Van egy bomba az aktatáskámban. Leülne mellém? – ezzel a két rövid mondattal kezdődött a múlt század egyik leghíresebb gépeltérítése az Egyesült Államokban. Az akciófilmnek sem gyenge történet 1971. november 24-én, hálaadás estéjén kezdődött, amikor egy magát Dan Coopernek nevező férfi a portlandi repülőtéren felszállt a Northwest Orient 305-ös, Seattle felé tartó menetrend szerinti járatára. A jól szituált, negyvenes férfi vett egy bourbont szódával, majd kifinomult stílusban odahívta az egyik stewardesst. Átadta a kartonpapírra írt fenyegetést, és egy másikon közölte követeléseit. „Kétszázezer dollárt akarok délután öt órára, készpénzben. Az összeget tegyék hátizsákba. Ezenkívül kérek két első és két hátsó ejtőernyőt. Ha leszálltunk Seattle-ben, tankolják tele a gépet. Semmi gyanús mozgás, különben teszem a dolgom!” – írta a férfi.
A rendőrségi készültség ellenére a gépet megtankolták, és átadták a váltságdíjat Coopernek, aki elengedte a repülőn tartózkodó 36 utast. A fedélzeten maradt személyzetnek mindössze annyit mondott, vegyék az irányt Mexico City felé. A felszállást követő néhány percben azonban végleg eltűnt a gépről, csak a raktér nyitott hátsó ajtaja maradt utána. Az FBI szerint az ejtőernyők segítségével 3000 méteres magasságból ugrott ki.
A sajtó által csak D. B. Cooperként emlegetett elkövetőnek negyven éve nyoma veszett, mindössze egy elsárgult fantomkép árulkodik róla. Az FBI hiába indított igen komoly embervadászatot, hallgatott ki gyanúsítottként a bűncselekményt követő öt évben mintegy nyolcszáz embert, nem akadtak a napszemüveges elkövető nyomára. Annak ellenére sem, hogy szövetségi körözést adtak ki a váltságdíjként átadott bankjegyek azonosító számaira, a pénz azonban sosem bukkant fel az Egyesült Államokban. Az egyetlen értékelhető nyom Washington államban, a Columbia folyó partján került elő 1980-ban. A nyolcéves Brian Ingram túrázás közben egy húszdolláros bankjegyet talált a töltésen. A helyszínelő nyomozók akkor a váltságdíjból származó 5800 dollárra, egy kinyílt ejtőernyőre, egy pénzeszsákra és Cooper állítólagos nyakkendőjére bukkantak.
Noha az FBI három és fél éve újranyitotta Amerika leghíresebb döglött aktáját, nyom nem igazán akadt – egészen mostanáig. Legalábbis ezt állítja egy 48 éves nő, aki Oklahoma Cityben azzal kereste fel a helyi FBI-irodát, hogy nagybátyja, Lynn Doyle Cooper volt a hírhedt elkövető. Az elsőként az amerikai ABC televíziónak nyilatkozó Marla Cooper ezt fényképekkel és egy nagybátyja által készített és használt bőr gitárpánttal akarja bizonyítani, amit mintavételre átadott a szövetségi nyomozóknak. A nő szerint komoly pénzügyi gondokkal küszködő családja 1971-ben közösen tervezte meg a gépeltérítést, és Cooper nagybácsi a hálaadási vacsora előtt váratlanul elment, majd véres felsővel érkezett vissza – idézte fel gyerekkori emlékeit az állítólagos elkövető unokahúga. Hozzátette, egy alkalommal egyik nagybátyja szájából azt is hallotta: „Igen, megcsináltuk, eltérítettünk egy gépet, és megoldódtak az anyagi gondjaink.” Marla Cooper saját bevallása szerint nagybátyját – aki szerinte a gépeltérítő alakját, cselekedeteit és nevét az általa nagyon kedvelt Dan Cooper siklóernyős képregényhősről mintázta – 1972-ben látta utoljára, ám úgy tudja, a férfi 1999-ben elhunyt.
Az FBI megerősítette, hogy új nyomokat vizsgál az ügyben, ám a gitárpántról nem sikerült ujjlenyomatot venni, így egyéb DNS- mintákkal próbálják összevetni Lynn Doyle Cooper és az elkövető 1980-ban megtalált állítólagos nyakkendőjén fellelt mintákat. A szövetségi nyomozók egyelőre nem kívánnak semmi egyéb információt kiadni az ügygyel kapcsolatban.
origo.hu
Magyar Péternek és az RTL-nek már nem fontos az árvíz
