Ami a románokat illeti, be kell látniok, hogy az általam kilátásba helyezett rendelkezések kielégítik éppen azokat a kívánságokat, amelyek miatt a közelmúltban nem sikerült velük megegyezésre jutni, és be kell látniok azt is, hogy ezt a nagy horderejű előzékenységet most a háborúban tanúsított magaviseletük hatása alatt el tudom a magyarsággal fogadtatni, amenynyiben ők meleg hálával, rokonszenvvel fogadják s ezen az alapon az igazi barátságos jó viszonyt az egész vonalon megvalósítják.
Ha azonban ez nem történik, ha ők most kicsinylenék az elért eredményt és továbbra is zárkózott magatartást követnének, ez olyan reakciót szülne a magyarság hangulatában, amely hosszú időre éreztetné hatását.
Nem azt kívánom én most, hogy a román nacionalisták határozatot hozzanak; ennek ideje akkor fog elkövetkezni, amidőn ismerni fogják részletesebb javaslataimat. Az azonban feltétlenül szükséges, éppen a kölcsönös bizalmon alapuló jobb jövő érdekében, hogy tekintélyes román férfiak elismeréssel, köszönettel nyilatkozzanak s ugyanazt a reménységet fejezzék ki, amely a metropolita levelében megnyilvánul.
Különösen fontos a román sajtó magatartása is. Igen kívánatos volna, hogy a nacionalista román lapok is megüssék az öröm és elismerés húrjait. Ahol ezt nem lehetne elérni, legalább odáig kell őket vinni, hogy ellenséges vagy kicsinylő hangon ne írjanak a dologról.
Használd fel, kérlek, tapintatosan, de nyomatékosan vármegyéd területén lakó tekintélyes románoknál és az esetleg ott megjelenő lapoknál állásod és egyéniséged egész súlyát a kedvező eredmény érdekében.
Éppen olyan fontos a magyarság kezelése. Az elől a tény elől nem zárkózhatik el senki sem, hogy a mi románjaink – még Erdély legexponáltabb részeiben is – kifogástalanul viselkedtek eddig, dacára a nagyon cudar romániai hangulatnak. Azt hiszem, nagy hiba volna, nemzeti érdekből is, ha ezt a tényt nem jutalmaznók.
Ami pedig egész akciómat illeti, ha talán lesz is sok olyan magyar ember, kivált Erdélyben, akinek nem fog tetszeni a dolog, nagyon kérem, gondolja meg, mi minden forog kockán, mit veszíthet éppen az erdélyi magyarság, és legyen annyi bizalommal nemzeti érzésem és hazafiúi belátásom iránt, hogy az az igen komoly és jelentékeny előny, amelyet a románoknak kilátásba helyezek, nem veszedelem magyar nemzeti szempontból és a mai pillanatban szükséges, célszerű és helyes dolog.
(Gróf Tisza István levélfogalmazványa az erdélyi és környező megyék főispánjaihoz, 1914)
origo.hu
Meghalt Jelenits István
