Portugália: a választópolgár semmibevétele

Rossz érzés kerített hatalmába. Ez a rossz érzés főleg az elmúlt héten erősödött meg bennem, amikor is azt olvastam különböző újságok hasábjain öles betűkkel: „Portugália választ, hogy ki hajtsa végre az EU, az IMF és az Európai Központi Bank mentőövének programját.” Ezt a tévéhíradókban is így kommentálták. Amit eddig csak sejtett az európai polgár, az most nyers valójában megmutatkozott. Nesze neked, demokrácia. Ezek után meg csodálkoznak a politológusok és elemzők a választások után, hogy vajon mi lehetett az oka az alacsony részvételnek. A választópolgár tehát nem különböző programok, célkitűzések, gazdaságpolitikai koncepciók közül választ. Egy program létezik, és ennek végrehajtásához keresik a megfelelő pártot.
A nép „választ”. Bölcs belátásán múlik, hogy kit hatalmaz fel. Ez a helyzet olyan, mint mikor nálunk, Magyarországon még a Kádár-rendszerben lehetett választani az egy párt közül. Csak itt most egy program van és a kilógó lóláb eltakarása végett kell néhány párt is, akikkel demokráciát lehet játszani vetésforgóban.
Kedves portugálok, én nem vagyok EU- és IMF-szakértő, de van egy receptem. Adjatok el mindent. Mert a nemzeti tulajdon csak rossz, költséges, korszerűtlen, veszteséges, versenyképtelen lehet, ezért eladásával az állam feltétlen jó üzletet köt. Aki ebben mégis kételkedne, azt majd megnyugtatják a nemzetközi hitelminősítők, és az esti hírműsorokban külön ezen aggodalmak eloszlatására fognak minden kételyt elsöprő érveket felhozni a neves külföldi és belföldi elemzők. A görögökkel szemben már megenyhültek kissé, hisz ott az elmúlt napokban jelentették be, hogy eladnak mindent. A fejük felett azért még suhogtatják egy kicsit Damoklész kardját, hogy nehogy meggondolják magukat (a Moody’s három fokozattal minősítette le a görög államkötvények adóskockázati besorolását), de a neoliberális baloldali fősodratú média már úgy tálalja a helyzetet, hogy megjelent a fény az alagút végén. Mivel nem vagyok naiv, élek a gyanúperrel, hogy azért minősítették le az országot, hogy a „mentőcsomag” által befektetett pénzre nagyobb kamatot fizessenek, vagy a privatizálandó javak körét szeretnék bővíteni. És itt egy érdekes „véletlen”. Miután leminősítették hazánkat, Romániát, Görögországot, Írországot, Portugáliát, Spanyolországot, mindegyik országba rögtön bejelentkezett megmentőnek az EU–IMF–Európai Központi Bank hármasa, esetleg még a Világbank is, hogy ők tudják a receptet.
Ha esetleg kevés az orvosság, szívesen adnak belőle még, csak egyet ne felejtsünk el. Kifizetni kamatokkal együtt az önzetlen segítségüket.
A mai helyzetben a nyilvánvaló eladósodásnál, megszorításoknál, mentőcsomagoknál már csak egy dolog bosszantóbb. Az a hihetetlen jóhiszeműséggel kevert álszentség, naivitás és felszínesség, amivel a közéleti, a gazdasági és politikai folyamatokat megközelítik. Az a fajta diskurzus, amely feltételezi, hogy az emberek hülyék, és úgysem látnak mélyebbre. Amely eleve kizárja az önálló gondolkodást. Az olyan kérdések feltevése, amelyek lehetetlenné teszik a problémák valódi megközelítését, megértését, feltárását. Az általános iskolai szintnél kimerítőbb választól kímélni kell az embereket. Egyszóval a legdühítőbb az, hogy minden választópolgárt kiskorúként kezelnek, akik még tudatlanok és képtelenek a mélyebb összefüggések feltárására, belátására. Viszont sajnos az ilyen színvonalú „tájékoztatás” eleve kizárja egy valódi demokrácia működését. De sebaj, a fő az, hogy minden országban „x” évenként lehet választani. Az, hogy mi alapján, miről, az nem érdekes.
Portugália választott, hogy ki hajtsa végre az EU, az IMF és az Európai Központi Bank mentőövének programját. A közeljövőben majd választ más is. Mentőövekből pedig lesz elég. Csak bírják az emberek szavazással. Elvégre tőlük működik és értük van a demokrácia.

Soós Márton
e-mail