepetésre simán, húsz ponttal legyőzte az esélyesebbnek vélt házigazda Olaszországot, valamint Szerbiát is. A mieink hibátlan mérlegüknek köszönhetik, hogy itthon zárják a párharcot.
A német női kosárlabda ugyan lényegesen nagyobb tömegeket mozgat meg, mint a magyar, ám jobbára amatőr alapokon működik. Ennek csalhatatlan jeleként az első számú kontinentális klubsorozatban, az immár huszonnégy csapatos Euroligában egyetlen német csapat sincs. A válogatott sem büszkélkedhet nagy eredményekkel, legnagyobb sikereként éppen a mi orrunk alá tört borsot, az 1997-es magyar rendezésű Eb bronzmeccsén 86-61-re legyőzte Balogh Juditékat. Az elmúlt évtizedben a németek hozzánk hasonlóan háromszor (2001, 2003, 2009) lemaradtak az Európa-bajnokságról, s amikor kijutottak, akkor is a vert mezőnyben végeztek. Érdekesség, hogy 2006 és 2010 között az 1990 óta a bajorországi Nördlingenben élő Szittya Imre volt a német válogatott szövetségi kapitánya, tavaly ősszel a sikertelen Eb-selejtező után mondott le.
Utóda, Bastian Wernthaler nagy lendülettel látott munkához, a németek már áprilisban megkezdték a felkészülést, s nyolc meccset játszottak a pótselejtező előtt – mi csak kettőt. Wernthaler is a magyar csapatot tartja a párharc esélyesének, de sokatmondóan megjegyezte: „Tarantóban megéreztük a vér szagát, meg akarjuk mászni az utolsó lépcsőfokot is.”
Székely Norbert nem ilyen hangzatosan, de érezhető önbizalommal várja a két találkozót: „Ellenfelünk agresszív, modern és pontosan olvasható kosárlabdát játszik, utóbbi valamelyest megkönnyítheti a dolgunkat. Igazi német mentalitással küzd, nagy az önbizalma, és sosem adja fel. Akkor kerekedhetünk föléjük, ha érvényesítjük a technikai fölényünket.” Egyedül az okoz gondot a magyar szakvezetőnek, hogy Honti Katának még kedden beszakadt a vádlija, s kérdéses a játéka.
A németeknek a rutinos center, Linda Fröhlich a kulcsemberük, ám boldog játékosokat szerda este magyar mezben szeretnénk látni.