A kereskedelmi televíziók és az értékteremtés

Egyre növekvő számban és egyre sűrűbb megjelenéseikkel eddig soha nem látott mértékben uralták el a hazai könnyűzenei életet a Megasztár (2003-tól), a Csillag születik (2007-től) és az X-faktor (2010-től) műsorok. A műsorokon keresztül az RTL Klub és a TV2 gyakorlatilag saját gyártású „termékeket”, sztárokat állít elő. A fellépőkkel megkötött szerződések által a kereskedelmi tévék ezen saját sztárok, termékek sikerében érdekeltek, amely egyben azt is jelenti, hogy ezek a médiumok a versenytársnak számító, ténylegesen alkotó, értékteremtő hazai könnyűzenei produkciók képernyőről – és ezáltal koncerthelyszínekről is – történő kiszorításában érdekeltek.
A fő probléma a Megasztár/Csillag születik/X-faktor műsorokkal az, hogy a résztvevők alapvetően másolásban versenyeznek, korábbi slágereket adnak elő, ahol az eredeti előadókat utánozzák. A múlt slágereinek eléneklését gyakran az énekhangszín és előadásmód utánzása teszi „teljessé”. Gyakorlatilag karaokeversenyről is beszélhetünk, hiszen ezt a műfajt hivatalosan annak hívják. Alkotóművészi szempontból teljesen értéktelen produkciókat hallhatunk, szórakoztató show-műsorokba ágyazva. Önálló énekhangszínt, kreativitást, alkotást a versenyzőktől semmilyen mértékben nem igényel a verseny, még az imázst is profi stáb alakítja ki, stylist, fodrász, fotós, tánctanár, koreográfus.
Ezzel szemben: A Ki mit tud? a Magyar Televízió kulturális tehetségkutató sorozata volt 1962-től 1996-ig. Ha össze akarjuk hasonlítani a Ki mit tud?-ot a jelenlegi versenyekkel, akkor azonnal szembetűnik két fontos különbség. A Ki mit tud? egyrészt sokkal szélesebb körben kereste a tehetségeket (néptánc, hangszeresek, folk, jazz stb.), másrészt ennél is fontosabb, hogy önálló, új produkciókat mutatott be. A műsor értéket teremtett azzal, hogy különböző szerzők és előadók a saját dalaikkal és hangjukkal versenyeztek, ezáltal valóban alkottak utánzás helyett. Mindazonáltal természetesen szórakoztatók is voltak a műsorok, az egész ország figyelemmel kísérte a versenyeket.
Hasonló verseny volt a Táncdalfesztivál is, amelyről a következőket írja a Wikipédia: „A Táncdalfesztivál tehetségkutató verseny volt a Magyar Televízióban. A hatvanas évek második felétől a Táncdalfesztiválok jelentették a legnagyobb kiugrási lehetőséget az énekeseknek. Ekkor fedeztek fel olyan zenészlegendákat, mint Zorán, Kovács Kati vagy Koncz Zsuzsa. Története: Táncdalfesztivált először 1966-ban rendezett a Magyar Televízió. A következő évtizedekben olyan előadók váltak ismertté a műsornak köszönhetően, mint Katona Klári, a Hungária (együttes), Koós János, Korda György, Aradszky László, Delhusa Gjon, a Neoton együttes, Szűcs Judit, Mary Zsuzsi, Soltész Rezső, Szulák Andrea, Máté Péter, Szécsi Pál, Cserháti Zsuzsa, Ihász Gábor, Vámosi János, Záray Márta, Sárosi Katalin.
Az első, klasszikus korszak 1966 és 1972 között volt, ezt követően 1977-ben, 1981-ben, 1986-ban, 1988-ban, 1992-ben, 1993-ban, végül 1994-ben is rendeztek ilyen versenyt. Hasonló dalverseny volt a Magyar Rádióban a Tessék választani! és a Made in Hungary.”
A Táncdalfesztiválra is igaz a fentebbi megállapítás: magyar szerzők és előadók a saját dalaikkal és hangjukkal, azaz a saját alkotásaikkal versenyeztek.
Játsszunk el a gondolattal, és képzeljük el, milyen lett volna, ha Máté Péternek vagy Kovács Katinak annak idején ABBA- vagy Boney M.-számokat kellett volna előadnia ahhoz, hogy sikeres legyen. Mulatságos? Abszurd? Azt hiszem, mindenki belátja, ha a mai állapotok néhány évtizeddel korábban keletkeznek, a magyar könnyűzene lényegesen szegényebb lenne. A magyar könnyűzene azonban ma is alkotna, értéket teremtene, ha lenne rá lehetősége és nem szorulna ki alkotásaival a médiából, ha ma is lennének valódi, eredeti produkciókra, szerzőkre és énekesekre kiírt, népszerű versenyek, esetleg lenne tudatos, a kereskedelmi tévéket ellensúlyozó kultúrpolitika ez ügyben.
Juhász Kornél zenész-közgazdász