A családi gazdaságok és a vidéki élet

A kertészeti ágazatok fénykorukat a rendszerváltás előtt élték. A korlátlan, sokszor mondvacsinált biztos piac, a minőségre kevésbé adó, hatékonyságot, gazdaságosságot mellőző termelés, értékesítés szinte az egyik napról a másikra összeomlott. Az elmúlt húsz évben egy-egy részterületet próbáltunk fejleszteni, s így az uniós csatlakozásra sem sikerült kellőképpen felkészülni. A zöldség-gyümölcs ágazat „nehéziparának” számító feldolgozók külföldi tulajdonba kerültek a rossz privatizáció miatt. A globalizáció hatására a friss zöldség-gyümölcs kereskedelemben a multik térnyerése váratlanul és felkészületlenül érte a hazai termelőket, kereskedőket. A túlzott liberális üzletpolitika ellehetetlenítette a termelőket, kicsiket és nagyokat egyaránt. Olyan növényfajokból (hagyma, gyökérzöldségek stb.), amelyből régebben jelentős menynyiséget exportáltunk, most importra szorulunk. Állandó feszültség forrása, hogy a szezon kezdete előtt nagy mennyiségű importtermékekkel az áruházláncok letörik az árakat (lásd idei görögdinynye), így a termelőknél nem képződik eredmény, és kénytelenek felhagyni a termesztéssel.
A mostani nemzeti kormányzat eltökélte, hogy ezen próbál változtatni. Meggyőződésem, hogy a 24. órában vagyunk. Ahhoz, hogy a kertészeti ágazatok húzóágazatokká váljanak, teljes paradigmaváltásra van szükség. Nem elégséges egy-egy részfolyamatot módosítani, az egész rendszert át kell alakítani a termeléstől a kereskedelmen át a feldolgozásig.
Vissza kell állítani a mezőgazdaság becsületét, vonzóvá kell tenni a fiatalok előtt. Szomorú látni, hogy a falvakban a kertek, udvarok elhanyagoltak, és a családok saját szükségletükre sem termelnek, mert mondják, nem éri meg. Pedig a mezőgazdaság, a kertészet alapjaival a gyerekek a családi háznál tudnak megismerkedni, a munkát, felelősséget megismerni. A helyi piacoknak is fontos szerepe van: azonkívül, hogy a felesleget el tudják adni, közösséget is formálnak. Hiszen sokaknak más társadalmi érintkezésre nem nagyon van lehetőségük.
A családi gazdaságoknak viszont már úgy kell termelni, értékesíteni, hogy az hatékony és eredményes legyen, benne legyen a fejlődés lehetősége. A nyugati országokban is csak ott tud jól működni a családi gazdálkodás, ahol generációk együtt végzik, vegyes ágazati rendszerben (növénytermesztés és állattenyésztés együtt) a tevékenységüket. A kertészeti termelést viszont legtöbbször önállóan végzik (dísznövény, faiskola, zöldséghajtatás, szőlőtermesztés-borászat, gyümölcstermesztés). A legtöbb kertészeti kultúrát (kivéve az erősen gépesíthető kultúrákat) családi gazdaságokban gazdaságosabban lehet termelni, mint nagyüzemekben. Persze a hatékonyság, a versenyképesség miatt itt is megvannak az adott kultúrához tartozó optimális üzemméretek.
A kertészeti ágazatokra jellemző, hogy nagyobb beruházási és forgótőkeigény mellett aránylag kis területeken nagy termesztési értéket lehet előállítani. A termesztésből és a növény biológiájából adódóan jelentős munkacsúcsok alakulnak ki, amelyet csak jelentősebb munkaerő-bevonással (palántázás, szedés, speciális ápolási munkák) lehet megoldani. Szerencsére a nemzeti kormányzat egyik első intézkedése volt az alkalmi munkavállalás megkönnyítése, egyszerűsítése a mezőgazdaságban (már nem sok hiányzik, hogy versenyképes legyen a spanyol, francia rendszerrel). Vannak olyan kertészeti ágazatok (hajtatás, friss, tárolt szabadföldi zöldség), amely egy közepes gazdaságban, több kultúra termesztése esetén évi 7–10 hónap (1200–1600 óra/ fő) munkát tud adni. Jelenleg a merev munkaszabályozás miatt nem tudják alkalmazottként foglalkoztatni a dolgozókat, csak részmunkaidőben vagy alkalmiként. Amennyiben féléves-éves munkaidőkeretben lehetne foglalkoztatni a dolgozókat, sokkal több személy lehetne állandó alkalmazott. Ez lenne a munkaadó érdeke is. (Régi mondás, a kőművesnek, fagylaltosnak nyáron kell megkeresni a tűzrevalót, ez igaz a mezőgazdaság legtöbb területére is, kivéve az állattenyésztést).
Az elmúlt évek válsága, az idei uborkabotrány nagyfokú fogyasztás-visszaesést hozott főleg a friss zöldségféléknél. A kormány, a szakmai szervezetek erőfeszítései nyomán (hungarikumtörvény, GMO-mentesség megtartása, marketingakciók) szerencsére a magyar fogyasztók jelentős része a magyar termékek irányába fordult. Itt a termelőknek, integrátoroknak kell mindent megtenni azért, hogy e törékeny bizalom meg is maradjon.
A termelés versenyképességének javítása érdekében át kell alakítani a termelőknek szóló szaktanácsadási rendszert a gyakorlati tanácsadás előtérbe helyezésével. A különböző minőségbiztosítási rendszerek, nyomonkövethetőség, integrált és biológiai növényvédelem, ökotermesztés hazai innovációja, a termelők ez irányú képzése elsődleges a fogyasztói bizalom helyreállításában és megőrzésében. Meggyőződésem, hogy ezt a termelők, családi gazdaságok már saját maguk nem tudják elvégezni integrátorok, szakmai szervezetek segítsége nélkül. Az unióban erre alakultak (1996-tól), Magyarországon pedig 2002-től a TÉSZ-ek (Termelői Értékesítő Szervezetek). Sajnos Magyarországon a zöldség-gyümölcs termelésnek csak közel húsz százalékát fedik le, míg Nyugat-Európában 60–90 százalékot. A 2008–2010-es válság egy erős tisztítási folyamatot indított el ezeknél a szervezeteknél. Jól látható, hogy csak azok a TÉSZ-ek tudtak fennmaradni, amelyek termeléshez kötött integrációt, szakmai munkát is végeznek. Akik csak „felvásárlást”, kereskedelmi tevékenységet végeztek, végeznek, komoly gondok előtt állnak. Sajnos az elmúlt években a politika jobban belenyúlt a szakmai kérdésekbe, olyan termelői csoportok mentek csődbe, amelyek addig erősen a kirakatban voltak, ezzel is rontva a TÉSZ-ek megítélését és akadályozva bővülésüket.
Az elmúlt közel tíz évben a szövetkezések jelentős infrastruktúrával (hűtők, csomagolók stb.) humánerőforrással gyarapodtak, amelyek már legtöbbjüket versenyképessé teszik a kereskedelemben. A beruházások megvalósításakor a legtöbb termelői szervezet egy dinamikus fejlődést tűzött célul maga elé, most sok helyen e berendezések kihasználatlanul állnak, rontva a versenyképességet. Míg a tag nem érzi magáénak az érte és általa létrehozott szervezetet, nem kap különböző szolgáltatásokat (szaktanácsadás, minőségbiztosítás kiépítése, tagi kölcsön, biztos értékesítés, kifizetések rövid határidővel), addig a tag hűsége az áruk beszállításánál bizonytalan. Az elmúlt években a támogatások reményében sok kereskedő- cég is TÉSZ-t hozott létre. Kimondottan szakmai alapon, tüzetes átvilágításon kellene átesnie a Vidékfejlesztési Minisztérium által korábban elfogadott minden termelői szervezetnek, hogy megítélésük mind a termelők, mind a közvélemény körében javuljon. Amíg ez nem történik meg, addig a zöldség-gyümölcs ágazat fejlődése is kérdéses. Egy jól működő TÉSZ tudja azokat az integrátori feladatokat ellátni, amely összekapcsolja a termelés szereplőit, családi vagy társas gazdaságokat és a kereskedelmet. Erre vannak jó példák az uniós országokban és itthon is.
A kertészeten belül a zöldség-gyümölcs ágazatban a legmagasabb a feketekereskedelem aránya. Becslések szerint 30-40 százalék, de zöldséghajtatásnál április–május–június hónapokban keresleti piac esetén elérheti a 60-70 százalékot is. Itt a kormányzatnak még jelentős tennivalója van a már megtett intézkedések mellett.
Nagyon fontos az elmúlt időszakban meghozott törvények betartatása, ellenőrzése (nyomon- követhetőség, kereskedelmi regisztrációk stb.). A termelői adatszolgáltatás megvalósulása sok esetben javítaná a piaci zavarok kiszűrését, a nepper- kereskedelem visszaszorítását. Ha ez nem oldódik meg, főleg a helyi piacok működése kerülhet veszélybe (helyi piacokon csak saját terméket előállító árusíthasson). Mihelyt a költségvetés engedi, célszerű csökkenteni a zöldség-gyümölcsök áfáját, mert a feketekereskedelem, az ellenőrizetlen import, névleges export (sok esetben nem hagyja el az országot a termék, csak papíron) gazdaságilag és morálisan is rombolja a termelést, a kereskedelmet és a fogyasztói bizalmat. Az áfacsökkentés középtávon fogyasztásbővüléssel járna, amely termesztésbővülést eredményezne. Meg kell találni annak a módját, hogyan lehetne újraindítani a feldolgozóipart. A kereskedelmi törvény éves karbantartását is el kell végezni, figyelni, hogy a jelentős mezőgazdasági, kertészeti termeléssel rendelkező országok (Franciaország, Spanyolország, Hollandia, Olaszország stb.) milyen módosításokat végeznek. Más országokban is felértékelődik a személyhez, szervezetekhez kötött termékek szerepe. Az előkészítés alatt álló hungarikumtörvény, magyar termék megjelölés szabályozása mellett ki kell dolgozni a saját márkás termékek árusításának feltételeit. A termelői szervezetek számára ez különösen fontos, mivel az áruházláncok többségében a zöldség-gyümölcs termékeken nem szerepeltetheti védjegyét, ami számára fontos marketingeszköz lenne a fogyasztói bizalom kialakítására.
A nemzeti kormányzat célkitűzése, hogy közel 400 ezer új munkahely létesüljön a mezőgazdaságban. Ebből a kertészetben 250–300 ezer fő látszik megvalósíthatónak (a többi állattenyésztés, vidéki turizmus, szántóföldi termelés). A családi gazdaságok megerősítése, a fiatalok meggyőzése, segítése az egyetlen út ahhoz, hogy a vidéki élet újra vonzóvá váljon. Azonban a családi gazdaságok önkéntes integrációja elengedhetetlen a versenyképes piaci pozíciók kialakításához. A termelői szervezetek eddigi működése során szerzett tapasztalataink felgyorsíthatják és hatékonnyá tehetik az új típusú szövetkezések kialakulását.

A szerző a Dél-alföldi Kertészek Szövetkezete elnöke,
a FruitVeB szakmaközi szervezet és terméktanács alelnöke