Siker – hosszú távra

Egyik oldalon a selejtes kormányai nyolcéves teljesítményének köszönhetően elsöpört politikai oldal terjesztette gonosz mese uniós elnökségünk politikai kudarcáról, amit revánsnak vél, ám valójában Magyarországnak és szétesőben lévő önmagának okoz vele jóvátehetetlen károkat.
A másikon súlyos szimbólummal terhelt európai kontraszt: míg Brüsszel legismertebb építményén, az Atomiumon tegnap magyar trikolór lobogott, addig az athéni Akropolisz előtt a lázadó görögség hatalmas táblán hirdette a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió parancsszavaira bukdácsoló szocialista kormánynak odavetett kihívását: „Hatalmat a népnek!” Magyarország január 1-jén kezdődött uniós elnöksége tegnap éjfélkor ért véget. Mozgalmas hónapok voltak. Emlékezetfrissítésként: Gyurcsány Ferenc, a Magyarországot korábban irányító neoliberális formáció volt vezetője már az uniós elnökség elején kijelentette, az – szerinte – már véget is ért, és Orbán Viktor elszigetelődött. Gyurcsány ideológiájában megboldogult egykori külügyminisztere, a magyar államnak súlyos anyagi kárt okozó moszkvai ingatlanügyletet kézjegyével jóváhagyó Göncz Kinga pedig arra kérte Brüsszelt, hogy vegye ki az unió irányítását a magyar kormány méltatlan kezeiből, és elsőként az unióban szankciókat követelt hazája ellen. A tények brutálisan rácáfoltak az anti-Kasszandrákra. Az Európai Unió Tanácsának soros magyar elnöksége fényes sikert aratott annyi területen, amennyinek a felsorolása is terhes. Kezdve a későbbi válságokra megfelelő válaszokat adni hivatott gazdasági kormányzástól, a 2014-re integrálható egységes uniós energiapiactól, Horvátország csatlakozásától a Magyarország számára is kiemelten fontos Duna- és romastratégián át annak elismertetéséig, hogy Románia és Bulgária teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, mind azt bizonyítják, hogy José Manuel Barroso európai bizottsági, Jerzy Buzek európai parlamenti és Herman Van Rompuy EU-tanácsi elnök megannyi elismerése és gratulációja bőségesen ki van érdemelve. Mennyiségileg is: az elnökségi apparátus több mint kétszer annyi dossziét takarított el útjából, mint amennyit a stafétabotot a magyaroknak átadó belga elnökség. Az ellenszél nem is szél, hanem orkán volt. Jellemző, hogy még tegnap, az elnökség utolsó napján is Fischer Ádám művész, a választók által a kellő helyére utalt, SZDSZ nevű neoliberális párt egykori prominense, a Kőszeg Ferenc által alapított Helsinki Bizottság tagja a nemzetközi sajtóhoz írt kétségbeesett levelében emelte ki csupa nagybetűvel a GYÖNGYÖSPATA szót, és kérte az újságírókat, vigyázó szemüket tartsák a budapesti kormányon. Amelynek kényszerképzete – így Fischer –, hogy a balliberálisok szítják világszerte a hangulatot az ország kétharmados többséggel megválasztott vezetői ellen. A köz- és színjátékokat pedig ismerjük. Ahogyan az Európai Parlament zöldjei és liberálisai szájukat leragasztva tartottak fel magyar újságokat ábrázoló fehér lapokat a rajtuk átlósan átfutó CENZÚRÁZVA felirattal, nem tudván, hogy a magyarországi balliberális médiánál szabadabban hazudozó és gyűlöletkeltőbb nincs Európában, míg volt SZDSZ-es sztárjai uniós fórumokon temették szakmányban a magyar demokráciát, szabadságot, valamint hasonlították a miniszterelnököt Lukasenko fehérorosz és Chávez venezuelai diktátorhoz. És rasszistázták le az egyetlen európai parlamenti pártot, amelynek cigány származású képviselője van, és amely segített tető alá hozni a romastratégiát. A magyar siker azonban igazán hosszú távon mutatkozik meg. Ugyanis kitörölt minden olyan kisebbrendűségi érzést a magyar politikusokból, hogy ne lennének egyenlők uniós társaikkal.