Nem egészen amazon

Furcsa eseményre kaptak meghívást két hete a Tripoliból tudósító nyugati újságírók: ötszáz újonnan kiképzett katonanő „esküdött hűséget” Líbia már nem teljhatalmú urának, Moammer Kadhafi ezredesnek. A sajtónak szóló látványosság során ezek a nők – lányok és asszonyok – tapsoltak, énekeltek, öklüket rázták, a líbiai rezsim zöld zászlaját lengették, páran pedig a levegőbe lövöldöztek újonnan kapott gépkarabélyaikkal.
Ijesztőek, vadak, a smink alatt nőietlenek voltak, pontosan az ellenkezői annak, amit az iszlám alázatos, beletörődő nőképe megkívánna tőlük. Lehet, nekik ez volt a kitörés útja.
Nyilvánvaló, hogy minél inkább áldozatává válik egy csoport a társadalmi elnyomásnak – Líbia és több iszlám ország esetében a nők –, annál extrémebb formát választanak, hogy mégis érvényesülhessenek. Ha kell, úgy, hogy nőietlenné válnak, talán még az agresszív férfiaknál is agresszívabbá.
Az nem egészen világos, hogy a most avatott katonanőknek van-e közük az ezredes hírhedt női testőrségéhez, amelyről legendák keringenek. Valószínű, nincsen: ezek a nők csak a médiának játszottak, a líbiaiak hazafias érzületeit demonstrálandó.
Ami a legendás egységet illeti, a vezér 1979-ben kezdte kiképeztetni jellegzetesen kék egyenruhás női testőrségét. Csak 13–18 éves, garantáltan érintetlen leányok kerülhettek be az elit iskolába, az ezredes állítólag maga válogatta ki a jelölteket. Kegyetlen, a vezérért az életüket gondolkodás nélkül feláldozni hajlandó fanatikusokká nevelték őket.
Egy bizonyos Aisa nevű amazon testőr 1998-ban Kadhafi életét mentette meg azzal, hogy egy iszlám fanatikus merénylő golyója elé ugrott, és ő halt meg a célpont helyett. Ebben a merényletben egyébként megsérült hét társa is, és ha hinni lehet a híradásoknak, Kadhafi nagyon meggyászolta Aisát.
A líbiai diktátor úgy tartja, a nőknek fejlettebb a hatodik érzékük, mint a férfiaknak, előbb megérzik a veszélyt, ezért jó testőrök. Az elit tripoli kiképző intézetben harminc év óta körülbelül hétezer lány végzett, egyszerre általában negyvenen vannak szolgálatban. Kadhafi ragaszkodik hozzá, hogy a csapatban legyen mindig egy századosi és egy ezredesi rangban szolgáló fekete nő is.
Ezek a lányok megtehetik azt, amit a líbiai nők többsége nem: vastagon kifestve, kihívóan állhatnak a férfi mellett, aki a védelmükre szorul. Ékszer helyett fegyver, férj és gyerekek helyett szüzesség, valamint egy elérhetetlen ideál, akinek a fényképeivel ki van tapétázva kiképzőhelyük.
Azért az apácákhoz túlzás volna hasonlítani őket, ugyanis hidegvérű gyilkosok. Egyik leszerelt társuk kitálalt a nyugati sajtónak. Elmesélte, milyen volt, mikor tizenhét engedetlen főiskolást kellett egyszerre kivégezniük, máskor Kadhafi unokatestvérét tették el láb alól, csak mert fel merte emelni a hangját a diktátor jelenlétében. Az amazon ismert női szerep, már az ókorban regék szóltak a férfi nélkül megélni képes, független, harcos asszonyokról. Görög mintaképe ennek a nőtípusnak Artemisz, aki maga kérte Zeusztól az örök szüzességet, látva az istenek szerelem miatti szenvedéseit. Kadhafi testőrei azonban abban az értelemben nem amazonok, hogy ők nem független emberek, hanem nagyon is függők, akik érzelmileg azonosulnak az agresszorral.
Eközben sorstársaik élete immár fabatkát sem ér: az ENSZ szerint is kritikussá vált a nők helyzete Líbiában, bárkit meg lehet erőszakolni, gyermekeivel együtt földönfutóvá tenni. Aligha meglepő, hogy egy olyan társadalomban, amelyben mindez bekövetkezhet, bőséggel van jelentkező arra, hogy kiváltságos helyzetbe, az erő oldalára kerüljön.
Ismert jelenség a bántalmazottak körében (a gyilkológép-iskola kislány korban bántalmazásnak tekinthető), hogy a bántalmazott lelki értelemben belebújik a bántalmazó bőrébe. Normái az ő normáivá lesznek, így szorongása biztonságérzetté alakul. Ezek a normális környezetükből kiszakított fiatal lányok rajonganak a diktátorért, szerelmesek belé – valakit mindenkinek kell szeretnie.
A Líbia elleni mostani támadások csak a végletekig fokozzák bennük ezt a szenvedélyt. Kadhafiból ki lehet gyógyulni, a gyilkolásból nem. Az a fiatal lány, aki elmesélte, milyen volt testőrnek lenni, azzal zárta szavait, hogy mindent megadna, ha személyesen vághatná el a diktátor gigáját.