Elmerülés Magyarország őserdőjében, nyakig a csalánban

Van Magyarországnak egy olyan túraútvonala, amely a legharcedzettebb turistákat is meghökkenti, azokat pedig, akiknek nincs kellő lelkierejük vagy nem eléggé felkészültek, meghátrálásra készteti. A Budapesttől 100 kilométerre nyugatra fekvő Burok-völgyet magyar dzsungelnek is szokás nevezni. Túra egy vadregényes szurdokban, térerő és mindenfajta emberi kapcsolat nélkül, nyakig érő csalánosban.

Magyarország egyik legizgalmasabb sétáját a Burok-völgyben tehetjük meg

Burok-völgy. Amikor meglátom a századik, az úton keresztbe fekvő fát, elönt a pulykaméreg. Kilencvenkilenc testvéredet átmásztam már, átbújtam alattuk, olykor hétrét görnyedve, máskor a fülemet és arcomat csípő csalánossal megküzdve. Hány van még belőled? Másik száz? Kétszáz? Az égre nézek, a szűk, leszakadó szurdokban alig látom a napot. Először hátizsákomat dobom át a fán, majd nekilendülök, megkapaszkodom, a mozdulatok már automatikusak. Az újabb akadály legyőzése után telefonomra nézek. Hat órája vagyok a szurdokban, hat órája nem csipog, nem zörög, nincs kapcsolat. Jól van ez így.

Sok száz kidőlt fa nehezíti a sétát, de a Burok-völgy így is óriási élmény
Fotó: Csudai Sándor

Szemünk előtt nő az új élet a Burok-völgy kidőlt fatörzsein

Aznap reggel Várpalotára érkeztem meg vonattal. Az állomás előtti megállóból indulnak azok a buszok, amelyek Tés felé viszik az utasokat. Addig nem kell elmenni, a Királyszállási elágazás nevű megállónál kell leszállni. Ez a Burok-völgy külső bejárata. A jelzések jól tájékoztatnak, egy kellemesen egyenes, majd kissé lejtő aszfaltos úton kezdjük meg a kirándulást. Mielőtt elérnénk a környék egyik nevezetességét, a Nagy-Magyarország Parkot, fából ácsolt tábla mutat jobbra, s jelzi, hogy ez itt a Burok-völgy bejárata. A felirat előre figyelmeztet: nehezen járható út előtt állunk. Ezt viszont tényleg illik komolyan venni. Annyit segítek: aki a Királyszállás felől kezdi meg a túrát, s egy idő után úgy érzi, elege van a mászásból-bújásból, az egy idő után vissza tud fordulni. Ha azonban több mint egy órát haladtunk befelé, ez már nem érdemes megtenni. Hogy honnan kapta a nevét ez a völgy? Tavasszal, amikor a fák lombkoronája egyre terebélyesebb lesz, a levelek és az ágak szinte sátorként borulnak rá a völgyre, különleges burkot alkotva.

A letérés előtt érdemes kis sétát tenni a Nagy-Magyarország Parkba. Hosszú lesz az út, itt juthatunk vízhez, energiát adó szőlőcukorhoz vagy más ételhez. Érdemes minden szükséges dolgot megvenni, s az sem árt, ha elmondjuk, hogy a következő órákat a Burok-völgyben töltjük. Miért van erre szükség? Nos, a völgyben órákon keresztül úgy fogunk gyalogolni, hogy nem lesz kapcsolatunk a külvilággal. Éppen ezért nem árt, ha tudnak rólunk.

A kidőlt fákon új élet sarjadzik
Fotó: Csudai Sándor

Eljött a pillanat, amikor a piros kocka jelzést követve nekivágtam Magyarország dzsungelének. (Egy idő után a piros kocka jelzés piros csíkra vált.) Nincs ebben semmi túlzás. Egyrészt a mély szurdokban, a magas kőfalak és sziklák között nagyon könnyen megreked a levegő, egészen más bent a klíma, mint odakint. Másrészt a sűrű növényzet gyakran beborítja az utat, a folyamatos sétát pedig a turistaútra dőlt fák nehezítik.

Sokan és jogosan teszik fel a kérdést, miért nem lehet ezeket a fatörzseket, csonkokat elvinni onnan? Én viszont azt mondom, nagyon is jó, hogy nem nyúlnak hozzájuk. Nem kell mindig és mindenhol steril környezetet teremteni, az sem jó, ha belenyúlunk a természet alakította világba. Hosszú perceken keresztül néztem azokat az óriási gombákat, amelyek a kidőlt fatörzseken találtak maguknak otthont. Az erdei bogarak, a cincérek réges-régen belakták már ezeket a törzseket. Miért kellene az embernek ebbe beleavatkoznia? Mondom ezt úgy, hogy a kidőlt fák kerülgetése, megmászása nagyon lelassítja a haladást.

A Burok-völgyet jól ismerők szerint márciusban érdemes a leginkább ide eljönni. Akkor ugyanis az egész völgy egy hatalmas medvehagymaszőnyeg. Magyarországon a Mecsek hegyoldalai mellett itt terem a legtöbb medvehagyma, amely ma már szerencsére sok család asztalára kerül oda. Most viszont nem március, hanem augusztus vége van, a nap bekandikál a szurdokba, miközben az igazi kihívást az egyre kopottabb jelzések megtalálása és a csalánosban való hadakozás jelenti.

A Burok-völgy Magyarország legvadregényesebb turistaútvonala
Fotó: Csudai Sándor

Rövidnadrágban és pólóban senki se vágjon neki a Burok-völgynek, de olykor a hosszú nadrág és hosszú ujjú felső sem elég. A túraútvonal egyes részein embermagasságúra nőtt a csalán, amellyel kellemes házasságban él a bogáncs. Itt csak a legnagyobb figyelemmel és óvatossággal lehet áthaladni. Ezek a szakaszok és a fák megmászása teszik Magyarország egyik legvadregényesebb, egyben legnehezebben leküzdhető útját egyedivé és feledhetetlenné.

Barlangok, sziklák, őserdőben éneklő madarak

Semmi zaj. A nagy csendbe olykor egy-egy harkály vagy fakopáncs munkája hallatszott be. A Bakony keleti részében ez az a hely, ahol tökéletesen el lehet tűnni. A jelzés és az út vadul kanyarog, egyre mélyebben hatolunk be a szurdokba. A szél a meredek, leszakadó hegyoldalon nőtt fák leveleit rezegteti. Mivel digitális kapcsolat nincs, papírtérképpel a kezünkben sétálunk, bár itt nem lehet eltévedni. A piros jelzés folyamatosan velünk van, egyes fákon jó lenne, ha kicsit átfestenék. Nem kell félni, főleg, ha jól beosztottuk az erőnket ezen a kicsivel több, mint 12 kilométeren. Egy biztos: ezen az úton tényleg minden lépést érdemes megfontolni, sietni viszont nem szabad. A legnehezebb szakaszok azok, amikor a csalános alatt mohás sziklák bújnak el, miközben te az előtted heverő fatörzs leküzdésére gondolsz. Ez a túra nemcsak fizikai, hanem mentális kihívás is lesz a javából.

Olykor tényleg akadályverseny zajlik a Burok-völgyben
Fotó: Csudai Sándor

Minden nehézsége ellenére azt mondom: megéri. Magyarország egy olyan elhagyott, magára maradt ősi világa tárul a túrázó elé, amit máshol aligha lehet megtalálni ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Néha pedig érdemes felfelé is nézni. Látni azokat a 20-30 méter magasra nőtt ősfákat, amelyek a hegyoldalt borítják. Ha pedig éles szemmel nézünk, akkor ebben a felettünk magasodó erdőben barlangok körvonalait is felfedezhetjük. Ahogy haladunk a völgy középpontja felé, úgy lesz egyre hangosabb az erdő koncertje. A madarak éneke kísér minket, nyoma sincs már az út elején megélt csendességnek. Ebben az a misztikus, hogy miközben hallod a hangokat, semmit sem látsz. Mert ekkor már a szakadék mélyén lépsz előre, s csak a rád omló falakat, a sziklákat és egy kevéske eget fog be a látómeződ. 

Nem véletlen, hogy különlegesen védett természetvédelmi terület ez. Ahol megállt az idő. Elcsépelt mondás ez, tudom, de a Burok-völgyben járva tényleg értelmet nyer. Az erdő és a mindent átalakító, tervező, rosszabb esetben leromboló ember harcában itt nem a homo sapiens áll a győztes oldalon, s ez nagyon is rendben van így. A földön fekvő fatörzsekből sarjadó új élet látványa mutatja meg a természet igazi vadságát és erejét.

A piros jelzést követve nehezen lehet eltévedni a Burok-völgyben
Fotó: Csudai Sándor

Mintegy 12 kilométeren át követhetjük a piros jelzést, majd egy szűk völgybe érve elágazás bukkan elő. Balra, a meredek hegyoldalnak indul meg a kék kereszt jelzés, amelyen felfelé mászva hamarosan elérjük az Országos Kék Túra útvonalát. A hegy teteje előtt más is életre kel, de ennek annyira nem örülünk: a csipogás, a rezgés, a sípolás jelzi, hogy az eddig órákra elnémult mobilunk újra cellát talált, s ismét kapcsolatot teremtünk a külvilággal. Valahol jó ez, más szemmel nézve nem. Gyermekkorom vándortáborai jutnak az eszembe, a Zempléni-hegységben megtett túrák, amikor a hátizsákban a lejárt szavatosságú sertésmájkrém fémdoboza koccant össze a termosszal, amikor a régi térképeket nézve, a tájolót és az iránytűt forgatva kerestük az előttünk lévő utat. A régen minden jobb volt mondás ez esetben is elcsépelt, csak a nosztalgiára hajazóknak igaz.

A hegy tetején a telefon is életre kel

A hegy tetején kibukkanva jobbra fordulunk, s az erdőkkel szegélyezett rét közepén indulunk lefelé, a Kelet-Bakony egyik bájos zsákfaluja, Bakonykúti felé. Itt buszmegállót is találunk, az itt megálló járművek hamar Székesfehérvárra visznek, onnan pedig könnyű a menet, tartson bárhová is az ember.

A Burok-völgy bejárása igazi akadályverseny
Fotó: Csudai Sándor

A Burok-völgy olyan hely, amely igazi élményt ad. Tavasszal, amikor a csalán és a tüskés, vad bozót még nem kelt életre, könnyen járható. Nyáron már vaskosabb idegrendszer és nagy türelem kell hozzá. Ősszel a színek pompája miatt gyönyörű. Egyedül a téli időszakban nem javasolt, de a bátrak persze akkor is megpróbálhatják. Egy biztos: legyen bármilyen nehéz is ez a túra, az ember, miután kipihente magát, azonnal visszavágyik oda.