Az Erdély régészete című tematikus lapszámban drónfelvételekkel és térképekkel tarkított izgalmas cikkek mutatják be a legújabb erdélyi kutatási eredményeket, méghozzá tabuk nélkül. A székelyföldi Csíkvidék régészetét bemutató anyagból ugyanis kiderül, hogy a romániai kommunista hatalom 1989 előtt csak „autochton” dák-római lakosságról akart hallani a III–XIII. század között, és ehhez a régészetet is felhasználva sikeresen címkézte át a gótokat, gepidákat, avarokat és szlávokat. Az elmúlt két és fél évtized viszont a korábban régészetileg szinte ismeretlen székelyföldi területet mára Erdély egyik „legláthatóbb” vidékévé tette, és persze Csík magyar gyökereit is leporolta.
Az alapjaiban torz dák-román kontinuitás elmélet főkolomposáról, Constantin Daicoviciuról is olvashatunk az erdélyi régészet múltját és jelenét taglaló részben. Tőle eredeztethető ugyanis a bukaresti hátszelű, politikai célokra felhasznált régészet vonulata, amelynek hatása sajnos máig nem kopott ki a romániai közoktatásból és köztudatból. De tegyük hozzá, kolozsvári értelmiségi források szerint Daicoviciu politikai végrendeletében kinyilatkoztatta, hogy
a dákoromán kontinuitás elmélete hipotetikus: politikai célok szolgálatába állítani – bűn.
Az ő ténykedéseivel szöges ellentétben áll az első magyar régésznő, Torma Zsófia munkássága, aki nemcsak magyarországi, de közép-európai elsőnek is számít.
A jeles női régész-úttörő több mint tízezer darabot számláló gyűjteményéről is olvashatunk Vindus Melinda, a Wosinsky Mór Múzeum régésztechnikusának írásában.
A Határtalan Régészet tematikus lapszámának nagy érdeme, hogy nem szorítkozik kizárólag a szűk földrajzi értelemben vett Erdélyre, hanem kitekint a többi, Romániához csatolt magyarországi területre, így a mai határhoz közel eső Érmellékre is.
Így évezredeket léphetünk vissza az időben az Ér-vidék késő bronzkorába, ugyanakkor a szemünk előtt tárul fel a tasnádi református templom gótikus múltja is.
