Angyalarcú gyilkos

Ilyen mészárlást csakis az iszlám elvakult követője tervezhet ki és hajthat végre, gondolta gyakorlatilag az egész sajtó, mikor az első híreket meghallotta és közzétette Norvégiából. Merénylet a miniszterelnöki hivatal előtt, bizony, tipikus al-Kaida-lépés. Majd a másik, sokkal véresebb és szörnyűbb esemény, a mészárlás az ifjúsági táborban. Az iszlamista szélsőségesek egyik, állandóan hírverésre éhes része azonnal magára vállalta a vérengzést, pedig talán azt sem tudja, hol van Norvégia. Aztán kiderült, hogy a gyilkos nem szakállas-turbános, égő szemű janicsár, hanem egy szőke, kék szemű fiatalember. Egy angyalarcú gyilkos.
A híreket hallva az égő szemű janicsárok világában valószínűleg legalább annyian kapnak a szívükhöz, mint mifelénk, és kérdezgetik, miként és miért válik a nyugodt gazdálkodóból vadállat. Az ő népét éppenséggel senki sem sanyargatja, nem szállták meg az országát, napi betevője is megvan, még annál is több. Nem élnek rabszolgasorban a gyermekei, nem kell idegen földön meghalniuk más hatalmi érdekek miatt. A fiatalembernek mégis volt ideje arra, hogy 1500 oldalnyi szöveget írjon, amelyben megindokolja, miért kell végeznie a gyerekekkel. Megvásárolta a bombához szükséges műtrágyát, összeállította a robbanóeszközt, megvette a fegyvereket, kidolgozta az egész szörnyűséget, majd precízen végrehajtotta a tervét. Nem kiáltozott közben, nem fohászkodott Istenhez, hanem pontos gépezetként lőtt, majd a rendőrök kiérkezésekor, ellenállást nem tanúsítva, letette a fegyvert.
Vajon mi történt, hogy itt, a hátsó kertben ilyen megeshet? Jens Stoltenberg norvég kormányfő első nyilatkozatában hazája demokráciájának stabilitásáról beszélt, pedig itt sokkal súlyosabb problémáról van szó, mint a demokrácia mibenléte. Úgy tűnik, hogy a jól megolajozott, csillogó külső roppant sötét titkokat fed el, gondolkodásbéli torzulásokat, iszonyatos agressziót, amelyről maguknak a norvégoknak sem volt fogalmuk. Van két olyan adat, amely érdekes lehet az okok között. Az egyik, hogy Norvégia a világ legfejlettebb és leggazdagabb országa, az olajból annyi jövedelme van, hogy egy norvég állampolgárnak jószerivel semmit sem kell tennie ahhoz, hogy megéljen. Anders Behring Breiviknek is bőven volt ideje építgetni gonosz tervét, megírnia 1500 oldalas őrületét, s úgy döntenie, hogy önjelölt megváltóként ő majd megoldja, amit az állam nem tudott. Például kiűzi a külföldieket, megregulázza a fiatalokat, tisztogat és pusztít. A másik érdekesség a vallás szerepe a társadalomban. A lakosság 2 százaléka jár minden héten templomba, s mindössze 35 százalékuk hisz Istenben. Ezzel a norvégok Európa ateistáit, a cseheket is alulmúlják. Terjednek a kisegyházak, a hivatalos államegyház, a Norvég Evangélikus Egyház szerepe egyre jelképesebbé válik, s reneszánszát éli az ősi pogányság, a kereszténység előtti norvég kultúra ma nagyon népszerű az emberek körében.
Ez egyáltalán nem norvég sajátosság. Rengeteg olyan emberről hallunk és olvasunk, aki roppant jól tudja, miként kellene sebészeti beavatkozással rendet teremteni az országban, fegyvereket szerezni, mert az állam szerinte képtelen megoldani a problémákat. Az internetes fórumok hemzsegnek az ilyen emberektől, akik persze eddig is léteztek, de kellő publicitás hiányában a hangjuk senkihez sem ért el. Breivik mészárlása most sokakat ráébreszthetett, hogy igen rossz úton járunk.
Ha elítélik, a gyilkos legfeljebb 21 évi börtönbüntetést kaphat. 53 évesen szabadul, hacsak jó magaviselete miatt nem csökkentik büntetését, s vélhetően lesz könyvkiadó, amely megjelenteti majd emlékiratait.