Két részletben melegítettek a németek, másfél órával a kezdés előtt kimentek az üres csarnokba kicsit dobálni, majd nagyjából a mieinkkel együtt negyed hatkor tértek vissza, hogy felvegyék a meccs hőfokát. A még feszültségmentes időpontban megkérdeztem Bastian Wernthalert, a vendégek szakvezetőjét, mire számít. „Szoros meccsre, éles küzdelemre, ötven-ötven százalékban oszlanak meg az esélyek” – felelte. Székely Norbert, a magyarok szövetségi kapitány elárulta, Honti Kata vállalja a játékot, ezért bízhattunk abban, hogy a mieink felé billen a mérleg.
Irányítónk, fekete kötéssel a bal vádliján, végigcsinálta a bemelegítést, mégsem kezdett, Fűrész Diána helyettesítette. A németek nem voltak megilletődve, ennek jeleként Breitreiner az elrontott első triplakísérlet után másodszorra is gondolkozás nélkül ráemelte a labdát, s be is talált. Ezután mindkét oldalon lassan gyűltek a pontok, a 4. perc végén még csak 5-5 volt az állás. Székely Norbert talán ezért is küldte pályára már ekkor Hontit, majd Raksányi Krisztinát, aki társánál is kalandosabb úton talált vissza a csapatba. A magyar küldöttség hétfőn tért vissza Németországból Sopronba, Raksányi kedden Pécsett érettségizett, bár az igazi vizsga tegnap várt rá. Öt-öt után a mieink kaptak jobban lábra, elléptek 15-7-re, majd a női kosárlabdára jellemző néhány – kölcsönös – idegtépő hiba után az első tíz perc 17-13-mal zárult. Időarányosan tehát jól haladtunk a hatpontos hátrány ledolgozásával, ám ennél fontosabb tanulságot is leszűrhettünk: verhetők a németek. Ugyan összeszokott, jó szellemiségű csapatuk van, klasszisuk azonban nincs, s a távoli dobásokkal hadilábon állnak.
A folytatásban Fűrész triplájával az addigi legnagyobb különbségként már 24-15-re is vezettünk, de ezután támadásban semmi sem sikerült, a vendégek viszszajöttek három pontra. Székely Norbert időt kért, de a játék nem javult. Raksányi gyors egymásutánban dobott egy homályt, kihagyott egy ziccert, beütött egy faultot, s a németek máris fordítottak (25-27). A gödör szerencsére tovább nem mélyült, igaz, kikecmeregni sem sikerült belőle. A nagyszünetben 33-33 volt az állás, azaz mintha mi sem történt volna. Pontosabban húsz perc eltelt, ugyanennyi maradt a javításra.
Csakúgy, mint az első, a második félidő is gólszegényen, ám annál több hibával kezdődött mindkét oldalon. Öt és fél perc alatt négy-négy pont, négy, illetve három személyi labda, rengeteg elrontott dobás. Sírt a labda… Az első játékrészt is ideértve Szécsi úgy tizenöt perc után dobta az első épkézláb kosarunkat. Ám ez is csak az egyenlítéshez volt elegendő (39-39), ami után a németek elhúztak hat ponttal (39-45). Tizenhárom perc volt ekkor hátra, ezalatt éppen ennyivel kellett volna több pontot szerezni az ellenfélnél, ám a harmadik negyedben tovább nőtt a különbség (40-49). Ha őszinték akartunk lenni, elúszott a meccs, elúszott a párharc, elúszott az Eb. A hajrában sem akadt vezéregyéniség, aki magával rántotta volna a többieket. Kosárlabdában pedig a küzdés, az eltökéltség mit sem ér, ha a labdát sehogy sem sikerül a gyűrűbe gyömöszölni. Pótcselekvésként a soproni közönség a Spanyolországba igazoló Honti Katát éltette, a szimpátiatüntetés azonban nem változtat a lényegen. Végeredményben 67-56-ra kikaptunk, így idén ismét lemaradtunk az Európa-bajnokságról. Ami önmagában is keserű tény, de nyilván nem javítja az esélyeinket arra sem, hogy megkapjuk a 2015-ös Eb megrendezését.
origo.hu
Súlyos balesetet szenvedett, pedig csak fánkozni akart a Tiszán
